Mekkorát csattan ez a pofon?

2013.02.21. 11:31

A Fed tegnapi, elkedvetlenítő jegyzőkönyve lehet annak a korrekciónak kiváltó szikrája, amit az elmúlt hetek-hónapok nyakló nélküli piaci emelkedésében mind többen vártak már. Korábbi elemzéseinkben is utaltunk rá, hogy miközben a hosszú távú kép fokozatosan javul, rövid távon a túlzott optimizmus vette át az irányítást a piacokon, ami után szinte törvényszerűen érkezik egy kijózanító pofon, még ha nem is akkora, hogy leessünk tőle a székről. Ma talán épp ennek a pofonnak a szele legyintett meg bennünket, a kérdés, hogy ez csak előszél vagy már maga a csattanás.

Alaposan elrontotta a hangulatot tegnap a Fed várva várt jegyzőkönyve, amiből az rajzolódik ki, hogy a döntéshozók egyre inkább megosztottak a monetáris stimulus fenntartása terén. A piacokat mozgásban tartó drog lehetséges megvonásának hírére az egyébként is billegő piacok mélyrepülésbe kezdtek, ami ma reggel Ázsiára és Európára is átterjedt. Vajon ez volt a szikra, ami beindítja a korrekciót?

Érdemes rögtön az elején leszögezni, hogy az Investor.hu csapatában már a korrekcióvárás dominál, ami könnyen lehet annak a jele, hogy még nem eléggé optimista a hangulat ahhoz, hogy negatív fordulat következzen be (paradox módon ugyanis a piacok hajlamosak akkor a legzordabb arcukat mutatni, amikor már mindenki elhitte, itt van már a Kánaán). Ezzel együtt egyre több tényező mutat abba az irányba, hogy a szerkesztőség óvatosságát akár belátható időn belül visszaigazolhatja a piac.

Lássuk, mik lehetnek ezek:

  • a Fed kijózanító jegyzőkönyve alapján az eszközvásárlások üteme nagyon hamarosan lényegesen csökkenhet
  • a kínai jegybank az inflációs nyomás csökkentésére likviditást von ki a piacról
  • az ECB bizonytalan a tényleges pénznyomtatás és az euró megítélése terén, a mérlegfőösszege monetáris szigorítást tükröz
  • az európai színtér megosztottsága újból felszínre került a jegybanki kommunikációban és a makromutatókban is
  • túlzottan optimistára válhatott már a hangulat, miközben a bennfentesek egyre erősebb ütemben adják el részvényeiket
  • politikai hullámok jöhetnek a költségvetési szakadék kérdése és az olasz választások nyomán is
  • az S&P500 technikai képe is negatív fordulatról árulkodik, a nyersanyagok összeomlása pedig a hangulat borúsabbá válását jelzi

Mit is mondott a Fed?

A Fed január végi üléséről szóló, tegnap közzétett jegyzőkönyvének legfontosabb tanulsága, hogy a Fed nem beszél a monetáris stimulus egy csapásra történő megszüntetéséről, és a jegybankárok a "pénznyomtatás" fokozatos elhalványítására keresik a megfelelő pillanatot, a szemben álló vélemények között pedig egyre kiélezettebb a küzdelem. Az illetékes grémium nagyjából fele-fele arányban szavazott arra, hogy már 2013 közepén visszafoghatná eszközvásárlásait a Fed, míg a többiek inkább a negatív hatásokra koncentrálva későbbi időpontot tűznének ki.

A stimulus teljes lezárásáról nem is esett szó, ami nem meglepő, hiszen nem oly rég Ben Bernanke még éppen arról beszélt, hogy a Fed igyekszik addig fenntartani az élénkítést, amit a munkanélküliségi ráta 6,5 százalékra nem süllyed, vagy az infláció nem élénkül 2,5 százalékig. Egyelőre egyik sem történt meg, sőt, a munkanélküliség még picit romlott is.

Az arany egészen lehengerlő zuhanása, amire egyébként már korábban is többször figyelmeztettünk az Investor.hu-n, és az egyébként is alulteljesítő nyersanyagpiac, pláne a tegnapi nagy zakóval (ami előrejelezte a dollár erősödését is) a felszínen arra utal, hogy egyelőre még az infláció sem fenyeget a túlságosan. Mindez nem csökkenti a hosszabb távú kockázatokat, ami úgy tűnik, egyre inkább a fókuszba kerül a Fednél is.

Arany (USD/uncia)

Kína már ellenlépéseket tett

Az inflációról sokféleképpen lehet gondolkodni, és valószínűleg mást jelent Ben Bernankénak, mint azoknak a fogyasztóknak, akik négy éve nem látott ütemű üzemanyag-áremelkedéssel szembesültek az amerikai benzinkutakon. És valószínűleg mást jelent a kínai jegybanknak is, ahol az élelmiszer- és energiaárak a nagy gazdaságok közül a leginkább befolyásolják a fogyasztók által érzékelt árszínvonal-változást.

A kínai jegybank már konkrét ellenlépést is tett a héten, aminek nagyobb lehet a jelentősége, mint amennyit a sajtó foglalkozott vele, mert a kínai jegybank hosszú idő után először igyekezett a likviditást kivonni a piacokról, nem pedig tovább bővíteni. A tavaly június óta nem alkalmazott 28 napos repo ügylet keretében mintegy 4,8 milliárd dollárnak megfelelő "felesleges" likviditást szippantott ki a gazdaságból, miközben a jegybank előtte éppen fordított repó ügyletekkel látta el rövid távú addicionális forrásokkal a piacot.

A kínai óvatosság érthető, hiszen a fejlett piacok jegybankjai által teremtett extra pénz jelentős része a kínai piacra áramlik, illetve áramolhat, ha továbbra is egyre optimistábbá válik a hangulat a világban a kínai és a globális növekedési kilátásokkal kapcsolatban. Ez pedig nehezen kontrollálható, de súlyos hatással járó "importált" inflációt gerjeszthet a kínai eszközárakban. Ha nincs viszont kínai stimulus - bár nagy hátraarcról talán még nem beszélhetünk -, az nyomot hagy majd a kínai növekedésen, ezen keresztül pedig a világgazdaságon is.

Európa megosztott

Eközben az ECB mérlege de facto monetáris szigorítást tükröz, hiszen miközben a korábban meghirdetett kötvényvásárlási program (OMT) keretében egyetlen papírt sem vett a jegybank, a korábbi banki forrásnyújtási programok (LTRO) törlesztésével egyenesen csökkent a bank mérlegfőösszege. Nem is tűnik egységesnek a bank, hiszen Mario Draghi elnök és a német, illetve osztrák jegybankárok az elmúlt hetekben szinte a sajtón keresztül üzengettek egymásnak arról, hogy vajon szükség van-e beavatkozásra vagy sem, túlértékelt-e az euró vagy sem.

Az eurózóna kettőssége ismét egyre nyilvánvalóbb, miközben a német gazdasági hangulat és a Bundesbank jelzései is óvatos optimizmusról árulkodnak, a periférián Spanyolország GDP-arányos adóssága 100 éve nem látott magasságba szökött, a teljes eurózóna kilátásait tükröző beszerzési menedzserindexek is gyengébb képet festenek, mint az elemzők hitték. Eközben a közelgő olasz választások és a spanyol politikai villongások is csak a bizonytalanság növekedését tudják előidézni.

Forrás: [origo]

Az euró a dollárral szemben ráadásul látványosan letörte támaszát, és úgy tűnik, a gyengülést választotta a kritikus szinteken való billegés után, ami szintén a korábban megszokott kockázatkerülő üzemmódok velejárója volt.

EURUSD (napi grafikon)

Mit mond a piaci hangulat?

Utaltunk már rá, hogy a piaci hangulat éppen ellentétesen hajlamos mozogni a tőzsdeindexekkel, így érdemes olyan jeleket keresni, amelyek a túlzott optimizmusra utalnak. Hosszasan lehetne sorolni ezeket a mutatókat - korábbi cikkeinkben megtettük -, így összefoglalóan csak annyit érdemes most megállapítani, hogy az egymásnak sokszor ellentmondó mércék között is egyre több olyat találni, ami arra utal, átlendült az inga az optimisták oldalára.

Szintén csak fenntartásokkal értelmezhető, de fontos mérce, hogy az amerikai vállalatvezetők körében egyre erőteljesebb az eladási kedv, a Bloomberg adatai szerint az elmúlt három hónapban minden bennfentes vásárlási bejelentésre 12 eladási közlemény jutott. Ez 2011 januárja óta a legmagasabb ilyen arány. Márpedig ha a bennfentesek úgy érzik, itt az idő realizálni a megszerzett profitokat, az beszédes, hiszen a menedzsereknél senki nem ismerheti jobban a vállalati szektor belső állapotát. Az eredményeket persze sokféleképpen lehetne árnyalni, így csak ebből kár lenne messzemenő következtetéseket levonni.

Az S&P500 technikai képe sem szép

A tegnapi, masszív negatív átölelő gyertya rövid távon egyértelműen az esés felé mutató jelzés az S&P500 index chartján, miközben az RSI indikátor is negatív divergenciát jelez (azaz az aárfolyam újabb csúcsához az indikátorban már nem társult újabb csúcs), sőt, a túlvett zónából való kilépés egyértelmű eladási jelzés. Az index számára lefelé már szabad szemmel látható tér nyílik az első meghatározó támaszokig, az 50 napos mozgóátlag és a rövid távú emelkedő trend együtteséig, illetve a korábbi markáns lokális csúcs szintjéig. Ez azt is jelenti, hogy egy átmeneti korrekció még nem hozná magával törvényszerűen az index összeomlását.

S&P500 (napi grafikon)

Jöjjön, aminek jönnie kell!

Minden tényezőt szinte lehetetlen összefoglalni, de összességében az az érzésünk, hogy mostanában jött el az ideje egy egészséges korrekciónak a piacokon. Igyekszünk természetesen elkerülni a tőzsdés legnagyobb hibáját, nevezetesen amikor nem hagyja az ember, hogy a tények elhomályosítsák az előítéleteit, így nem szeretnénk elmozdíthatatlanul lecövekelni  pesszimista állásponton. Annál is inkább, mert hosszabb távra tekintve nem teljesen borongós a kép, még ha nem is annyira rózsaszín, mint a történelmi csúcsokkal kokettáló piacok sejtetik.

A válság alapvető okai közül sokat még távolról sem oldott meg a világ, de ezek a kockázatok már mindenki számára többé-kevésbé ismertté, így előrejelezhetővé és modellezhetővé váltak, ami csökkenti a súlyos sokkok esélyét (erről is írtunk már korábban). Kizárni semmit nem lehet, az előttünk álló hetekben a Fed belső és az ECB egészen nyílt vívódásaitól kezdve a kínai jegybank ellentétes lépésein át az amerikai költségvetési szakadék és az olasz választások politikai hullámaiig hosszasan lehet sorolni azokat a tényezőket, amik rövid távon a korrekció felé taszíthatják a piacokat.

És ahogy a piacokon lenni szokott, ennek az ellenkezője is lehetséges.