A PSZÁF utánament, hogy nem történt-e Magyarországon is a Libor-botrányhoz hasonló banki visszaélés. Ilyet nem találtak, de kiderült, hogy a Bubor kialakítása során nincsenek belső szabályzatok, túl sok minden múlt az üzletkötők igényességén. A Buborhoz 2500 milliárd forint hitel kamatát kötötték.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) 2012 őszétől 17 hazai hitelintézetnél vizsgálta a budapesti bankközi kamatláb (Bubor) jegyzési gyakorlatát, a Bubor képzését szponzoráló Magyar Forex Társaság (MFT), illetve a jegyzési információkkal rendelkező Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatait is felhasználva.

A PSZÁF vizsgálatára az után került sor, hogy a brit és amerikai pénzügyi felügyeletek 2012 nyarán közzétették: a Barclay's Bank manipulálta az euróra (Euribor), illetve az angol fontra és amerikai dollárra (Libor) vonatkozó bankközi kamatlábakat.

A Libor-botrányhoz hasonló eset Magyarországon nem történt - állapította meg PSZÁF. A vizsgálat viszont megállapította: a Bubort kialakító bankoknál a folyamat nem volt és ma sincs szabályozva, nem illesztették be a kockázatkezelési rendszerbe, s hiányzik az ellenőrzése is.

Mi a  Bubor?

A budapesti bankközi kamatláb (Bubor) a magyar pénz- és tőkepiac meghatározó eleme, szerepét a felügyeleti elemzés szerint más referenciamutató nem tudja átvenni. A mutató fontosságát jelzi, hogy 2012. június 30-án mintegy 2500 milliárd forint hitel és 600 milliárd forint betét árazódott a hazai bankközi kamatláb alapján Magyarországon, s közel húsz hatályos jogszabály hivatkozik a Buborra.



Az érintett hitelintézeteknél a jegyzésnél nincsenek továbbá belső szabályzatok a módszertanra, az operatív lebonyolításra, a jegyzés eredményének ellenőrzésére és archiválására vonatkozóan. Az MFT által készített Bubor-szabályzat sem adott részletes módszertani útmutatót, sőt nem határozta meg pontosan a Bubor fogalmát sem.

A PSZÁF megállapította: a Bubor-jegyzés során a szereplők nem alakították ki a folyamatba épített kontrollokat sem. Módszertan hiányában kizárólag a jegyzést végző vagy előkészítő - utólag azonosíthatatlan - üzletkötők szakmai tapasztalata, igényessége határozta meg, hogy milyen piaci információkat használnak fel a folyamat során.

A piaci kockázatkezelés folyamataiban nem szerepelt a jegyzések ellenőrzése, az elrontott jegyzésekre nem kérdeztek vissza, s nem történtek hibajavítások. Az eljárást az adott bankok belső ellenőrei vagy külső auditorok sem vizsgálták, vezetői jelentések nem készültek róluk.

A Bubor sajátossága, hogy összesítő szerepet vállalt az MNB. E közreműködés alapvetően a napi jegyzések összesítésére és a kamatlábértékek kiszámítására szorítkozott, ám mindez a piac számára azt a látszatot keltette, mintha a Bubor-jegyzés - a folyamatos hatósági részvétel miatt - ellenőrzött tevékenység lenne - írja a PSZÁF. Ez az ellenőrző szerep azonban semmilyen formában nem valósult meg, kizárólag a napi jegyzések összesítése és a kamatláb kiszámítása volt az MNB feladata.

A hiányosságok pótlására a PSZÁF már eddig is tett  javaslatokat, és ezeket bővíteni is fogja, később pedig ellenőrzi, hogy betartották-e őket.

A PSZÁF azt is kezdeményezte, hogy az MFT dolgozzon ki a jegyzésben részt vevők számára (megsértés esetén szankciókat is tartalmazó) magatartási kódexet, s azt is, hogy az MFT Szakmai Bizottságát bővítsék ki a PSZÁF és az Államadósság Kezelő Központ által jelölt független szakértőkkel.