Matolcsy is beszáll a pénzosztásba

2013.01.22. 11:59

A kormány kibelezi a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget és a minisztériumok között dobja szét a feladatokat. A lassú pályáztatásra és a cégek forráshiányára ez nem ad választ. Azok az országok, ahol így működik a kohéziós pénzek kezelése, a legkevesebb uniós forrást felhasználók közé tartoznak.

Újra Matolcsy György lehet a magyar gazdaságfejlesztés egyik irányítója, várhatóan ugyanis az általa vezetett tárca lesz a legnagyobb nyertese a kormány kiszivárgott átalakítási terveinek.

A kormány fokozatosan kiürítené az uniós pénzek elosztásáért felelős Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget, és a 2014-től induló új EU-s költségvetési ciklusban a minisztériumokhoz kerülne a pályáztatást kezelő Irányító Hatóságok (IH) tervezési funkciója. Azaz ezentúl a minisztériumok erőteljesebb beleszólást kapnának abba, hogy milyen ágazati pályázatok jelenjenek meg. A koncepció szerint egy NFÜ-szerű új intézmény fogná össze ezeket és a technikai lebonyolítást végző közreműködő szervezeteket. 

A mostani átszervezéssel az NGM nyerheti a legtöbbet. Az először az Index által bemutatott, és az [origo]-nak is megerősített koncepció szerint az NGM-hez kerülhet több terület is, mivel a következő ciklus forrásainak mintegy 60 százalékát szánja a kormány gazdaságfejlesztésre. A kutatás-fejlesztéshez szükséges egyetemi-kutatói infrastruktúrával az Emberi Erőforrások Minisztériuma is jól járhat. Bár eddig az NFM-hez tartozott az NFÜ, a tárca mégsem jár olyan rosszul, mivel a környezetvédelem és az út-, vasútépítések, azaz a tipikus nagyprojektek ott maradnak. (Ezek azok a fejlesztési területek, amelyeken a Fidesz-közeli Közgép Zrt. több uniós pályázatban érdekelt is volt.)

Még 4 éve van az NFÜ-nek

Az NGM már a jelenlegi rendszerben is a fejlesztési tervezésért volt felelős. A Matolcsynak dolgozó Nemzeti Stratégiai és Tervezési Hivatal állítja össze azt a tervet, amelyre a 2014-20 közötti forráselosztás épülhet. E mellé kapná meg a minisztérium a lehetőséget, hogy a gazdaságfejlesztési pénzek jó részét elosszák.

Az új és a régi pénzosztó szervezet azonban óhatatlanul is párhuzamosan fog működni, ami komoly problémákhoz vezethet. Az [origo] birtokába került egy dokumentum, amely az új intézményrendszer terveit tartalmazza egy minisztériumok közötti egyeztetés alapján. Ez két alternatívát vázolt fel, de mindkettő az NFÜ leépítésével számol.

Bajnai hozta létre

2006-ig az uniós pénzekből megvalósított fejlesztéspolitika szétaprózott volt, a külön intézményeket a Nemzeti Fejlesztési Hivatal fogta össze. Bajnai Gordon kormánybiztos feladata lett a Gyurcsány-kormányban, hogy átszervezze a forráslehívás rendszerét, így jött létre az NFÜ, amely a 2007-től kezdődő uniós ciklusban már a programok megvalósításáért, a pénzek megpályáztatásáért és a kifizetésekért felelt.

A második Orbán-kormány megpróbálta átszervezni a forráselosztást, de az Új Széchenyi-terv nem hozott lényegi változást, ugyanakkor 2010 májusától 2011 márciusági lényegében leállt a pályáztatás.


A pályázatok kezeléséért felelős Irányító Hatóságokat az egyik, zöldmezős megoldásnak nevezett terv szerint teljesen újjászervezik. A minisztériumok így maguk alakíthatnák ki, hogy milyen rendszerben osztják szét a rendelkezésükre bocsátott pénzt (ma egyedül a Vidékfejlesztési Minisztériumban van így, mert az agrártámogatások más uniós zsebből érkeznek, mint a többi).

A másik, organikus megoldásnak nevezett terv csupán azzal számol, hogy a ma az NFÜ alá tartozó intézményeket osztják szét a minisztériumok között. Bármi történik is, néhány cöveket nem mozdíthat el a kormány: ilyen például, hogy a 2007-2013-as ciklus pénzeiért az NFÜ felel, és mivel a ciklus forrásait 2015 végéig lehet lehívni (vagyis 2014-15-ben már pályázatot kiírni nem lehet, csak a nyertesek számláit befogadni), ezért az ügynökségnek 2016-ig mindenképp fenn kell maradnia. A másik fix pont az, hogy kell egy koordináló intézmény, mert a tárcák között el kell osztani a pénzt, és az Európai Bizottságnak is kell jelenteni. A koncepcióban szereplő mindkét megoldás úgy kalkulál, hogy a Miniszterelnökségen jönne létre a központi tervezés és végrehajtás. Az egész fölött pedig az Orbán-által tavaly életre hívott kormánybizottság állna, amely a politikai döntéseket hozza meg a fejlesztéspolitikában.

Máshol nem jött be

Kétséges, hogy a kormány az átszervezéssel egyáltalán nyer-e valamit, viszont szinte biztos, hogy veszít. A jelenlegi rendszer problémái ugyanis két ponton jelentkeznek: a pályázóknál (hajlandóak-e és tudnak-e fejleszteni), illetve a pályáztató szervezetnél (időben kiírják, elbírálják és kifizetik-e a pályázatokat). Ezeket az átszervezés nem érinti, a problémákat nem oldja meg. A párhuzamos működés viszont lassítja a rendszert, egyrészt azért, mert már most is terheltek a pályázatokon dolgozó alkalmazottak, akiket a két intézményi struktúra között kellene elosztani. Ráadásul az átszervezések rontják a dolgozói morált, nehezen hoz valaki döntést, amikor veszélyben érzi a munkahelyét, és inkább nem csinál semmit, nehogy hibázzon.

A tagállamok szervezési megoldásai a forráslehívás alapján

Forrás: [origo]
Forrás: Európai Bizottság, [origo]-gyűjtés

Az, hogy az Irányító Hatóság melyik minisztériumban ül, a szervezés szempontjából szinte mindegy, viszont a nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy ez a fajta felépítés sokkal kevésbé hatékony, mint az egységes. A fenti ábra mutatja, hogy a forráslehívásban élenjáró országok vagy az NFÜ-höz hasonló módon centralizált szervezetben osztják el a pénzt, vagy feldarabolják ugyan, viszont azt nem szakpolitikai szempontok szerint teszik, hanem területi alapon. Utóbbi olyan országokra jellemző, ahol erősek a tartományok (Németország, Ausztria, Hollandia). Azok az uniós tagállamok, amelyek a minisztériumok között osztják el pénzeszsákokat (piros kiemeléssel), többnyire a felhasználási lista végén kullognak. Magyarország pedig éppen ilyen berendezkedés irányába törekszik.