Mire jó az Orbán-csoda?

2013.06.10. 10:21

Sorozatban érkeznek a pozitív gazdasági hírek, a Fidesz úgy fordulhat rá a választási szezon őszi kezdetére, hogy bőven van gazdasági érve is. Minden kritika ellenére bejött Matolcsy gazdaságpolitikája? Sok mutató valóban szép, de a valódi győzelemhez a tartós gazdasági növekedést is el kell érnie a kormánynak.

Szinte már biztos, hogy óriási küzdelem után az ország kikerül az uniós túlzottdeficit-eljárás alól, a gazdaság kijött a recesszióból, ráadásul legutóbb Kádár János korában volt olyan alacsony az infláció, mint most. A legfrissebb adatok szerint a magyarok vásárlási kedve is megjöhet. A választási szezon őszi indulója előtt úgy tűnik, a Fidesznek bőven lesznek gazdasági érvei a kampányban. A végén még kiderül, hogy igaza volt Matolcsy Györgynek?

Az egyensúly helyrebillentése terén vitathatatlan eredményeket ért el a második Orbán-kormány. A költségvetésben négy egymást követő évben lesz a hiány a GDP 3 százaléka alatt. Az Európai Bizottság ezért javasolja megszüntetni az országgal szemben kilenc éve folyó túlzottdeficit-eljárást. 

A negatív szám költségvetési többletet jelent.Forrás: Eurostat

A világon, ezen belül főként Európában öt éve adósságválság dúl, ebben a környezetben a kormány arra törekedett, hogy csökkentse az állam és az ország adósságát, mérsékelje a sebezhetőséget. Ha csak ennek a ciklusnak az adósságszámait nézzük, az is igaz, hogy sikerült lejjebb szorítani az adósságot. Miközben az EU-ban folyamatosan nő - a környező országokban szintúgy -, nálunk a 2010 végi csúcs után évről évre minimálisan apad.

Forrás: Eurostat

Igaz, a magánnyugdíjpénztárak felszámolása nélkül ezt már nem mondhatnánk el. A négy évet - a mostani előrejelzések szerint -  a GDP 2 százalékának megfelelő államadósság-csökkenéssel zárhatja a kormány, holott 2011-ben egy azonnali, 5 százaléknyi mérséklés történt, amikor a nyugdíjmegtakarításokat az államhoz vonták. Ráadásul még ennyire lett volna lehetőség, ha a részvényekben, befektetési jegyekben lévő nyugdíjpénzt is adósság-előtörlesztésre használják.

Az ország teljes külső adósságában ennél markánsabb csökkenés ment végbe. A GDP 120 százalékát is meghaladta a bruttó adósság a kormányváltáskor (ez az állam és a vállalatok, bankok, magánszemélyek összes külfölddel szembeni tartozását takarja). Tavaly év végére ez a mutató 100 százalék alá apadt, amiben nagy szerepe volt a végtörlesztésnek.

A közpénzügyek stabilizálásának azonban árnyoldalai is vannak, ezek a legyengült magyar gazdaságban, a törékeny és szerény ütemű fellendülésben csúcsosodnak ki.

 

Forrás: Eurostat

A múlt héten napvilágra került adatok azt mutatják, hogy bár az egyévnyi recesszióból kijött a magyar gazdaság az első három hónapban, a mezőgazdaságon kívül lényegében minden szektor erőtlen.

Úgy várható az idén fél százalék körüli növekedés, hogy a mezőgazdaság nélkül stagnálásra lennénk ítélve. Ha a tavalyi borzalmas év után a mezőgazdáságban csak átlagos esztendő lesz, az önmagában fél százalékponttal dobja meg a gazdasági növekedést.

Ellensúlyozni kellett az lazítást

A következő időszak fő kérdése így továbbra is az, hogy minden szép mutató mellett beindul-e a gazdasági növekedés. Az unortodoxia ugyanis leginkább ezt veszélyeztette.

A nem tankönyvi lépések előzménye az volt, hogy Orbán Viktorék a hatalomra kerülésük után jelentős költségvetési lazításba fogtak. 2010 közepén a társasági adót 19-ről 10 százalékra csökkentették, 2011 elején az egykulcsos személyi jövedelemadóval 500 milliárd forintot adtak oda a lakosság felső rétegének. A nyugdíjpénztári reálhozam kifizetéséből már mindenki részesült.

Hogy a költségvetési hiány ne szálljon el, ellensúlyozó lépéseket tettek: még 2010-ben rohamtempóban vezettek be négy szektorra különadót (bank-, kisker-, telekom- és energetikai adót), és ezt követően is bővült az új terhek sora (telefonadó, chipsadó, baleseti adó, biztosítási adó). Tavaly másfél hónap alatt három megszorító csomagot is összeállítottak, amiben az adóemelés dominált.

Az adópolitika - fogalmazzunk így - gyors volt. Az ellensúlyt az Alkotmánybíróság jelenthette volna, ám adóügyekben lényegében megszüntették a testület kompetenciáit. A magán-nyugdíjpénztári rendszer halálra ítélése is derült égből villámcsapásként jött, ahogyan a végtörlesztés is.

A kiszámíthatatlanság ára

A kiszámíthatatlan, sablonmentes gazdaságpolitika ára, hogy a legfontosabb befektetők egyre kevésbé bíznak Magyarországban. Kritikus hangot ütött meg idei jelentésében a Német-Magyar Kereskedelmi és Iparkamara is, amely az itt működő - az ország legnagyobb külföldi befektetőinek számító - német vállalatok megkérdezése alapján készült anyagában azt írja, a gazdaságpolitika kiszámíthatóságának hiánya változatlanul a leginkább kritizált jelenség.

Forrás: Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara

A kiszámíthatóság mellett a vele összefüggő jogbiztonságra is panaszkodnak a német cégek. A válaszadók több mint fele 2013-ban is elégedetlen a jogbiztonsággal, ezen belül minden második "nagyon elégedetlen". Az összesítésben így a kép nem annyira kedvezőtlen, mint tavaly, de pozitívnak semmiképpen nem mondható.

E két mutatóban nagyon rosszul teljesít az ország, 16 közép-, illetve kelet-európai állam között az utolsó előtti helyen állunk, Románia, Szlovákia és Csehország is megelőz minket. Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy az ország legnagyobb befektetőinek számító németek szemében óriásit esett a vonzerőnk.

Forrás: Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara

Mindez abban köszön vissza, hogy a beruházások esnek, a beruházási ráta jóval a régiós szint alatt, lényegében történelmi mélyponton van.

A kiszámíthatatlanságnak, az erőtlen gazdasági kilábalásnak, a bankszektorra kivetett extraterheknek az elegye magyarázza azt, hogy 2008 ősze óta a régiós országokban egyedül nálunk csökken folyamatosan a magánszektornak nyújtott hitelállomány.

Az előzőek alapján nem meglepő, hogy a gazdaság potenciális növekedési üteme (amely azt mutatja, mi az a tempó, amely hosszabb távon is fenntartható) a fél százalékot sem éri el.

Forrás: MNB

A lassú gazdasági növekedés visszaüt abban, hogy a kormány az első számú gazdasági ellenségét, az államadósságot csak szívós munka árán tudja megzabolázni. Hiába a költségvetési szigor, a 3 százalék alatti hiány, a GDP-arányos államadósság mégis csak minimálisan mérséklődik.