Józan ésszel a drága bankok ellen

Az őszi díjemelésekkel újabb pofont kaptak a bankszámla-tulajdonosok, nagyon résen kell lenni a készpénzfelvétellel, és nem mindegy, milyen számlát használunk. Érdemes újragondolni az alapelveket.

Nagyjából túl vagyunk a banki drágítások újabb hullámán, amely a tranzakciós adó legutóbbi emelése miatt augusztus utolsó napjaiban kezdődött el, és igen komoly díjemeléseket hozott. A csekkadó néven elhíresült, tavaly ősszel bevezetett, majd idén augusztusban újrahangolt sarc momentán 3 ezrelékkel sújtja a banki átutalásokat, és 6 ezreléket von el minden készpénzfelvétel után, utóbbiaknál bármilyen felső korlát nélkül. (A 6000 forintos plafon csak az átutalásoknál maradt meg.)

Az átlagos magyar jövedelmekből kiindulva (január-júliusi KSH szerinti nettó átlagbér: 150 452 forint) egy kétkeresős családban augusztustól tehát kétszer 900 forint a pénzügyi tranzakciók havi adóterhe, ha a bank teljes mértékben áthárította az illetéket, és a család mindkét felnőtt tagja felvette a pénzt a számlájáról. (Ha nem vette fel az összeset, hanem egy részéből elutalta a rezsit, akkor kicsit kevesebb, mert az utalásokra 6 helyett 3 ezrelékes a kulcs.)

Első ránézésre tehát nem beszélhetünk elviselhetetlenül durva tételekről, de mivel éves szinten egy családban több mint 20 ezer forintot magához von az állam, a téma mégis az egyik kedvence a különböző internetes fórumoknak, és a banki tapasztalatok is azt igazolják, hogy az emberek megmozdultak. Újragondolják pénzköltési szokásaikat, és keresik az adó elkerülésének, csökkentésének módját. Ebben egyébként nincs semmi rendkívüli, ugyanaz történik, mint ami sok más országban már lezajlott: a cégek egy része külföldre viszi/vitte a számláját, az emberek megpróbálják kikerülni a bankokat, és addig-addig variálnak, amíg értelmetlenné vagy például a feketegazdaság erősödésével károssá teszik ennek az adónak a kivetését.

Itt még nem tartunk, egyelőre semmi jele annak, hogy a kormány visszavonná a tranzakciós adót annak káros mellékhatásai miatt. Az viszont látszik, hogy az állam elsőre alultervezte a bevételeket, éppen ezért volt szükség az illeték újbóli megemelésére, sőt egy egyszeri pótadó beszedésére is, aminek pedig megint az a következménye, hogy sokan az adó elkerülésén, minimalizálásán, vagy akár a bankszámlájuk megszüntetésén gondolkoznak. Adunk pár tippet, mit érdemes átgondolni.

Tényleg kell bankszámla?

Írtunk már arról korábban, hogy a világ fejlettebb részein is vannak, akik hátat fordítanak a bankjuknak, felszámolják a számlájukat, eldobják a bankkártyájukat, és boldogabbak a készpénzzel. Ezt bizalmatlanságból, csalódottságból, a bankok elleni ellenszenvüktől vezérelve teszik, vagy azért, mert olcsóbbnak és egyszerűbbnek vélik így az életet. Ez utóbbi viszont nem igaz, leszámítva bizonyos speciális élethelyzeteket. Ha valakinek nincs állása, nem kap fizetést, kizárólag feketén dolgozik, és borítékban kapja a pénzét, nyugdíjas, és el sem hagyja a falu határát, akkor valóban fölösleges kiadás egy számla meg egy bankkártya. Minden más esetben azonban nehezen indokolható, és nem is éri meg.

Erre elég sok érvet lehet felhozni: a fizetést szinte minden munkahely számlára utalja (lehet erősködni a készpénzért, de általában nem szokott sikerülni); bizonyos szolgáltatások (például a lakásbiztosítás) olcsóbbak, ha bankból, főleg, ha csoportos beszedéssel fizeti az ember; az internetes, bankkártyás vásárlás sok terméknél szintén olcsóbb és főleg kényelmesebb a hagyományos beszerzésnél; a repülőjegy, külföldi szállás- vagy az autóbérlés kártya nélkül szinte elképzelhetetlen, és a legjobb ajánlatokat megint csak online, előre átutalva lehet megcsípni. Ezeken a tételeken bőven lehet évi 6-10 ezer forintot spórolni, annyit, mint amennyibe egy jól megválasztott bankszámla és a kártya kerül évente még a tranzakciós adó miatti díjemelések után is. (A legolcsóbb számlacsomagok havidíja 500-800 forint, ebben már benne van a havidíj, a kártyahasználat, néhány készpénzfelvétel és internetes átutalás).

Legalább ilyen fontos, hogy bankszámla nélkül a megtakarítás (bankbetét vagy más banki befektetés) esélyétől is megfosztja magát az ember, még akkor is, ha manapság egyáltalán nem vonzóak a banki kamatok, de nullánál, sőt a tranzakciós adó mértékénél azért nagyobbak. Bankszámla nélkül hitelt sem kap az ember, igaz, mostanában a többség nem is kér a kölcsönből. Végső érvként pedig ott van a biztonság: nem jó érzés pénzzel tömött zsebekkel lófrálni, vagy otthon rejtegetni a fiókban a bankjegyeket, ráadásul egy betörésnél a biztosítók nem is mindig fizetnek az ellopott készpénzért.

Kártyás fizetés!

Ha beletörődtünk, hogy alapvetően nem hülyeség a bankszámla és a kártya, akkor az utóbbit érdemes is bátran használni. Az ingyenes kártyás fizetések ugyan több banknál mostanra megszűntek, de még mindig így a legolcsóbb a vásárlás.

ATM!

Valamennyi készpénzre persze mindenkinek szüksége van, itt is van pár dolog, amit mindenképpen érdemes követni. Bankfiókból pénzhez jutni korábban is drága dolog volt, az új kondíciók alapján ezt abszolút kerülni kell, helyette ott vannak az ATM-ek, méghozzá az adott bank saját berendezései. Ahogy korábban írtuk, egy-egy banknál szürreálisan magas a bankfiókos pénzkivétnél felszámított jutalék, és felső korlát sincs, hiszen a tranzakciós adónak sincs plafonja. Az adó miatt egyébként mindegy lenne, hogy egy hónapban hányszor vesz ki készpénzt az ember a számlájáról egy ATM-ben, de mivel ezeknek a tranzakcióknak fix költsége is van a legtöbb banknál, érdemes minél kevesebbszer, inkább több pénzt kivenni.

Internetes átutalás!

A hónap elején viszont nem érdemes teljesen leüríteni a számlát, és egyben kivenni a fizetést, így ugyanis kénytelenek leszünk csekken fizetgetni a rezsit, ahelyett, hogy a sokkal olcsóbb internetes átutalást vagy csoportos beszedést választanánk. Amikor igazán nagy összegekről van szó, például egy autó vagy egy ingatlan vásárlásánál, akkor végképp nem szabad készpénzezni. Nemcsak biztonsági okokból, hanem, mert az adóplafon kiiktatásával itt már valóban borsos tétel a tranzakciós illeték. 5 millió forintnál csak az adóteher 30 ezer forint egy készpénzes ügyletnél, míg ha átutaljuk, akkor csupán 6000 forintot kér el tőlünk az állam - nyilván mindkét tranzakció többe kerül az adón felüli banki jutalékok miatt, de az arányok hasonlóak.

Készpénzben a nyugdíjat?

A tranzakciós illeték óta a kisnyugdíjasok körében a korábbinál is népszerűbbek a postások, akik készpénzben házhoz viszik a havi járadékot. Ha valakinek ez az egyetlen bevétele, nincsenek komolyabb megtakarításai, és a nyugdíj elmegy a havi kiadásokra, akkor pusztán pénzügyi megfontolásból valószínűleg nem érdemes bankszámlát fenntartani. Azt viszont ebben az esetben is érdemes megfontolni, hogy mennyire biztonságos a kredenc fiókjában tartani a pénzt, lopás, betörés, feledékenység ellen mégiscsak jól jöhet egy minimál számlacsomag és egy pár csoportos beszedési megbízás, amivel megint olcsóbb lerendezni a rezsit, mint a postai csekkekkel.

Ha pedig valaki abban a szerencsés helyzetben van, hogy valamennyit mégiscsak félre tud tenni, akkor a mai szerény kamatok mellett is érdemes valamilyen lekötés után néznie. 300-400 ezer forintos évi megtakarítással már összejön annyi kamat, amennyi ellensúlyozza a számlaköltségeket a tranzakciós adóval együtt.