A változások lehetőségével kecsegtet Venezuelában Hugo Chávez halála, legalábbis a tőzsdei mozgásokból ezt a következtetést vonhatjuk le. Az elnök egészségügyi állapotának utóbbi hónapokban látott romlása a jóléti osztogató politika, a korrupt hivatali rendszer, vagy az áramkimaradások és a magas infláció korszakának lezárásával is kecsegtetett, ami egyre több befektetőt csalt az ország részvény- és állampapírpiacára. A venezuelai tőzsdeindex az utóbbi két évben hétszereződött, ami világviszonylatban is példa nélküli mozgásnak felelt meg.

Hugo Chávez halálának fontos olajpiaci következményei is lehetnek, lévén az ország diszponál a világ legnagyobb bizonyított olajtartaléka fölött. Az utóbbi években elhanyagolt olajipari beruházások felpörgetése az olajtermelés emelkedésén keresztül akár az olajárak csökkenésének lehetőségét is megteremthetné.

Hugo Chávez halála nem volt váratlan, arra az utóbbi hónapokban már volt ideje felkészülniük a venezuelai tőkepiaci szereplőknek. 2011 nyarán diagnosztizáltak ugyanis először rákbetegséget Chávez szervezetében, melynek híre szinte azonnal elkezdte felkelteni a tőkepiaci spekulánsok érdeklődését.

Az elsősorban helyi bankok részvényeinek mozgását leképező IBC tőzsdeindex vad szárnyalásba kezdett, és miután később az elnök egészségügyi állapota romlott, kevesebb mint két év alatt 600% körüli emelkedés bontakozott ki. Ilyen rövid időtávon ez igen kiugró tőzsdei mozgásnak számít, amire a világ más részein egyetlen index sem volt képes.

Reálértelemben véve persze a venezuelai részvénypiac emelkedése azért ennél valamivel alacsonyabb, hiszen az országban az elmúlt években rendre 20 százalék feletti inflációt lehetett mérni.

Az elmozdulás mértéke azonban ennek ellenére is jelentős, amit a gazdaságpolitika lehetséges változásába vetett hit táplálhatott. Bár Chávez nem volt keménykezű diktátor, és hatalmát is látszólag tiszta választási győzelem útján szerezte, az ország hatalmas olajbevételeinek nagy részét költötte szociális intézkedésekre. A szegényebb rétegek körében való népszerűséget is ennek köszönhette Chávez, ami mellé olyan hangzatos választási ígéretek társított, mint a heti munkaidő csökkentésének terve.

Egy olyan országban azonban, ahol virágzik a hivatali korrupció, nem ritkák az áramkimaradások és a dollárért cserébe a rögzített árfolyam többszörösének megfelelő bolivárt lehet váltani a helyi boltokban, a változás lehetősége értelemszerűen sok befektető érdeklődését felkeltheti.

Ennek a folyamatnak a része volt, hogy az ország dollárban kibocsátott 15 éves államkötvényének hozama az utóbbi közel két évben szintén jelentős mértékben csökkent, amiben Venezuela segítségére lehettek a bolivár leértékelésére vonatkozó várakozások is. A februári döntés hatására végül a bolivár 32 százalékkal került gyengébb szintekre a dollárhoz képest, mellyel Venezuela az olajbevételein keresztül a választási kampány miatt meggyengült költségvetési egyenlegén is szépíthetett.

Gigantikus bevételek az olajból

A jóléti osztogató politika miatt rendkívül fontos Venezuela számára, hogy dollárbevételeit minél magasabb szintre tornázza fel. Ennek elsődleges eszközei a 2011-es évben nagyjából 60 milliárd dollárral rúgó olajeladások, melyek alakulása azonban - és így az ország bevételei is - nagy mértékben ki vannak téve az olajárak alakulásának. 

Forrás: [origo] 
Venezuela természeti adottságai kiemelkedőek az olaj szempontjából. A világ legnagyobb bizonyított olajtartalékával rendelkezik, mely a BP adatai szerint 300 milliárd hordó nyersolajat jelent. A világ összes olajtartalékának közel 18 százaléka található meg az országban.

 Forrás: [origo]
 
Annak ellenére, hogy rendkívüliek Venezuela természeti adottságai, mégis egyre jobban zsugorodik az olajkitermelés. Chávez elnökké választásakor még naponta 3,1 millió hordó fölötti szinten tudtak nyersanyagot felszínre hozni Venezuelában, azóta viszont folyamatosan, szinte évről évre csökken a kitermelés. 2011-ben 2,7 millió hordó volt a napi átlagos teljesítmény, de néhány elemző szerint 2012-ben már nagyon közel volt a 2,5 millió hordós határhoz a nyersanyag felszínre hozása. A jelenség oka az elmaradó beruházásokban keresendő.

Az International Energy Agency adatai szerint évente legalább 3 milliárd dollárt kellene költeni arra, hogy az idősödő olajmezők napi kitermelése ne essen vissza. Amennyiben nem költenek rá, úgy évente 25 százalék körüli is lehet a mezők teljesítményének a visszaesése.

Forrás: [origo]
 
A legnagyobb készlet mellé az egyik legnagyobb finomító dukál

A 2007-ben államosított PDVSA olajcég rendelkezik a világ második legnagyobb olajfinomítójával. A napi termékkihozatal 940 ezer hordóra tehető, de ezt a szintet nem tudja hozni, mivel a beruházásokra, karbantartásokra itt sem költenek sokat.

Amikor 2012 augusztusában a finomító komplexum egyik részében, az Amuayban tűz ütött ki, a leállás miatt a világ legnagyobb olajtartalékaival bíró Venezuela üzemanyag importra szorult. Az IEA adatai szerint 2012 szeptemberében 200 ezer, novemberben 110 ezer hordónyi üzemanyagot vásárolt az ország az USA-ból. 

Mivel az olajkitermelés jelentős, és az ország vezetése a szociális juttatások tekintetében is igen bőkezű, az üzemanyag import ellenére is ebben az országban lehet a legolcsóbban tankolni a világon. Az NBC számai alapján 5 dollárcentbe kerül egy liter üzemanyag, ami forintosítva nagyjából 10-11 forintos literenkénti árat jelent.

Sok minden változhat Chávez halálával

Az új választásokat kiemelt figyelemmel fogják figyelni az olajipari cégek és a befektetők is. Nehéz jelenleg pontosan megjósolni, milyen változások mehetnek végbe a szektorban, de egy piacbarát kormány sokat segíthetne a külföldiek beruházási kedvének növelésében.
Amennyiben a jelenlegi alelnök meg tudná nyerni a választásokat, akkor vélhetően arra lehet számítani, hogy nem változik a jelenlegi, a befektetők számára inkább riasztónak mondható helyzet. Ez pedig az országban lévő olajeszközök további amortizációjával a termelés csökkenésével és üzemzavarokkal járhat együtt.

Egy piacbarát kormány viszont a megfelelő befektetések révén akár a napi olajkitermelést 5 millió hordóra is segíthetné a Crédit Suisse elemzői szerint, ami az ország számára is jelentős potenciállal kecsegtetne. Mint láttuk, a természeti adottságok bőven lehetővé tennék a nagyobb kitermelési számokat. Az esetleg megnövekvő olajkihozatal globálisan nagyjából 2-3 százalékkal tudná megnövelni a kitermelt napi olajmennyiséget, ami már akár lefelé is nyomhatná az olajárakat. Érdemes azonban kiemelni, hogy a termelés 60 százalékkal történő megemelése nem egyik napról a másikra menne végbe, így korlátozott lehetne az olajpiacra gyakorolt hatása is rövidebb távon.

Piacbarát intézkedések bevezetése minden bizonnyal nem lenne túl egyszerű a szociális juttatásokhoz szokott országban, elég csak például az üzemanyagok piacára gondolni. Az átlagos napi bér 10 dollár körül alakul Venezuelában, ami korlátot szab bármilyen nagyobb mértékű áremelésnek. Ha a piaci árakhoz közelebb szeretnék hozni az üzemanyagárakat, az komoly társadalmi feszültséggel járna együtt.