Richter: Váratlan volt ez a nagy felhajtás

Ha az Esmya 2014 első negyedében zöld utat kap az európai gyógyszerhatóságtól, az három év múlva az ideinél több mint hatszor nagyobb, 100 millió eurós árbevételt hozhat a Richter Gedeon Nyrt.-nek– közölte az Investor.hu-val Bogsch Erik, a gyógyszercég vezérigazgatója. A vezető a globális tőzsdei hangulatot, a közép- és kelet-európai régióval és Magyarországgal kapcsolatos aggályokat sejti amögött, hogy a jó hírek ellenére sem szárnyalnak a Richter-papírok. Csak az MSCI-indexből való tavalyi kikerülés, illetve az oda való visszakerülés esélye, valamint a részvények felaprózása okozott forgalomnövekedést és drágulást, a likviditástöbblet viszont Bogsch Eriket is meglepte. Mivel a Richter az európai gazdaság hosszabb távú stagnálására számít, az öreg kontinensnél nagyobb üzleti potenciállal kecsegtető Latin-Amerikát próbálja bevenni.Interjúnk a Richter legfontosabb szektortársára, az Egisre érkezett felvásárlási ajánlat előtt készült.Forrás: Richter 

Mi indokolta részvényeik névértékének megtizedelését?

Már régóta gondolkodtunk ezen, hiszen összevetve más nemzetközi cégek gyógyszerpapírjaival, a Richter-részvények 30 ezer forint, azaz nagyjából 100 euró feletti árfolyama magas volt. A névérték tizedelésével közel arra a szintre kerültünk, mint a nagyvállalati gyógyszerrészvények árfolyamai. Tőzsdei cégként természetesnek tartjuk, hogy ha mód van a befektetők számára kedvező változtatásokat végrehajtani, azt megtegyük, főként, miután ez nem járt többletkiadással, illetve -kockázattal. Az időzítést pedig megfelelőnek tekintem, hiszen erre a piac kifejezetten pozitívan reagált. Nem biztos, hogy e lépésnek két-három éve ennyire kedvező lett volna a fogadtatása.

Ehhez adott egy lökést, hogy a Richter-részvények tavaly kikerültek a nagyobb külföldi befektetési alapok által szentírásként követett MSCI-indexből?

Nem tagadom, hogy az indexből való kikerülés is közrejátszott, de a sajtó felnagyította ennek jelentőségét. Még ma sem tudni pontosan, miért generált olyan nagy forgalmat az indexből való kikerülés. Ugyanígy a vártnál nagyobb likviditással járt a tizedelés is.

A tőzsde azonban már csak ilyen, mindent túlreagál, mindkét irányba.

De ezekben az esetekben még a szokásosnál is nagyobb volt ez a túlreagálás. A múlt héten voltam egy road-show-n, amelyen több, régóta Richter-részvényes, abszolút tapasztalt, nemcsak regionális, hanem globális alapkezelő vallotta be, hogy ők sem számítottak ekkora forgalomnövekedésre. Számukra nem volt lényeges, hogy mi lesz az MSCI-indexszel. Sokkal inkább érdekelte őket az Esmya, a cariprazine – miután most fog eldőlni, hogy ez utóbbit az amerikai élelmiszer- és gyógyszerhatóság, az FDA törzskönyvezi-e és milyen feltétekkel –, hosszú távon pedig a biológiai készítmények sorsa. A Richter befektetői köre ugyanis hosszabb távra gondolkodik előre. Érdekes ugyanakkor, hogy szinte semmilyen kérdést nem kaptam Magyarországról.

Bogsch Erik, a Richter vezérigazgatója Forrás: Richter

Mert mindent tudnak?

Ez inkább azzal magyarázható, hogy a Richter árbevételének sajnos már csak 10 százaléka származik Magyarországról. Ezért csak az érdekli a befektetőket, hogy a különadónál megmarad-e az a törvényi lehetőség, hogy annak 90 százalékát kutatás-fejlesztésre – tevékenységünknek köszönhetően – levonhatjuk, valamint az, hogy várunk-e az iparági különadóban változást, amire nyugodtan mondhattam, hogy nem.

Van olyan javaslata, észrevétele, amit megfogadhatna a kormány?

Az egészségügyi kormányzat és a gyógyszeripari szereplők között szükséges lenne egy hosszabb távú, olyan kapcsolat és rendszer, ahol az ellátásbiztonságért cserébe biztonságosabbá válhatna az értékesítés. Az alacsony piaci részesedésű cégek, amelyek a vakliciteken keresztül irreálisan lenyomják az árakat, nem tudják garantálni a biztonságos hosszú távú ellátást. Fontosnak tartom, hogy a megbízható minőségű, már bizonyított gyártók ne kerüljenek hátrányos helyzetbe azért, mert a magasabb árú hazai gyártással és ezáltal hazai foglalkoztatással nem tudnak versenyezni az olcsó távol-keleti import készítményekkel.

Mit szól ahhoz, hogy úgy tűnik, az MSCI-indexbe való visszakerülést is szinte biztosra veszi a piac?

Pontosan nem tudjuk, hogy milyen formula alapján számolnak, ezért e felvetést nem szeretném kommentálni. Meglehet, az elemzők arra alapozzák véleményüket, hogy a Richter-részvények elmúlt egy évi likviditása lényegesen nagyobb, mint volt tavaly ilyenkor. Nem szabad elfelejteni, hogy van egy globális, egy regionális és egy magyarországi tőzsdei hangulat, amelyek között azért van átjárás, de csak az egyik irányban. Vagyis, ha a globális hangulat romlik, akkor a magyarországi is biztosan fog, ám ez az összefüggés fordítva nem működik.

Csak nem ezzel magyarázza, hogy az elmúlt hónapokban a tőzsde látványosan nem foglalkozott a Richtertől érkező jó hírekkel, ráadásul a cég hagyományos prémium értékeltsége is diszkontba fordult bizonyos összevetésben?

Nem, ez régóta így van. Többször előfordult, hogy az elemzői konszenzusnál lényegesen jobb eredménnyel jöttünk ki, mégsem történt pozitív irányú korrekció. Ennek számos oka lehet, akár a globális tőzsdei hangulat, akár a régióval, vagy kifejezetten Magyarországgal kapcsolatos aggályok. Ráadásul a magyarországi kicsi tőzsde, néhány adásvétel is képes jelentős árfolyammozgásokat előidézni.

Fontos egyáltalán, hogy milyen indexben szerepelnek a Richter-részvények? Kell-e és foglalkozik-e ezzel egyáltalán egy gyógyszercég vezérigazgatója?

Egy gyógyszercég vezérigazgatójának minden olyan kérdéssel foglalkoznia kell, ami a befektetők számára lényeges, de úgy, hogy ez az operatív döntéseiben ne befolyásolja. Mivel vannak olyan befektetési alapok, amelyek indexkövetők, tehát számukra fontos szempont az index-összetétel, ezzel foglalkoznunk kell, feltéve, hogy ezért nem kell olyan operatív lépéseket tenni, amelyek a cég gazdasági érdekeit sértik.

Az intézményi befektetőkkel való találkozókon szokott válaszolni arra a kérdésre, hogy miért is kéne Richter-részvényt vásárolni?

Soha, de nem is kérdeznek ilyet, mert ez nem illendő. Tudják, hogy egy profi vezető nem szokott ilyen kérdésekre válaszolni. A befektetőinket a fundamentumok érdeklik.

Akkor feltehetően olyanokról faggathatták, mint például, hogy kifejezett cél, hogy ennyire látványosan a feltörekvő piacok – Kína és Latin-Amerika – felé nyit a Richter?

E két akvizíciónkat inkább az ihlette, hogy a nőgyógyászati termékeinkkel elinduljunk a globalizáció irányába. Szerencsésnek, jónak bizonyult, hogy egyszerre sikerült vásárolnunk egy termékportfoliót, ami megalapozta a nyugat-európai nőgyógyászati kereskedelmi hálózataink elindítását, s emellé vettünk egy olyan céget, amelynek volt egy tényleg eredeti, azóta már törzskönyvezett új készítménye. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a nagyobb hozzáadott értéket jelentő termékek irányába kell elmozdulnunk. Az Európai Unió egy egységes piacnak tekinthető, és ha jelen akarunk lenni Nyugat-Európában, és természetesen növekedni, akkor e célok teljesítéséhez e két akvizíció szükséges volt. Nem feltétlenül csak azért, mert a közép- és kelet-európai régió stagnál, hanem mert ha egy terápiás területű termékcsoportra koncentrálunk, akkor ezen a területen páneurópai céggé kell válnunk. Most is az a fő célunk, hogy megkeressük az utat a továbblépéshez, hogy melyek azok a piacok, amelyeken a nőgyógyászati portfoliónkkal tovább tudunk menni.

Például?

Erről tárgyalunk, amivel kapcsolatban csak annyit mondhatok, hogy az Európáénál nagyobb számú, 570 milliós lakosság, a korösszetétel, az egészségügyi helyzet, a növekedési lehetőségek és a Richter portfoliója alapján Latin-Amerika reális célpont. Azért is kell nyitnunk a feltörekvő piacok felé, mert azzal kell számolni, hogy Európa hosszú távon is stagnálni fog.

Ezért jöhetett szóba Kína is?

Ott már jelen voltunk egy képviselettel. Ahhoz, hogy továbblépjünk, célszerű volt a képviseletet átkonvertálnunk vegyes vállalattá, aminek mi vagyunk a többségi tulajdonosai. Fontos, hogy az idén valószínűleg már a világ második legnagyobb gyógyszerpiacán, ha csak egy morzsával is, de jelen tudjunk lenni, amire hosszú távon már lehet építkezni. Ehhez a vegyesvállalat megfelelő ugródeszka lehet.

S milyen magasra szeretnének ellendülni, mennyi lehet a forgalmi csúcs és ezt mikor érhetik el Kínában?

Ez nagyon hosszú, akár egy évtizedig tartó folyamat lesz, mert nagyon lassan lehet bevezetni termékeket. Annak ellenére, hogy érzékelhetően tolódik el a felhasználás a tradicionális kínai gyógyszerekről a nyugati típusú, a nemzetközi normáknak megfelelő készítmények irányába. De ez a hosszú átfutás a gyógyszeriparban egyáltalán nem szokatlan. Hiszen például a cariprazine-projekt is 1998-ban indult, 2004-ben kapott szabadalmat, s ha minden jól megy, 2014-ben kerülhet forgalomba. De Kína, mint piac érdekes a számunkra, ott nemcsak a nőgyógyászati termékekkel kívánunk terjeszkedni, hiszen van több olyan speciális, már régóta forgalomban lévő készítményünk is, amelyek forgalomnövekedésére van esély.

Melyek ezek?

Kardiovaszkuláris és nőgyógyászati készítményeink. A lényeg, hogy az adott piacon legyen valami plusz, amit nyújtani tudunk és legyen egy hálózat, ami képes ezt teríteni.

Nem szűkíti a lehetőségeket a kínai születésszabályozás?

Nem, mert a lakosság öregszik, emiatt a vérnyomáscsökkentő, valamint a neurológiai, pszichiátriai készítmények forgalma óhatatlanul meg fog nőni. Általános tény ugyanis, hogy az idősebb korosztály egyre több gyógyszert szed.

De lehet egyáltalán Kínában piacról beszélni? S létezik kínai támogatási rendszer?

Kínában a gyógyszert alapvetően kórházakban fogyasztják, amit a betegek ugyanúgy ingyen kapnak, mint a világ bármely részén. Nincs olyan társadalombiztosítási rendszer, mint Európában, ennek megfelelően az állam sem támogatja a gyógyszerfogyasztást.

Ez változhat a közeljövőben?

El szokott felejtődni, hogy nagyon erős a kínai gyógyszeripar. A külföldi cégek piacra jutása és az ottani előmenetele rendkívül nehéz, mert protekcionista a kínai állam, mivel annak idején egy teljesen belterjes gazdaságra rendezkedtek be. De Japán és még egy sor ország, köztük a spanyolok, a franciák, az olaszok is a protekcionizmusból merítettek erőt, Kína ezt a példát követi. Ez alól sajnos Magyarország kivétel. Azt sem szabad elfelejteni, hogy rengeteg kínai tanul külföldön, akik sokrétű műszaki-tudományos, illetve kereskedelmi nyugati ismeretekkel térnek haza. Ennek hatása fokozottabban fog érződni a következő időszakban.

Most még azonban érződik, hogy az indokolatlanul magas árak gyanújával több nagy nyugati gyártóval szemben indultak hatósági vizsgálatok Kínában. Sokan attól tartanak, hogy a kínai gyógyszerárak jelentősen csökkenhetnek az előttünk álló hetekben, ami azokra a termékekre is hathat, amelyekkel a Richter jelentkezik e piacon.

Kínában még mindig sok tradicionális termék van, amelyek áráról nem tudunk semmit. A gyógyszerárak világszerte lefelé mennek. Magyarországon például ma már irreálisan alacsonyak. Ennek oka, hogy néhány cég ki fog vonulni a magyar piacról, ezért a raktárkészleteit nyomott áron értékesíti és ez lesz a bázis. Ami a minőséget megtartó cég számára már veszteséget jelent, s baj lesz a gyógyszerellátással. Ez máshol is bekövetkezett, Angliában például olyan alacsonyra ment le az árszint, hogy ennek hatására hiányok alakultak ki. Előbb-utóbb valószínűleg Magyarországon is gyógyszerhiányok lesznek, ha a tendencia nem változik.

Mekkora költséggel jár a kínai terjeszkedésük? Bővíteniük kell az értékesítési hálózatot?

Most úgy látjuk, hogy a jelenlegi értékesítési hálózatunk a következő két-három évre elégséges lesz.

Milyen időtávon tetőzhetnek a kifejezetten Kínához köthető költségek?

Egyrészt a marketingköltségek nőhetnek meg, nagyobb mértékben a nyugat-európai, kisebb mértékben a kínai terjeszkedés miatt. Másrészt egy új készítmény forgalomba hozatala, mint az Esmyáé, mindig nagyobb költséggel jár. Magyarán, amikor a készítmény forgalomba kerül, akkor a marketingköltségek meghaladják a bevételeket. Ez teljesen normális. Ez a költség körülbelül három év után kezd megtérülni. Mert nemcsak a k+f költségeknek kellene megtérülniük, hanem az első évek marketingköltségeinek is.

És mikor állhat meg az üzleti eredményhányad lemorzsolódása?

Amint a kiemelt projektjeink termőre fordulnak, azaz jelentősebb forgalomnövekedést generálnak, stabilizálódhat, illetve javulhat az üzleti eredményhányad.

Hol tartanak az Esmya tesztjei? Látszanak-e már újabb eredmények, tapasztalatok? A szer támogatott státuszával kapcsolatban vannak újabb fejlemények azokban az országokban, ahol erre vár a Richter?

Óriási eredménynek tartom, hogy ebben a rendkívül nehéz gazdasági és költségvetési helyzetben is csaknem az összes európai országban – a rossz költségvetési helyzetben lévő Olaszország kivételével – sikerült megszerezni a támogatást. Tudomásul kell venni, hogy a hatóságok általában óvatosak, először csak háromhavi felhasználásra, elsősorban műtét előtt álló betegeknek engedélyezték a gyógyszer használatát. De már beadtuk a kérelmet az európai hatóságnak arra, hogy a három hónapos kezelést két hónap szünet után megismételhessék. Ezt az engedélyt remélhetőleg 2014 első negyedében megkapjuk, ami rögtön az egész EU-ra érvényes lesz. Ugyanakkor folynak a vizsgálatok a többszöri, ismételt kezelésre, miután az a fő cél, hogy az Esmya kiváltsa a műtétet. Vagyis többszöri kezeléssel az esetek többségében annyira csökkenthető legyen a mióma, hogy szükségtelenné váljon a műtét. Ami a legfontosabb, hogy a gyógyszeres kezeléssel sikerüljön megakadályozni a hiszterektómiát, azaz a méh műtéti úton való eltávolítását. Annál a korosztálynál, amely a gyerekvállalást későbbre hagyja, a mióma valószínűsége nagyobb, és ebből adódóan a veszélye is annak, hogy ki kelljen venni a méhet. Ez a veszély a gyógyszeres kezeléssel megszüntethető lenne, azt követően az illető szülhetne gyereket – erre már most is vannak példák – ami jelentős áttörést hozhatna. Általában mindenki gyors eredményt vár egy gyógyszertől, az Esmyának pont az az előnye, hogy gyorsan hat. A bevezetése azonban hosszú folyamat.

Mikor érhetnek el célt?

Amikor megkapjuk az engedélyt a többszöri kezelésre, várhatóan 2015 második felében. Ehhez az szükséges, hogy a most futó klinikai vizsgálatok sikeresek legyenek, annak alapján be tudjuk adni a törzskönyvet, majd arra megkaphatjuk az engedélyt.

Továbbra is reálisnak érzik, hogy az Esmya 2016-ban 100 millió eurós árbevételt hozhat, az idén pedig 15 milliót? Hol tartottak ez utóbbi teljesítésében félévkor?

A célok nagyjából reálisak, az idei előirányzat pedig időarányosan teljesült.

A cariprazine-nal is jól haladnak? Mikor érnek újabb fordulóponthoz, mi lesz a következő állomás? Mikorra várják a piaci bevezetést, mennyire futhat fel az értékesítés?

Most folyik az USÁ-ban a törzskönyvezési eljárás, ami a legkedvezőbb esetben az idei év végére lezárulhat. Ez azt jelentené, hogy a cariprazine-t partnerünk, a Forest a jövő év közepén forgalomba hozhatja az USÁ-ban. Természetesen az amerikai hatóságnak joga van kérdéseket feltenni az utolsó napig.

Van még olyan termékük, ami az Esmyához és a cariprazine-hoz hasonló hatású lehet?

Igen. 2016-tól jöhetnének a biológiai készítmények. Míg az Esmya viszonylag alacsony kockázatú, mert már a piacon van, a cariprazine törzskönyvezési szakaszban van, de maga ez eredeti kutatás, amit 1998 óta viszünk, nagy kockázatú. A bioszimiláris termékek nagyon komplikált molekulák, sokkal magasabb szakmai tudást és műszerezettséget igényelnek, mint egy normál szintetikus termék, és a hatóságok sokkal szigorúbb klinikai vizsgálatokat követelnek, mint egy hagyományos kis molekulás készítménynél. Vagyis itt a belépési korlát sokkal magasabb, de ehhez már részben megvan a műszaki tudás. Az OEP által biztosított top 10 termékből most már nyolc úgynevezett biológiai. Mi 2005-ben kezdtük el a bioszimiláris készítmények gyártását, abban a reményben, hogy tíz évvel később versenyképesek legyünk. Ez a tíz év majdnem letelt, mire eljutottunk addig, hogy most már tudunk majd klinikai vizsgálatra gyártani készítményt. Míg egy generikus készítménynél 2-5 millió euró szükséges a fejlesztéshez, itt körülbelül 50 millió euró. De a partnerekkel együtt a szakmai tudás mellett megvan a pénzügyi hátterünk is ahhoz, hogy ezt végig tudjuk vinni. A jövő a nagy cégeknél is, de különösen a közepeseknél az együttműködésé, mivel olyan magasak a k+f költségek, hogy csak együttes tőke- és szellemi erővel lehet esélyünk egy új készítmény kifejlesztésére.

Mint például az amerikai Foresttel vagy a finn Orionnal való megállapodás. Utóbbi mit takar, elkezdődött már a közös munka?

Az Orionnal azon dolgozunk, hogyan tudjuk megállítani az öregkori elbutulást, az úgynevezett demenciát, illetve az Alzheimer-kórt. Ennek a munkának még az elején tartunk. Ugyanez igaz az egyre inkább népbetegséggé váló elhízásra. Ezért most a gyógyszercégek arra koncentrálnak, hogyan lehet az agyban olyan folyamatokat előidézni, ami az étvágyat korlátozza, anélkül, hogy annak negatív mellékhatásai lennének.