Kevesebbet költünk Big Macre, mint kellene

Ismét megjelentek a legfrissebb adatok a Big Mac indexben, amiből kiderül, hogy egyes országok valutái mennyire drágák, vagy olcsók egymáshoz képest, valamint az is, hogy egyes országok lakói mennyire sokat fizetnek a Big Macért. Vajon drágán eszik-e a magyarok a Big Macet?

A Big Mac Index

Sokan sok féle módszert dolgoztak már ki a közgazdaságtanban, hogy meghatározzák, egyes országok lakói drágán, vagy olcsón vásárolnak-e a többiekhez képest. Az egyik talán legismertebb mutató az Economist által 1986 óta számított Big Mac Index, ami alapvetően azt mutatja meg, hogy az egyes országok valutái mennyire számítanak alulértékeltnek, vagy éppen felülértékeltnek egyetlen egyszerű termék, a Big Mac ára alapján, valamint azt is, hogy az átlagos jövedelmi viszonyokhoz képest drágán, vagy olcsón vásárolnak-e.

A Big Mac index a vásárlóerő-paritás elvéből indul ki, ami azt jelenti, hogy egy adott termékért elméletileg minden országban ugyanannyit kellene fizetni, függetlenül a devizanemtől. A Big Mac több szempontból is ideális összehasonlítási alap, hiszen minden piacon azonos összetételű termékről van szó, amit viszont rengeteg országban árusít a McDonald's, így széleskörű összehasonlításra alkalmas.

Magyarországon jelenleg 860 forintba kerül egy Big Mac, Amerikában pedig 4,56 dollárba. Drágán eszünk, vagy olcsón?

Mi, mennyi?

A 860 forint a szerdai, 228,46-os árfolyam mellett 3,76 dollárnak felel meg, ami kevesebb, mint az amerikai 4,56 dolláros ár, vagyis a magyarok elvileg olcsóbban eszik a Big Macet, mint az amerikaiak (megfordítva a számítást, a 4,56 dollár az aktuális piaci árfolyamon közel 1040 forintos árat tenne indokolttá Magyarországon). A vásárlóerő-paritás alapján tehát a forint 17,4 százalékkal alulértékelt a devizapiacon, hiszen a valós áruforgalomban (amit ezúttal persze csak a Big Mac testesít meg) ennyivel kevesebb forintot kell adni egy termékért a devizapiaci árfolyammal számolt árhoz képest.

Az Economist interaktív infografikája az alábbi linken érhető el.

Az érem másik oldala

Az egyszerű nominális árak összehasonlítása persze meglehetősen leegyszerűsítő megközelítés, éppen ezért az Economist számon tartja az egy főre eső GPD-vel korrigált mutatót is. A korrigált index abból a megfigyelésből indul ki, hogy minél magasabb az egy főre eső GDP egy országban, annál magasabb a Big Mac ára is. A statisztikai összefüggésben szereplő "elméleti" ártól való eltérés alapján megállapítható, hogy egy ország devizája alul vagy felülértékelt-e a többihez képest, azaz többet vagy kevesebbet fizet az elméletileg helyes árnál egy fogyasztó a Big Macjéért.

Ennek függvényében viszont már elmondható, hogy a magyarok igen is drágán eszik a Big Macet a jövedelmi helyzetükhöz képest, és a forint 20 százalékkal túlértékeltnek számít a dollárhoz képest. Leegyszerűsítve azt is mondhatnánk, hogy a forint/dollár árfolyamnak valahol 275 körül kellene lennie ahhoz, hogy az eszerint számított árak "egyensúlyba" kerüljenek. Ezzel együtt viszont azt is lehetne mondani, hogy a Big Macnek nagyjából 690 forintba kellene kerülnie. Végezetül azért érdemes hozzá tenni azt is, hogy a helyzet máshol még rosszabb, Brazíliában például 70 százalékkal van túlértékelve a hivatalos fizetőeszköz, a reál a devizapiacon, legalábbis e szerint a számítási módszer szerint.