Bajba kerülhet a MOL koronaékszere?

Elfogadták Irakban a 2013-as költségvetést, ezzel egyben tovább folytatódik a kurd regionális kormány és az iraki központi kormány közötti adok-kapok. A kurdok mindössze 650 millió dollárt kapnak az általuk követelt 3,5 milliárd dolláros összeggel szemben az ország olajbevételeiből. A feszültség csak egyre fokozódik, ami a MOL szempontjából is érdekes a társaság kurdisztáni olajkutatásai miatt. Jelenleg az iraki területekhez képest a kurd területen kitermelt olaj kedvezőbb bevételi feltételeket kínál az ott jelenlévő nemzetközi cégeknek. Ugyanakkor ez a szituáció az iraki-kurd feszültség egyik kényes pontja is egyben, ezért a MOL számára nem éppen pozitív, hogy mostanában elsősorban a feszültségek növekedéséről szólnak a hírek.

Csütörtökön elfogadta az iraki parlament a 2013-as költségvetést, mely szerint a fél-autonóm Kurdisztán régió az általa kért 3,5 milliárd dollár helyett csak 650 millió dollárt kap az olaj biznisz bevételeiből. Az iraki központi kormány és az kurd régió között eddig sem volt rózsás a helyzet, és vélhetően a mostani vita csak további feszültségeket szülhet.

A helyzet fokozódik Irakban

A kurd kormány azt állítja, hogy az iraki kormánytól követelt 3,5 milliárd dollár a 2010-2013 közötti exportra vonatkozó részesedésüket jelenti. Irakban ugyanis a bagdadi központi kormány tartja ellenőrzése alatt az export olajvezetékeket, így az olajbevételek is hozzá érkeznek attól függetlenül, hogy iraki vagy kurd területen lévő olajmezőkből származik az olaj.

A központi kormány októberben átutalt 550 millió dollárt a Kurdisztánban tevékenykedő vállalatoknak, azonban egy további 300 milliós kifizetést visszatartottak, mivel a kurd regionális kormány nem teljesítette a szeptemberi megegyezés alapján vállalt 250 ezer hordós napi kitermelési szintet.

Az olajbevételek elosztásának kérdése a 2013-as költségvetési vita sarkalatos pontja volt, a szavazást többször is elhalasztották korábban. A kurd képviselők most is távolmaradtak a szavazástól, amelyen végül elfogadták az idei évre tervezett 118,6 milliárd dolláros költségvetést.

A kurdok nem akarnak a központi kormányzattól függni

A kurdok tovább feszítették a húrt azzal, hogy januárban egyoldalúan exportálni kezdtek Törökországba olajat, mégpedig teherautókon keresztül napi 15 ezer hordónyi mennyiséget. Ezt az exportmegoldást terveik szerint tovább bővítenék a kurdok, és arról is szó van, hogy saját exportvezeték építésébe kezdenének megkerülve a Bagdad által kontrollált vezetékeket.

A kurd kormány gazdasági függetlenséget akar elérni, és terveik szerint három éven belül 1 millió hordóra növelnék a napi kőolaj kitermelést a régióban. Vélhetően ez az olaj a szomszédos Törökországban találna felvevő piacra, azonban a helyzet pikantériája abban rejlik, hogy a törökök mennyire lennének partnerek abban, hogy a kurdok a bagdadi központi kormányt megkerülve kezdjenek olajat exportálni.

Becslések szerint a kurd területeken található mezők az összes iraki kőolajtartalék mindössze 10 százalékát tartalmazzák, de ez még így is elegendő mennyiség a török igények kielégítésére. A BP 2011-es adatai alapján Irak rendelkezik a világ ötödik legnagyobb bizonyított kőolaj készletével.

Korábban írtunk arról, hogy az iraki kormány új exportvezeték építésébe kezdett a Hormuzi szoroshoz kapcsolódó bizonytalanságok csökkentése érdekében. Mivel a kormány úgy tervezi, hogy éveken belül a jelenleg napi 3 millió hordós kitermelése elérheti akár a 9 millió hordós szintet is, tehát szükség van a szállítási lehetőségek növelésére/diverzifikálására.

Mi a vita tárgya Irakban?

A probléma gyökere az olajüzlet. Az iraki központi kormány nem ismeri el azokat a szerződéseket, amelyeket a kurdok kötöttek nagy nemzetközi olajtársaságokkal, mivel azokat ők nem hagyták jóvá. A kurdok azzal érvelnek, hogy a legújabb alkotmány szerint a kurd kisebbség jogilag elismert, ezért az ő területükön lévő olajmezők kérdésében joguk van szerződéseket kötni.

Az olajkitermelési jogok birtoklása, a törökökkel való olajkereskedelem és a vitatott területek lévő olajmezők fejlesztése áll az összetűzések középpontjában. A kérdések nagyon szenzitívek és a különböző politikai érdekek szövevényes rendszerében ember legyen a talpán, aki előre tudja jelezni az ügy várható kimenetelét.

Még 2009 nyara és 2010 év eleje között az iraki olajminisztérium tendereket írt ki az iraki olajmezők fejlesztésére. Olyan nagy nemzetközi olajcégek, mint például a Royal Dutch Shell, a Lukoil, a Statoil vagy az Exxon nyerték el a jogokat. A kurd területek kivételével az összes nagy olajmező kutatási joga kiosztásra került, és mindmáig az iraki költségvetés igen jelentősebb bevételi forrását jelentik az olajkitermelésből származó bevételek. Amennyiben az összes mező eléri a tervezett kitermelést, akkor az ország teljes napi kitermelése a jelenlegi 3 millió hordós szintről akár 9 millió hordó fölé is emelkedhet.

A kurd és iraki felek között abban van a legnagyobb nézeteltérés, hogy milyen módon engedjék be a helyi olajmezőkre a nemzetközi olajipari társaságokat. Míg az irakiak egy úgynevezett szolgáltatási díjat (Service Payment/ Fee) fizetnek az országban termelő olajcégeknek, addig a kurdok egy jóval kedvezőbb megoldásban megosztják az olajkitermelésből keletkező profitot (Production Sharing Agreement) a kurd területen lévő mezőkön termelő cégekkel. Míg az előző egy 2 százalék körüli díjat jelent az olajtársaságnak, addig a kurdisztáni díjazás sávosan változik és jóval kedvezőbb a 2 százaléknál (jellemzően a profit 20 százaléka körül alakul).

MOL: igazgyöngyöt talált Kurdisztánban

A MOL-nak négy kurdisztáni kutatási területen vannak érdekeltségei, amelyből kettő esetében (Shaikan és Akri-Bijeel) már jelentős kutatási eredményeket is fel tud mutatni a társaság. Ez a kettő számít jelentősebb mezőnek a MOL szempontjából, a maradék kettőnél a társaság részesedése alacsonyabb és még nincsenek számottevő eredmények sem.

A Shaikan mezőn 2010-ben találtak először olajat, és azóta több kutatófúrás is lezajlott, melyek alapján folyamatosan emelkedett a mező készleteire vonatkozó becslés. Ezen a mezőn a kutatási fázis majdnem teljesen befejeződött már, és a tervek szerint 2013 közepén már megkezdődhet a termelés is. A becslések szerint év végéig a felhozatal elérheti a napi 40 ezer hordós szintet.

Az Akri-Bijeel mező esetében februárban érkeztek kedvező fúrási eredmények, a Bakrman-1 kutatófúrás második tesztje során hoztak a felszínre jelentősebb szénhidrogén mennyiséget. A kút körül most tovább folytatódnak a lehatároló fúrások. A MOL számára ez a mező nagyobb jelentőséggel bír mint a Shaikan, mivel a társaság részesedése ebben a mezőben jóval nagyobb (51,2 százalékos).

A kurdisztáni olajmezők (forrás: MOL)

A MOL becslései szerint a két mezőn összesen napi 55-62 ezer hordó kőolaj egyenértékes lehet a szénhidrogén kitermelés, míg a mezők teljes készlete nagyjából 725 millió hordónyi kőolaj egyenértékesre tehető. Figyelembe véve, hogy a MOL napi kitermelése tavaly napi 115 ezer hordó olaj-egyenértékes szintet ért el, a kurdszitáni kapacitás jelentősen emelné a társaság kapacitásait.

Mi az a kőolaj-egyenérték?

A kőolaj-egyenérték egy olyan olaj- és energiamérték, amivel a különféle energiahordozók mennyisége összehasonlíthatóvá válik, például a kitermelés, készletek vagy a felhasználás terén.

Nem jó hír az irakiak erősködése

A MOL számára egyértelműen negatív a kurd és iraki központi kormány közötti feszültségek növekedése. Az irakiaknak az nem tetszik, hogy a kurdok megpróbálnak önállósodni az olaj tekintetében, és a kedvezőbb nyereség megosztási feltételekkel nagy olajcégeket sikerül bevonniuk a kőolajkutatások finanszírozásába és a kőolajexport felfuttatásába. A központi bagdadi kormány ellenőrzése alatt akarja tartani a kőolajüzlet bevételeit, és el akarja érni, hogy a kurd területeken is az a fajta díjrendszer érvényesüljön, ami jelenleg az iraki mezőknél érvényes.

Míg az Akri-Bijeel mező esetében 16-32 százalék közötti profit részesedés járna a jelenlegi nyereség megosztási szerződés alapján a MOL-nak, addig a Shaikan esetében 15-30 százalék között van ez az arány. Az iraki központi kormány törekvése, mely szerint egységesen minden iraki területen lévő mező esetében a 2 százalék körüli szolgáltatási díjat kapnák az olajtársaságok, egyértelműen negatív lenne a MOL számára is.

A KBC Securities olajipari elemzőjének becslése szerint a mezők MOL-ra vonatkozó értéke a jelenleg elérhető készletadatok alapján nagyjából 1800 forintra tehető. Amennyiben nem számolunk a kitermelés és a készletek kockázataival, úgy ez az érték akár 6200 forintot is elérheti.

A KBC Securities legutóbbi olajipari szektorelemzésében a MOL-ra 18 000 forintos fair érték mellett tartási ajánlást javasolt. A brókercég elemzője kiemelte, hogy nem igazán látni olyan pozitív katalizátorokat, amelyek rövid távon az árfolyam növekedését okozhatnák, bár kiemelte, hogy közép-hosszabb távon a kurdisztáni fejlemények alakulása érdekes lehet a jelentős olajkészletek miatt.

Az iraki helyzet tehát egyre feszültebb, ami a helyi olajipari vállalatok számára növeli a bizonytalansági faktort. A MOL esetében a kulcskérdés az lehet, hogy a kitermelt és értékesített olajból milyen részesedés járhat majd neki. Az egyértelműnek tűnik, hogy a társaság számára a jelenlegi kurd szabályozás sokkal kedvezőbb, mint az iraki központi kormány törekvése.