Drága mulatság magyarnak lenni

2013.06.07. 10:08

A szobafestőt és a fodrászt a keresetünkhöz képest olcsón megkapjuk, ám az áruk többségéért nagyon sokat kell fizetnünk. Egy magyar családnak a rezsi még a csökkentés után is nagyobb teher, mint Nyugaton, de még a ruha- és élelmiszer-vásárlás is jobban fáj, így nem csoda, hogy szórakozásra alig marad pénz.

Gabi Londonban dolgozik a kreatív szakmában, pár éve költözött ki, többéves szakmai tapasztalattal. A fizetése nettó 5 ezer font, azaz mintegy 1,7 millió forint, a költségei pedig elég meglepő képet mutatnak a magyar átlaghoz képest.

Igaz ugyan, hogy egy kétszobás lakáson osztozik a bérlőtársával, és vaskos havi ezer fontot fizet egyetlen szobáért, de a rezsiköltsége mindössze 100-150 font, ami magyar mértékkel sem sok. Ráadásul London egyik legdrágább negyedében, a Notting Hillen lakik. Élelmiszerre ezer font körül költ, ami jelentős összeg, de hozzáteszi, hogy nem a legolcsóbb helyekre jár, szeret például menő helyeken salátázni, ahol a kis adag is több mint 10 fontba kerül.

A Londonban élő magyar nő példája is jól mutatja, amire legutóbb a Guruló hordó blog szerzői hívták fel a figyelmet. Magyarországon az árszínvonal közelebb van a nyugat-európai átlaghoz, mint a bérek. Keveset keresünk, de itt is minden ugyanolyan drága, mint kint.

 

Élet Londonban és Bukarestben. (százalékban)Forrás: Origo

Bogdan szakmája közel áll Gabiéhoz, életkora és szakmai tapasztalata is hasonló, szintén nincs még családja, ám ő Bukarestben próbál boldogulni. Sokkal kevesebbet keres, 1200 eurónak megfelelő lejből, azaz mintegy 360 ezer forintból kell kijönnie. Fizetésének majdnem a felét, 500 eurót kell albérletre költenie, mindössze 300 euróból ki tudja hozni a számára szükséges élelmiszert, 100 eurót elfüstöl cigarettára, 150-et pedig közlekedésre kell fordítania. Azt mondja, marad pénze a szórakozásra is, az számára elsősorban nem anyagi, hanem szabadidő kérdése.

Úgy hívják, vásárlóerő-paritás

Az Európai Unió megfelelő statisztikái is alátámasztják mindezt. A vásárlóerő-paritáson közölt adatok az egyes valuták erejét is figyelembe veszik, vagyis a bérek színvonalához mérten mutatják egy-egy termékcsoport drága vagy olcsó voltát. 

Ha az EU 27 országának átlagában a kenyér és a gabonafélék ára (idetartozik a rizs, a liszt és minden tésztaféle) 2011-ben 1 volt, akkor ehhez képest nálunk ugyanezért 1,19-et kellett kiadni, és bár Cipruson 1,38-at, Angliában csak 0,81-et. A tágabb élelmiszer-kosár relatíve még drágább nálunk, mint az unió több országában, ebbe beletartozik a bébiételektől kezdve a húson és zöldségen át a ketchupig minden, ami ehető vagy iható.

Ruházkodásban nagyon érdekesen oszlik meg Európa: Nyugat lényegesen olcsóbb, mint Kelet, mi például a fizetőképességünkhöz képest 32 százalékkal drágábban tudunk csak öltözködni, mint az uniós átlag, és 40 százalékkal több pénzért, mint a híresen stílusos franciák.

Kellemes, biztonságos élet

Miklós már családos emberként költözött ki Amszterdamba, ahol egy multinacionális vállalat középvezetőjeként kapott állást. A pontos fizetését nem árulta el, de utalt rá, hogy a hasonló beosztásokban a holland átlag 2-2,5-szeresét lehet megkeresni, azaz bruttó 6-8 ezer eurót (1,8-2,4 millió forintot). 

A lakhatás itt is drága, jó minőségű sorházi lakását havi 2 ezer euróért bérli a család, ám olcsóbban kijönnének, ha hitelből vásároltak volna, és annak részleteit kellene fizetniük. Rezsire ők is csak 200 eurót költenek, az autójuk után pedig 100 eurós adót kell fizetniük. A szolgáltatások drágák, és a rendszeres karbantartás alaposan megnöveli az autóval kapcsolatos költségeket.

Az élelmiszerárakat 20-40 százalékkal érzik magasabbnak a magyarnál, bár hozzáteszik, hogy bizonyos termékek olcsóbbak, és az átlagos minőség sokkal magasabb. Miklósék helyi közműadót, gát- és csatorna-karbantartási díjat is fizetnek, ez havi közel 200 eurós kiadás, de jogosnak érzik a sarcot, mert a település mindig makulátlanul tiszta, illetve árvíztől sem kell tartaniuk.

"A megélhetés költsége jóval magasabb Hollandiában, de mindezek mellett is marad pénz szórakozásra, ruházkodásra, nyaralásra, úgy általában egy kellemes, biztonságos életre" - mondják.

Félretesznek nyaralásra, síelésre

Hasonló életszínvonalról számolt be norvég beszélgetőpartnerünk, aki hasonló állásban dolgozik, mint Miklós. Férje tanácsadó egy multinacionális cégnél, első gyermeküket egy 150 négyzetméteres oslói lakásba várják. Nem tartoznak az igazán jól kereső alkalmazottak közé, de így is havi bruttó 18 ezer eurónak megfelelő norvég koronából gazdálkodhatnak. Ebből 4 ezer eurónyi összeget a lakáshitel törlesztése rögtön el is visz. A feleség úgy saccolja, hogy havi 600 eurót költenek élelmiszerre, és 100 eurót benzinre, de mindketten közel laknak a munkahelyükhöz. Havonta 80 ezer forintnak megfelelő koronát tesznek félre nyaralásra és téli síelésre.

Élet Hollandiában és Magyarországon. (százalékban)Forrás: Origo



Rögtönzött - és nem reprezentatív - hazai körkérdésünk egyértelműen azt az eredményt hozta, hogy a családok jövedelmének negyedét-harmadát elviszi a rezsiköltség, az élelmiszerek és a közlekedés költségeit hozzáadva pedig eltűnik a kereset több mint fele. Tamásék példája is ezt mutatja. Miklósékhoz hasonlóan ő is egy multinál dolgozik, de Budapesten, ráadásul a felesége is jól kereső beosztott egy nagy tanácsadó cégnél. Kettejük fizetése, így jóval a magyar átlag feletti, több mint 700 ezer forint a családi költségvetés. Az év végén mégis sokkal kevesebbet tudnak félrerakni, mint az egykeresős modellben élő hollandiai kortársuk. Rezsire, élelmiszerre is többet költenek a fizetésükhöz képest, és összességében harmadannyi pénzük van, mint Miklóséknek.

Amivel munkánk is van, az olcsóbb

Van azért, ami olcsóbb Magyarországon. A szolgáltatások terén majdnem 30 százalékkal vagyunk az EU átlaga alatt. Jóval kevesebbet kell kifizetni a vízvezeték-szerelőnek, a szobafestőnek vagy a lakberendezőnek, olcsóbb a bejárónő, a ruhatisztítás, az autómosás, a mozi, de a pszichiáter és a fogorvos is, ami logikus, hiszen az árak itt is az alacsony bérszínvonalhoz illeszkednek.

Korábbi általános árelőnyünk a vendéglátásban is megmaradt. Európai összevetésben olcsók az éttermeink, kávézóink és a szállodák is, még ha ezt az ember időnként teljesen másképp éli is meg. Az Eurostat itt egy szelet pizzától és egy korsó sörtől kezdve rengeteg menüt mér, de nézi a diákszállókat és a legjobb hoteleket is. Ebben a kategóriában csak Csehország volt nálunk olcsóbb két évvel ezelőtt, miközben érdekes módon Lengyelország messze lepipálta Európa fejlettebb országait, az átlagnál majdnem 30 százalékkal volt drágább.