Öt ok, amiért perre mentek a devizahitelesek

2013.06.19. 08:52

A jövő héten jön az újabb forduló a devizahitelesek kontra bankok meccsen. A tét nem kicsi, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete szerint szélsőséges esetben bankpánikot is hozhatnak az ítéletek. Miért érdemes perelni, és miért nem?

Az ezres nagyságrendet közelítheti a jelenleg folyó bankellenes devizahiteles perek száma, abból kiindulva, hogy csak az OTP-vel szemben több mint 300 ügy hever a bíróságokon. Sőt ha az OTP Csoporthoz tartozó, az autófinanszírozással foglalkozó Merkantil Bankot és az OTP Faktoringot is ideszámítjuk, akkor 400-nál is több a legnagyobb hazai bankcsoportot bíróságon támadók száma - ismertették a bank vezetői egy szűk körű háttérbeszélgetésen.

A pert indítók mindegyike devizahiteles, aki a törlesztő részlet megugrása miatt átverve érzi magát. Bizonyos esetekben részben jogosan, ha úgy érzi, hogy nem kapta meg a kellő tájékoztatást a kockázatokról, jóllehet a hitelfelvételkor mindenki aláírta, hogy érti és vállalja az árfolyamkockázatot. Az euró árfolyama plusz/mínusz 15 százalékkal is eltérhet a folyósításkori árfolyamtól, a svájci frank kurzusa pedig bármilyen széles sávban ingadozhat, ami a forintban kifejezett törlesztőrészletet is jelentősen megemelheti - tartalmában ez volt a lényege a bankok által alkalmazott kockázatfeltáró nyilatkozatnak, amelyet vagy nem olvastak el aláírás előtt a most perlekedők, vagy nem szívlelték meg az abban foglaltakat.

Az OTP-t érintő ügyek közül egyébként még csak 15 zárult jogerős ítélettel: hét eset permegszüntetéssel fejeződött be (mert például nem volt kellően megalapozott a beadvány), hatszor az adóst utasították el, két alkalommal viszont a devizahiteles nyert. Azonban ez a két ügy sincs még teljesen lezárva, mivel továbbkerült a Kúriára, amely eddig nem határozott. Az egyik csoportos perből, amelyet egy pertársaság indított a bank ellen, azért nem lett semmi (el sem tudott indulni), mert a pertársaságba tömörülők nem tudták kifizetni, vagy eleve rosszul számolták ki a befizetendő illeték összegét.

Egyelőre tehát a bankoknak kedvező jogerős ítéletek vannak túlnyomó többségben, így nem árt megnézni, hogy hol van esélyük a pereskedőknek, illetve mi az, amin a legkönnyebben elcsúszhatnak. Ha ugyanis jogerősen elveszítik a pert, akkor a perköltséget is rájuk verik, ezzel pedig még rosszabb helyzetbe kerülnek, mint előtte voltak. (Ráadásul a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete is levélben intette óvatosságra a Kúriát.)

1. A devizahitel nem devizahitel

Ezzel nem érdemes próbálkozni. Az elmélet egyre divatosabb, de aligha lehet bizonyítani. Az ellenkezőjét viszont elég könnyű belátni. A bankok különböző forrásokból jutottak euróhoz vagy svájci frankhoz, és ezt helyezték ki devizahitel vagy devizaalapú hitel formájában. (Saját devizabetétjeikből, az általuk felvett bankközi devizahitelekből, a külföldi leányvállalatuktól devizában kapott osztalékból, vagy a forintban gyűjtött megtakarítások devizára cseréléséből szereztek kihelyezhető forrást.) 

A devizaalapú hitel csak annyiban tér el a valódi devizahiteltől, hogy a folyósítás előtt a kölcsön összegét forintra váltották, hiszen az ügyfeleknek valójában forintra volt szükségük, és a törlesztést is forintban tudták kényelmesen megtenni. Ettől még a devizaalapú hitelek mögött ugyanúgy devizaforrások állnak, mint a valódi - devizában is nyújtott és abban visszafizetendő - hitelek mögött, hiszen, ha nem így lenne, akkor nem is tudták volna lényegesen olcsóbban adni ezeket a bankok a forinthiteleknél.

Ilyen alapon eddig még nem meszeltek el egyetlen bankot sem, a szerződés nem lett emiatt semmis, és egyébként a Kúria kérdésére a PSZÁF-nak is ez az egyértelmű állásfoglalása.

2. A devizahitel hibás termék

Ez is sokat hangoztatott érvelés, de a bíróságok ilyen sommás megállapításokkal aligha tudnak mit kezdeni. A devizahitelezés elharapózása valóban hiba volt, még akkor is, ha nagyon sokan ma is a kölcsönből megszerzett lakásukban élnek. Több százezer ember fizetési gondjaiért több körülmény és több ember felelőssége felvethető (maguké az ügyfeleké is), de ilyen megközelítésből biztosan nem mondja ki a bíróság, hogy a devizahitel-szerződés érvénytelen vagy semmis.

3. Az árfolyamrést másképp kellett volna számítani

Az árfolyamrés már egy olyan részletkérdés, amelyet jogosan lehet kapirgálni, ezt mutatja például Kásler Árpád nyert ügye is. Az árfolyamrés a devizaalapú hitel folyósításakor és a törlesztéskor használt árfolyam közötti különbség, amely 2010 novemberéig a bank által alkalmazott vételi és eladási árfolyamon történt minden hazai banknál. A kettő közötti marzs néhány százalékpontos is lehetett az egyes bankokban, de 2010 novemberétől a PSZÁF javaslatára módosították a hitelintézeti törvényt. Azóta csak a középárfolyamot lehet használni a törlesztéskor, ami akár néhány ezer forinttal csökkentette az adósok havi terheit.

A Kásler-perben a Szegedi Ítélőtábla azt mondta ki, hogy a banknak ugyanazon az árfolyamon kellett volna a folyósítást és a törlesztéseket is elszámolnia, ezért újra kell számolni a törlesztéseket, és valahogy rendezni az adós általi túlfizetést. Ez egyébként még nem történt meg, mert az eset a Kúriánál landolt, az pedig továbbküldte Luxemburgba, végső ítélet tehát csak az uniós bíróság döntése után várható, talán jövőre.

4. Az árfolyamrést fel kellett volna tüntetni

Az árfolyamréssel kapcsolatos másik jogerős, a bankot elmarasztaló (szintén az OTP-vel szembeni) ítélet arra vonatkozik, hogy hogyan kellett volna ezt az elemet a szerződésben feltüntetni. Itt egyébként nem teljesen egységes a banki gyakorlat: az OTP például nem tüntette fel külön sorban a költségek között az árfolyamrést (mert szerintük az nem költség), viszont a THM mutató számításánál figyelembe vették. A Fővárosi Törvényszék úgy ítélte meg, hogy emiatt semmis a szerződés, de a végső szót a Kúria mondja ki június 25-én, a bank ugyanis kérte az ítélet felülvizsgálatát.

A dolog egyelőre kétesélyes. Ha a Kúria is semmisnek vélné a teljes szerződést, az bombahír lenne ebben a műfajban, de az OTP jogászai szerint ez aligha fog bekövetkezni. Szerintük ugyanis a törlesztést az árfolyamrés fel nem tüntetése nem befolyásolta, vagyis hiába listázzák külön tételként, attól az adósnak nem változik a fizetési kötelezettsége. A bank álláspontja szerint ezért az a valószínűbb, hogy az OTP-nek majd bele kell írnia a szerződésbe az árfolyamrést, de ettől a hitelszerződés egészét nem fogják érvényteleníteni.

5. A bank egyoldalúan módosította a szerződést

Több per pécézi ki a bankok egyoldalú szerződésmódosítási gyakorlatát, itt elég vegyes a bírói gyakorlat. Épp ezért a Kúriának volt már tavaly ősszel erről egy állásfoglalása, amelyben több olyan pontra hívta fel a figyelmet, amelybe a perre menők belekapaszkodhatnak. A Kúria szerint akkor tisztességtelen a szerződésmódosítás, ha egyoldalúan és indokolatlanul előnyhöz juttatja a bankot.

Ez akkor fordulhat elő, ha a módosítás feltételeit nem határozták meg tételesen, nem elég egyértelmű és világos a megfogalmazás az átlagember számára, ha a feltételek nem elég objektívek (vagyis maga a bank is elő tudja idézni azokat, hogy aztán módosíthasson). Ide vezethet az is, ha a bank a külső körülmények változásához képest aránytalanul lépett: mondjuk, emelkedtek a forrásköltségei, de még durvábban megemelte a kamatokat. A pert indító devizahitelesek általában a szerződés semmisségére törekednek, de ilyen okból jogerős ítéletet eddig egyik bíróság sem hozott.

Más kérdés, hogy mi is történne akkor, ha bármilyen okból az egész hitelszerződést érvénytelenítené - erről az Origónak korábban nyilatkozó érdekvédőknek sem volt kidolgozott stratégiájuk vagy megoldási javaslatuk. Elvileg ilyenkor vissza kell állítani az eredeti állapotot, mintha az adós nem is kért volna kölcsönt, de mivel azt nyilván befektette a házába vagy a lakásába, nem lehet csakúgy visszaadni a banknak. Meg lehet próbálni valahogyan elszámolni egymással, és végleg lezárni a szerződést, de ahogy ezt a PSZÁF több példán számszerűsítette, ez általában néhány milliós pluszbefizetést igényelne az amúgy is megszorult devizahitelestől. Lehet, hogy a pert indítók egy része ezt tudatosan vállalva ment a bíróságra, de azért életszerű feltételezni, hogy a legtöbbjük fiókjában nem lapulnak felesleges milliók.