Nem tudunk olyan paranoidok lenni, amilyen kreatív a kormány

2013.09.14. 16:58

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a kormány a közműcégek megvásárlására hajt. Sok függ attól, hogy a teljes szektort akarja-e, és ha igen, milyen módszerrel érné el a célját. Az érintettek találgatni sem mernek.

Csak egyetemes szolgáltatókra, vagy az elosztóhálózatokat működtető cégekre is fáj vajon a kormány foga? - ez tűnik  a rezsicsökkentések nyomán lassan kirajzolódó hosszabb távú stratégia legfontosabb kérdésének. Nagyon nem mindegy, hogy mekkora a kormány étvágya.

Orbán Viktor miniszterelnök először tavaly emlegette, pár napja pedig Rogán Antal fideszes frakcióvezető beszélt arról, hogy a túlzott nyereségeket elkerülendő, nonprofit elvű közműszolgáltatásra van szükség Magyarországon. Ennek önmagában nincs túl sok értelme egy olyan szektorban, ahol a nyereség mértékét az állam mint szabályozó már most is teljes mértékben kontrollálja - lásd a szolgáltatók költségeitől független, ismétlődő rezsicsökkentési akciókat. Ha a szolgáltatók az indokoltnál nagyobb profitot termelnek, az szabályozási kudarc, az állam felelőssége.

A nonprofit működés tehát hosszú távon feltehetően az állami tulajdont jelenti: ebben az esetben a nonprofit jelleg össztársadalmi léptékben érvényesül, hiszen az esetleges nyereség a közösségé marad. Éppen ez, mármint az összes magyarországi közműcég többségi állami tulajdonba vétele a célja az Index keddi cikke szerint a Fidesz-frakciónak. Egyelőre azonban nem világos, hogy ez csak a jelenleg szinte mind veszteséges egyetemes szolgáltatókra, vagy a többnyire nyereséges hálózatüzemeltető társaságokra is vonatkozna.

Drága lenne

Márpedig ez nemcsak azért nem mindegy, mert a vételár különbsége óriási lehet. A hálózatüzemeltetés igényli a legtöbb beruházást az iparágban - nemhogy a fejlesztések, de a rendszer fenntartása is. Erre az államnak is forrást kell találnia, ha tulajdonos lesz. Az energetikai beruházások egyébként a KSH adatai szerint majdnem 40 százalékkal zuhantak tavaly, és az idei első félévben eddig a 30 százalékot közelíti a csökkenés mértéke, amiben a rezsicsökkentésnek nagy szerepe lehet.

A másik fontos kérdés, hogy milyen módszerrel látna hozzá a kormány a tulajdonszerzéshez: piaci árat ajánl, vagy erőből oldja meg a dolgot? Ez azért lényeges, mert az elosztócégeket aligha adnák önszántukból az anyavállalatok. Ez persze nem kell, hogy akadályt jelentsen, volt már példa ebben a ciklusban iparágak erőszakos államosítására. A legegyszerűbb a hulladékgazdálkodás esete volt, amikor beleírták a törvénybe, hogy ilyen tevékenységet csak többségi közösségi tulajdonban álló cég végezhet, és kész. A közszolgáltatások mobilfizetéssel történő kiegyenlítése pedig hamarosan már csak egy központi cégen keresztül lesz lehetséges. Az étkezési utalványok piacáról rafináltabb módszerrel, az adószabályok megbuherálásával szorították ki a magáncégeket.

Rezsizsarolás?

Talán erre gondolhatott az egyik nagy közműszolgáltató név nélkül nyilatkozó munkatársa, amikor a várakozásaikat firtató kérdésünkre azt válaszolta: "fogalmunk sincs, pontosan mit akarhatnak, de az biztos, hogy nem tudunk olyan paranoidok lenni, amilyen kreatív a kormány". Azt is mondta, hogy egyelőre egyáltalán nem áll szándékukban kivonulni. Más cégektől is olyan visszajelzéseket kaptunk, hogy informálisan sem értesülnek a kormány szándékairól. Az általunk hivatalosan megkérdezett három cég (E.On, Elmű, Tigáz) szóvivője a nonprofit ötletre kivétel nélkül annyit mondott, hogy nem akarják kommentálni, illetve a Tigáz szóvivője, Száraz Gábor indoklásként még hozzátette, hogy szakmailag értelmezhetetlen felvetésről van szó.

Elképzelhető, hogy a rezsicsökkentések egyik célja - a választások megnyerésére is alkalmas politikai hasznán túl - az, hogy a veszteségessé tett vállalatokat elértéktelenítse, és így a kormány viszonylag olcsón megvehesse őket. Az E.On gáz-nagykereskedelmi üzletágának idei megvásárlása azonban azt sejteti, hogy ha az Orbán-kormány nagyon meg akar venni valamit, akkor olyan árat is hajlandó adni érte, ami jelentősen túlzónak tűnik. Rádásul az állam nem zsarolhatja a befektetőket a végtelenségig. Mivel pénzt tettek a cégekbe, nyilván van egy szint, amely alá nem hajlandók menni az eladási árral, és ha az elhúzódó alkudozás közben a cégek megroggyannak, akkor nemcsak veszélybe kerül a szolgáltatás színvonala, de a talpra állítás is sokba lesz a következő tulajdonosnak - az államnak.

Százmilliárdos nagyságrend

Hogy reálisan mennyibe kerülhetne a hazai gáz- és áramszolgáltatók megvásárlása, nagyon nehéz megbecsülni, de látható, hogy óriási vállalatokról van szó. Csak az egyetemes szolgáltató cégek tőzsdei vagy névértékét átfutva is valószínűsíthető, hogy a nagyságrend százmilliárdos lenne, még akkor is, ha a hivatalos cél csak az 51 százalékos állami tulajdon elérése - elvégre aligha maradna bármekkora részben tulajdonos egy magánbefektető, ha döntéseket nem hozhat, és pénzt sem igen tud kivenni.

Az Elmű részvényei mostanában 11 ezer forint körüli áron forognak a Budapesti Értéktőzsdén, ez 64,25 milliárd forintos összesített értéket jelent. A papírok 15,63 százaléka már most is közvetett állami tulajdonban (MVM) van, a fő tulajdonos a német RWE konszern, 55,25 százalékkal. A testvércég, az Émász részvényeinek 9 ezer forint körüli ára 27,63 milliárd forintos értéket feltételez. Az MVM itt 11,66 százalékos mértékben tulajdonos, az RWE 54,26 százalékot birtokol.

Voltak már tárgyalások

A Démász teljes egészében a francia EDF Internationalé. A cég részvényeinek névértéke összesen 37 milliárd forint, de ez a szám értelemszerűen csak amolyan igazodási pontot kínál, a valós piaci érték rengeteg tényezőtől függhet. Igaz ez a 99,99 százalékban a német anyavállalata által tulajdonolt E.Onra is, melynek 139 milliárd forintos névértéket képviselnek a részvényei.

A 96,85 százalékban az olasz ENI S. p. A. tulajdonában álló Tigáz részvényeinek névértéke összesen 17 milliárd forint, itt az önkormányzati tulajdon minimális, 0,5 százaléknál is kevesebb. A GDF Suez 6,5 milliárd forint névértékű részvényeit francia tulajdonosa 99,91 százalékban birtokolja. Amikor Németh Lászlóné fejlesztési miniszter júniusban közölte, két gázcég megvételéről is tárgyal a kormány, a Népszabadság és a Magyar Nemzet is azt írta, hogy a Tigázról és a GDF-Suezről van szó. Egy, a Tigáz ügyeit ismerő forrás az Origónak azt mondta, ha volt is ilyen tárgyalás, az biztos nem jutott olyan stádiumba, hogy már küszöbön állna egy esetleges tranzakció.

A Főgáz (névérték: 32,25 milliárd forint) annyiban kilóg a sorból, hogy a Fővárosi Önkormányzat többségi tulajdonában áll, az RWE-nek itt 49,83 százaléka van. Az Energiafocus.hu két hete írta meg, hogy az RWE kiszállna a cégből. A Népszabadaság értesülése szerint a vevő az állami MVM lesz.