Még több megszorítás kellhet Európában

Vágólapra másolva!
Határozott, szigorú fiskális politikára van szükség az eurózónában a Goldman Sachs elemzői szerint. A gyenge növekedési kilátások csak rövidtávon jelentik a fő problémát, nem megfelelő kormányzati fegyelem esetén ugyanis nem oldódik meg az eurózóna régóta húzódó adósságválsága.
Vágólapra másolva!

Közzétette legújabb kitekintőjét Huw Pill, a Goldman Sachs európai gazdasággal foglalkozó vezető elemzője. A Pill vezette csapat több fontos megállapításra jutott a régió gazdasági helyzetéről, legfőképpen azonban az adósságállomány kormányokra és gazdaságra gyakorolt hatásaival kapcsolatban . A vizsgálat fő területei a nagyobb európai gazdaságok (Spanyolország, Olaszország, Németország, Franciaország) voltak.

A jelentés egyik legfontosabb következtetése, hogy az eurózóna adósságállományának kellő szintre történő csökkentése csak megfelelő körülmények biztosítása esetén tartható fenn az elkövetkező években.

Forrás: [origo]
Forrás: [origo]

Rövidtávon leginkább a gyenge növekedés jelenthet veszélyt, ami az adósság felhalmozását vetíti előre. Hosszabb távon ezzel szemben már a fiskális szigor jelentheti a szűk keresztmetszetet, aminek fontosságát a régió elsőszámú gazdaságainak nem csak hangzatos beszédekben kellene hangsúlyozni.

Bár az eurózóna szétesésének veszélye már nem jelent akkora fenyegetést, mint a tavalyi évben, Pill szerint hosszabb távon csak akkor maradhat fenn a gazdasági unió, ha a kormányok a későbbi kedvező növekedési körülmények mellett is folytatják az adósságállomány alacsony szinten tartását célzó politikájukat.

Az elemzés természetesen figyelembe veszi, hogy pusztán az ész nélküli kormányzati megszorítások nem vezetnek eredményre. Ilyen esetben gyorsan sérülhet a gazdaság növekedési pályája, ami csak fokozná az államadósságot és újbóli megszorításokat tenne szükségessé, egyfajta adósságspirál kialakulásához vezetve.

A jelentésben bővebben kifejtve a Goldman Sachs 2 hosszú távú javaslatot fogalmaz meg az eurózóna országai számára. Az egyik, hogy a kormányzati kiadások csökkentését és kormányzati bevételek növelését célzó költségvetési szigornak megfelelően biztosítsanak pozitív elsődleges egyenlegeket. A második, hogy vezessenek be strukturális reformokat, növelve a nominális növekedést főleg produktivitás növelését célzó fejlesztésekkel.

A téma kapcsán érdekesség lehet, hogy amíg a fiskális fegyelem biztosítása az eurózóna egyben tartásához nélkülözhetetlen, addig a választások felé közeledő országokban a szavazatmaximalizáló kormányzati politika épp a fenti követelményeket sértheti meg szuverén céljaik elérése érdekében. A közösség és a tagállamok közötti probléma tehát úgy tűnik, hogy a legfontosabb kérdésekben még megoldásra vár.