2013 elején lezárul egy korszak a magyar gazdaságpolitikában - a nemzetgazdasági miniszter ezzel a mondattal indítja szokásos heti írását a Heti Válaszban, egy nappal az új jegybankelnök személyének bejelentése előtt.

Az írás áttekintést ad a 2010-es választások óta folytatott gazdaságpolitikáról, központi eleme az ország csődhelyzettől való megmentése az IMF/EU hitel felvétele nélkül. A miniszter "óriási bravúrként" és "igazi gazdaságtörténeti fordulatként" értékeli a történteket, mert - érvelése szerint - a kormány "megszorító politika nélkül éri el a költségvetési egyensúly helyreállítását, az államadósság csökkentését, a foglalkoztatás bővülését, miközben megőrzi a folyó fizetési mérleg többletét, és lép a népesedési fordulat felé".

Matolcsy György kiemeli, hogy a tartósan három százalék alatt maradó költségvetési deficit az államadósság csökkentését eredményezi, és erre Európában csak kevés ország képes. Úgy fogalmaz, mindennek ára van, így a nem hagyományos magyar gazdaságpolitikának is. A költségvetési konszolidációhoz választott eszközök erős érdekcsoportok ellenállásába ütköznek, a nagy uniós üzleti csoportok nyomás alatt tartják a kormányt. Végezetül megjegyzi, hogy a nem hagyományos magyar gazdaságpolitika kihívás az unió intézményeinek és a "hagyományos gazdaságpolitikák csapdájában vergődő kormányoknak", mert ha megszorítások nélkül is lehet kezelni a válságot, akkor a mai ortodox közgazdaság hibás úton jár.