Ha ezt a cikket munkaidőben olvassa, szégyellje magát!

Mikor írt meg utoljára egy hosszabb szöveget megállás nélkül a számítógépén? Mikor olvasott el egy cikket úgy, hogy ne nézte volna meg közben az e-mailjeit, a Facebookot vagy bármi mást? Nemcsak a mi hibánk, hogy egyre kevésbé tudunk koncentrálni, a számítógépeink és az internet is ludas a dologban.

Egy idei felmérés szerint az amerikai, brit és ausztrál internethasználók online töltött idejük 27 százalékában közösségi oldalakat böngésznek. Egy átlagos amerikai tehát óránként nagyjából 16 percet szentel a Facebooknak és társainak, ezt követi 9 perccel a szórakozás, öttel a vásárlás, és csak ezek után az e-mailek és híroldalak böngészése, valamint a pornó.

Ez persze eloszlik, egy internetre kötött géppel dolgozó irodai alkalmazott esetében már nem is igazán értelmezhető az online eltöltött egy óra kifejezés, hiszen munka közben nagyjából folyamatosan internetezünk - rosszabb esetben az internetezés szüneteiben néha dolgozunk. A Kansasi Állami Egyetem kutatása szerint a munkaidőben internetező irodai munkások idejük 60-80 százalékát olyan dolgokkal töltik, amiknek semmi közük a munkájukhoz.

Így megy el egy óra a neten. Forrás: Origo

Én csak most kezdtem gépelni ezt a cikket, mégis ránéztem már a leveleimre, az egyik üzenetre válaszoltam is, és írtam egy rövid kommentet egy bolgár ismerősöm egyik fényképe alá, természetesen bolgárul, ezért egy fordítóprogrammal ellenőriztem is, helyesen írtam-e le a szavakat. Amikor visszatértem a cikkhez, újra kellett olvasnom ezt a pár sort, hogy tudjam, hol tartottam.

Függőség

Egyre több tanulmány jelenik meg arról, hogyan rontja a produktivitást és csökkenti a koncentrációt a számítógépen dolgozókat érő rengeteg inger, vagy hogy hogyan váltunk az utóbbi években a közösségi média rabjaivá. Az Egyesült Államokban a 25 év alattiak életében már annyira fontos a közösségi média, hogy több mint egytizedük akár a szexet is hajlandó megszakítani, ha üzenetet kap.

A munkáltatóknak is komoly problémát jelentenek munkaidőben az interneten céltalanul bolyongó alkalmazottaik, hiszen ha csak a fent említett számot vesszük, egy nyolcórás munkanapból is órák mennek el mindenféle eredmény nélkül. Sok munkáltató restriktív szabályozási eszközökkel igyekszik harcolni a trenddel, az Emberi Erőforrások Minisztériumában például a legtöbb dolgozó nem fér hozzá a Facebookhoz az irodai gépekről. Ezek a korlátozások azonban idővel hatástalanná válnak: ma már mobilról is ugyanúgy internetezhetünk, ahogyan a számítógépről.

Facebook - Már több mint egymilliárd embert köt össze és a számítógéphez. Forrás: AFP/Rodrigo Buendia

De miért rossz ez?

Az internetről érkező számos áldás mellett a világháló a mai formájában a mai számítógépekkel egyre inkább a koncentráció akadályává válik. A New Yorker egyik, pár napja megjelent cikkének szerzője néhány történettel szemléltette a problémát. Franz Kafka Az ítélet című novelláját 1912-ben egyetlen éjszaka alatt írta meg. Kafka később többször beszélt arról, hogy igazán jól csak így lehet alkotni: az ember leül, elkezdi az írást, és a szeme előtt formálódik meg a történet, majd amikor végzett, feláll az asztaltól. Hasonló teljesítményekre számos példát mutat a történelem és az irodalom, Jack Kerouac ugyanilyen módszerrel készítette el az Úton első kéziratát.

Ilyen, hatalmas koncentrációt igénylő alkotásokra a mai számítógépek elvben ugyan adnak lehetőséget: a mai szövegszerkesztőkben még papírt sem kell cserélni, nem fogy ki a tinta, és javítani is sokkal könnyebb. De mihez kezdene Kafka, ha a számítógépe folyamatosan pittyegne, amikor csak e-maileket kap, a hírportálok csábítanák, hogy megnézze, mi újság épp Prágában és az Osztrák-Magyar Monarchia többi részén, nem is beszélve az idő céltalan eltöltéséhez elképesztően ideális online és offline játékokról.

Beletanulunk?

A korai, szobányi méretű számítógépeknél természetes volt, hogy egyszerre több feladatot is tudnak végezni, hiszen egyszerre több ember dolgozott egy géppel. Ma azonban egy géppel egyszerre csak egy ember dolgozik, a multitasking mégis megmaradt, azaz a gépeink továbbra is képesek egyszerre több feladatot végezni, egyszerre több programot futtatni. Az új operációs rendszerek megalkotói azt hitték, hogy az emberi agy majd alkalmazkodik az új körülményekhez, és megtanulunk egyszerre több dologra koncentrálni, de a legújabb kutatásokból már világosan látszik, hogy nem volt igazuk. Ahogyan a linkelt kutatás eredményei is bizonyítják, azok, akik egyszerre több médium információit fogyasztják, tehát egyszerre több dologra figyelnek, nem tudnak úgy koncentrálni, mint azok, akiknek figyelme kevésbé forgácsolódik szét.

Sarkosan fogalmazva eddig csak figyelemelterelő gépeket készítettünk, melyekkel ugyan több feladatot tudunk egyszerre végezni, de minél többet csinálunk egyszerre, a munkáink egyenként annál rosszabb minőségűek lesznek. Tehát a 21. századi ember legalapvetőbb munkakörnyezete, azaz a számítógép a benne rejlő hatalmas lehetőségek ellenére pont távol áll az ideális munkakörnyezettől.

Felhasználók vagy rabok? Forrás: Packard Jennings

Mint a fogmosást

A problémát egyre többen érzékelik, 2010-ben az Egyesült Államokban, Németországban, Franciaországban és Olaszországban is különböző slow web mozgalmak indultak. Bár a társulások neve kissé megtévesztő lehet, ők nem az internet sebességének csökkenését akarják. Egyszerűen egy okosabb, érthetőbb és rendezettebb internetért szállnak síkra. Azt szeretnék elérni, hogy a felhasználók ne függjenek többé az általuk igénybevett szolgáltatás véletlenszerűségétől, ne kelljen minduntalan ellenőrizni, érkezett-e új poszt, új kép, új hír vagy bármilyen új információ azokra a weboldalakra, amiket a felhasználó követ.

Éppen ezért a slow web mozgalmakban részt vevő fejlesztők próbálnak olyan alkalmazásokat készíteni, melyek nem jelentenek újabb terhet a felhasználónak. Hogy ez pontosan mit takar, az alábbi példával talán jól szemléltethető.

A Facebook legnagyobb előnye, hogy azonnal frissül. Amint valaki kommentet írt egy posztunk alá, lájkolt, üzenetet küldött, vagy ismerősnek jelölt, azonnal jön az értesítés. Értesítés tehát bármikor jöhet, ismerőseink posztjai pedig folyamatosan frissülnek. Ha nem akarunk elveszni az információáradatban, folyamatosan képben kell lenni, folyamatosan tartani kell a lépést, tehát minél gyakrabban ellenőrizni, történt-e valami a Facebookon. Ez pedig hosszú távon függőséggé válik. Képzeljük el, mi lenne, ha a Facebook mindennap csak kétszer, például reggel és este kilenckor frissülne. Ekkor érkeznének az értesítések, az üzenetek, és az ismerőseink posztjai is csak ekkor jelennének meg. Ezzel kiszámíthatóbbá válna a rendszer, a felhasználó beiktathatna a napirendjébe kétszer fél órát, amikor csak a Facebookkal foglalkozik, viszont máskor semmi értelme nem lenne ránézni az oldalra, hiszen úgysem lenne rajta semmi új.

Ez a rendszer természetesen nem működhetne ilyen egyszerűen a Facebookon, és nemcsak azért, mert az oldal a hirdetésekből (is) él, amelyek viszont állandó felhasználói jelenlétet igényelnek, de azért is, mert az üzenetek jelenidejűsége a Facebook egyik legnagyobb előnye. Kisebb alkalmazások azonban már eredménnyel használják ezt a módszert egy kis kiszámíthatóságot csempészve felhasználóik életébe.