Munkanélküliség nincs, de más se nagyon

2013.08.29. 14:15

Magyarországon 17 olyan település van, ahol nem élnek munkanélküliek. A falvak többsége a nyugati határszélen található, innen Ausztriába járnak, azt azonban látszólag semmi nem magyarázza, hogy a Dél-Dunántúlon hogyan lehetséges, hogy néhány faluban kivétel nélkül mindenkinek van munkája. Óbányán és Kárán vadásztunk munkanélküliekre.

„Tudja, ilyenek ezek a svábok. Akármi van, ezek dolgoznak” – vonta le következtetéseit a Pécsről küldött kukásautó egyik munkása, amikor arról kérdeztük, miért nem él egy munkanélküli sem a Baranya megyei Óbányán. Szerinte pénz is rengeteg van a faluban, mindenekelőtt azért, mert sok német nyugdíjas érkezik a keleti Mecsek festői völgyeibe megöregedni. „Én csak a szemetet nézem, az mindent megmutat. Van itt nem egy olyan ház, ahol magyar nyelvű mosóporos zacskót még nem tettek a kukába.”

A teljes foglalkoztatottság szigetei

A munkaügyi központok június végi összesítése alapján 17 olyan település van Magyarországon, ahol nincsenek munkanélküliek. Ezek többsége a nyugati határszélen található, itt, ahogyan a Győr-Moson-Sopron megyei Ebergőc polgármestere is mondja, „nem olyan nehéz kiókumlálni, mi a helyzet”. Aki teheti, Ausztriába vagy még messzebb megy dolgozni.

Ablak Óbányán - Rendet tartanak. Kattintson a galériáért!Fotó: Mudra László - Origo

Érdekesebb, hogy a munkanélküli-mentes települések között három Borsod-Abaúj-Zemplén megyei is van, ám ezek már annyira kicsik (pár tíz fősök), hogy a statisztikákból semmire nem érdemes következtetni.

Azt viszont már képtelenek voltunk a szerkesztőségben ülve megfejteni, hogy mi lehet a 131 lelket számláló, a munkaügyi összesítés szerint a 17 település közül a legtöbb munkaképes korú lakossal rendelkező Óbánya titka, főleg mivel a zsákfalu Tolna és Baranya megye határán fekszik, a nyugati határtól és a nagyobb gyáraktól is messze. Autóba ültünk, és a Mecsek felé vettük az irányt.

Pisztrángok közétkeztetésre

A Budapestről nagyjából két óra alatt elérhető faluban az első dolog, ami feltűnik, a porták tisztasága. A rend itt már-már hagyomány, 1992-ben Óbánya kapta meg először a szépen rendben tartott településeknek járó Kós Károly-díjat. Az ébredező faluban kószálva kopácsolás, flexelés zaja ütötte meg a fülünket, rövid keresgélés után meg is találtuk Óbánya négy közmunkását. Épp sorompót gyártottak a Pisztrángos-tó felé vezető útra, hogy az autósok ne hajthassanak át a patakon. „A halaknak se jó, meg eleve ne is menjenek arra ezek az ökör sofőrök, amerre nem szabad.”

Készül a sorompó. Kattintson, galéria nyílik!Fotó: Mudra László - Origo

A Pisztrángos-tóban egyébként évtizedekig nem éltek pisztrángok, most viszont hemzseg a víz a halaktól: a falu egy uniós pályázaton nyert pénzt a telepítésre, most közétkeztetési célra tartják az ország más részein ezrekért kínált uszonyosokat. Az idilli viszonyok és a pompás táj miatt kezdtük azt hinni, hogy az alacsony munkanélküliség titka az idegenforgalom, de hamar kijavítanak: „Abból bizony már nem lehet megélni. Van sok vendégház, tábor meg panzió, de akik csinálják őket, azoknak a turizmus csak mellékes, mindnek van rendes állása máshol.”

A be- és kitelepülők is kedvezően befolyásolják a statisztikát

A panziók tulajdonosai többnyire megerősítették ezt. A Pisztrángos Vendégházat vivő Müller család tagjai is a közeli Bonyhádon dolgoznak, a vendégfogadás csak mellékes jövedelem. A falu titka szerintük az, hogy korábban több olyan középkorú is kiköltözött Óbányára a közeli városokból, akinek volt már munkája, de szeretett volna a természethez közelebb, csendes helyen lakni.

A másik statisztikaszépítő hatás pedig, tetszik vagy nem, a képzett fiatalok kivándorlása. Ahogyan a főutcán kerekező Annus néni mondja, bármennyire is messze a nyugati határ, a falusi fiatalok többsége már Ausztriában vagy Németországban dolgozik, ahol eleve adott németnyelv-tudásuk miatt nem is volt nehéz munkát találniuk.

A helyi fazekasságot bemutató kiállítás Óbányán. A település német neve (Altglashütten), a valaha itt élt üvegművesekre utal. További képekért kattintson!Fotó: Mudra László - Origo

Lakosságcsere

Az elvándorlók mellett azonban bevándorlók is vannak: német és holland nyugdíjasok vesznek meg egyre több ingatlant, hogy aztán évente többször lejárhassanak pihenni a Mecsek nyugalmat adó lankái közé. Az Óbányán vendégházat és ajándékboltot is nyitó, magyarul egészen jól beszélő Erik a kilencvenes évek elején olvasott először Óbányáról egy holland napilapban. A riport egy Óbányán kempinget nyitó holland családról szólt, és arról, hogy alig van szebb, nyugodtabb és olcsóbb vidék a térségben a Mecseknél. Erik ezért döntött úgy, hogy megnézi magának a falut. A település aztán annyira megtetszett neki, hogy saját házat vett a főutcán, és igen komoly lokálpatriótává vált.

Óbánya azonban – minden vonzó tulajdonsága ellenére – haldoklik. Az önkormányzaton kívül gyakorlatilag nincsen helyi munkaadó, a kocsma (ahol egyébként még mindig 20 forintossal működik a csocsó és tízessel a zenegép) egyre rövidebb nyitva tartással tud csak üzemelni, a közért naponta 2 órán át van nyitva, a lakosság folyamatosan fogy, gyerek alig, és néhány éve már új családok sem települnek be.

Holland betelepülő I <3 Óbánya feliratú pólóban - Tényleg szeretnek itt lakni. További képekért kattintson!Fotó: Mudra László - Origo

Tamásiban is lenne munka, de oda nem jár rendesen a busz

Óbánya után a Somogy megyei Kárára mentünk, ugyanis a statisztikák szerint az 53 fős településen szintén nincs munkanélküli. Valaha itt működött a Mol Adria olajvezetékének egyik nyomásnövelő telepe, ma azonban a drótkerítéssel elzárt területen egy biztonsági őrön és két kutyán kívül senki nincs. Az őr nem akarta elhinni, hogy Kárán statisztikailag nincs munkanélküliség, de hamar rájöttünk ennek okára: ő a közmunkásokat is a munkanélküliek közé sorolja. „Ne vicceljenek velem, hát mit csinál a közmunkás? Semmit. Vagy hát olyan dolgokat, amiket régebben megcsináltak a lakosok. Ellapátolja a havat, tisztítja az árkot… Hát kérem, emlékszem én még olyan időkre, amikor a telektulajdonosnak kötelező volt a háza előtt ellapátolnia a havat meg az árkot rendben tartani.”

Valóban, Kárán is vannak közmunkások, a polgármester szerint 4-en. Ha ők munkanélküliek lennének, a 40 munkaképes lakoshoz mérve rögtön 10 százalékos lenne a munkanélküliség, ami már nagyjából hozza az országos átlagot. Kárán viszonylag sok a gyerek, így sokan vannak gyesen is. „Szerencséje van a falunak, ha nem lennék gyesen, munkanélküli lennék, mert munka, az itt nincsen” – mondja egy gyermekével otthon lévő kárai anya.

A kárai templom a távolból. Kattintson a fotóra!Fotó: Mudra László - Origo

A dolgozó káraiak többsége a Flextronics 3000 fős tabi üzemében talált munkát. Azt mondják, járnának ők Tamásiba is, de oda nem megy reggel busz.

Úgy tűnik azonban, hogy Kára számára is van remény, ugyanis itt egyre több nyugat-európai nyugdíjas vesz ingatlant. A falu legszebb házai mind holland, belga vagy német tulajdonban vannak, Óbányához hasonlóan ide is a természet, a nyugalom és az olcsóság vonzotta őket. Rein és a felesége például a 2000-es évek elején vett házat Kárán, azóta már állandó lakhelyükké vált a somogyi falu. Rein a holland védelmi minisztériumban dolgozott, ahol egy létszámleépítés során önként ment nyugdíjba. „Ez az 1000 eurós nyugdíj Hollandiában semmi, itt viszont nagyon jól eléldegélünk belőle. Az meg csak ráadás, hogy a helyiek is nagyon kedvesek velünk” – mondják.

Rein és a felesége már évek óta Kárán élnek. További képekért kattintson!Fotó: Mudra László - Origo