A palaolaj okozhatja az olajcégek vesztét

2013.10.15. 16:46

Az olajiparban új dimenziókat nyitott meg a korábban kitermelhetetlennek titulált szénhidrogénkészletek csatasorba állítása. A technológia fejlődősével a palaolaj és palagáz készletek az olajipari társaságok számára óriási kitermelés növekedést eredményeztek, de a technológiát és a felszereléseket szolgáltató cégek is profitáltak. A jövőben viszont nem lehet mindenki nyertes, és minden jel arra utal, hogy a kitermelés egyre kevesebb profitot eredményez, azonban lesznek olyan tőzsdei cégek, akik így is örülhetnek majd.

Forma 1-es autók erejét ötvöző technológia az olajiparban

Az úgynevezett hidraulikus repesztés (angolul hydraulic fracturing) egy olyan szénhidrgén-kitermelési módszer, melynek során víz, homok és egyéb kémiai anyagok keverékét nyomják be a földfelszín alatti gáz- és olajtároló rétegekbe. A cél az, hogy a porózus kőzetrétegekből kiszabadítsák a bennük lévő szénhidrogén készleteket.

A folyamat során nagyjából egy tucat olyan pumpát használnak, melyek mindegyike nagyjából 3 Formula 1-es versenyautó erejét képes kifejteni és egyenként mindegyik mozgatásához egy 18 kerekű teherautó szükséges. Ezek a monstrumok akkora nyomást képesek kifejteni, mint amekkora nyomást 9 kilométernyi vízréteg gyakorol a tengerfenékre. Ezek alapján már el lehet képzelni, hogy milyen erőkifejtés szükségesek a kőzetrétegekben rejtőző úgynevezett palaolaj- és palagáz készletek kinyeréséhez. Ez pedig nem kevés pénzbe kerül az olajtársaságoknak. A másik oldalon viszont a berendezések gyártói profitálnak a palaolaj őrületből, így például a brit Weir Group vagy az amerikai Gardner Denver.

 

A Weir Group (London) árfolyamaForrás: Bloomberg, Investor.hu
Mi a palaolaj?
A palaolaj (angolul: shale oil, vagy light tight) kitermelése költségesebb, mint a hagyományos olajfajtáké. A palaolajat azzal a technológiával termelik ki, amivel a palagázt. Mindkettő több mint két kilométerrel a felszín alatt, a betonkeménységű palába belekötve helyezkedik el, így azok nem termelhetők ki a hagyományos fúrási módszerrel.

A palát össze kell törni, az olaj esetében pedig sokkal nagyobb lyukakat kell ütni, mint a palagáznál, ahhoz, hogy azokon az olaj ki tudjon folyni. A lyukasztáshoz a palagázénál erősebb repesztési technológia szükséges. A palagázhoz hasonlóan palaolajból is jelentős készletek találhatók a föld alatt, viszont a kőzet repesztése után nagyon gyorsan csökken a kijövő mennyiség, a második évben tipikusan az elsőnek a felére. Ezért amíg egy hagyományos olajmezőt húsz évig lehet művelni, a palaolajnál folyamatosan fúrni és repeszteni kell, mert a két-három évvel korábban létesített kutak már szinte semmit nem termelnek.

 

Gáz- és olajipari forradalom

A nagynyomású technológiák és az oldalirányú fúrás kombinálásával olyan készletek váltak az utóbbi években elérhetővé, melyekről korábban azt hittük, hogy pénzügyileg nem éri meg kitermelni.

A módszert először a földgáz kitermelésében használták, azonban a nagy mennyiségben piacra áramló gáz lenyomta az árakat. A gázkitermelő cégek bevétele így elkezdett csökkenni, melynek hatására egy idő után túl drága lett a technológia és nem érte meg tovább folytatni a beruházásokat. Sok fúró kapacitás vált így feleslegessé, amelyek megtalálták útjukat a kőolajkitermelés irányába.

Az olajkitermelés, hasonlóan a korábbi gázpiaci folyamatokhoz, jelentősen megugrott az Egyesült Államokban. A nagy kérdés csak az, meddig éri meg a magas költségű technológiát folytatni, ugyanis a hagyományosan olcsó közel-keleti kitermeléshez képest jelentős többletköltséget jelent a hidraulikus repesztés alkalmazása.

Forrás: EIA, Investor.hu

Kik profitálnak?

A 100 dollár körüli hordónkénti olajár mellett a palaolaj történet úttörői - úgy mint a Continental Resources, az EOG Resources vagy a Whiting Petroleum – képesek voltak nagyon gyorsan növelni kitermelésüket, mindamellett a tanulási folyamat eredményeként a költségeiket is sikerült normalizálni. Ahogy egyre több tapasztalatot szereztek a technológia használata közben, úgy jelentős költségcsökkentést tudták elérni például a fúrási idő minimalizálásával.

A Continental Resources árfolyamaForrás: Bloomberg, Investor.hu

A termelés növekedésére reagálva az új technológiát szolgáltató társaságok, mint például a Schlumberger, a Halliburton, a Baker Hughes vagy az FTS International a formálódó nagy olajipari forradalomra fókuszálva óriási beruházásokkal növelték kapacitásaikat.

A Halliburton árfolyamaForrás: Bloomberg, Investor.hu

Bár a földgáz árának csökkenésével párhuzamosan a kihasználatlan felszereléseket elkezdték olajkitermelésre használni, maradtak parlagon heverő kapacitások. Egy tanácsadó cég szerint a kapacitáskihasználtság 74 százalékra csökkent 2012 végére és ezzel párhuzamosan a felszereléseket egyre alacsonyabb áron lehetett igénybe venni.

Becslések szerint 2012 eleje és 2013 nyara között 22 százalékkal csökkent a technológia használatának költsége. A felszereléseket biztosító társaságok bevétele és eredménye drasztikusan visszaesett. A Schlumberger, a Halliburton és a Baker Hughes profitja rendre 10, 26 és 34 százalékot csökkent a tavalyi év során.

Azóta az árak elkezdtek stabilizálódni, a feles kapacitások egy részét újra munkába állították ahogy az elavult felszerelések pótlása elkezdett esedékessé válni. A másik mentőöv a gázipar helyreállása és a folyékony gáz exportjának beindulása lehet. A gáz piacán a kereslet és kínálat egyensúlyát helyrebillentheti a külpiaci értékesítés lehetősége és az eddigi túlkínálat mérséklődése a gázárak növekedéséhez vezethet. A gázárak növekedése pedig újra a palagáz kitermelésének felfutását okozhatja, így újra növekedésnek indulhat a kitermelésben használt felszerelések kihasználtsága.

Szakértők szerint érdemes lesz figyelni az említett olajipari szolgáltató vállalatok harmadik negyedéves eredményeit, mert a profit növekedése várható.

A folyamatok alapján elemzők azt vetítik előre, hogy az olaj- és a földgázkitermelés egymással fog versenyezni a kihasználatlan fúrási felszerelésekért. Ez a történet pedig a kitermelési költségek növekedéséhez vezethet, ami egyrészt az olajipari szolgáltató cégeknek jó (Halliburton, Schlumberger), azonban az olaj és gázipari társaságok profitabilitásába mélyen belemarhat.

Elemzők szerint nem csak a költség oldali nyomás érinti negatívan a kitermelő cégeket, hanem a kitermelési volumenben is csökkenésre lehet számítani azt követően, hogy a legkönnyebben elérhető mezőket termelték ki elsőnek, így mostanra már csak a nehezebb „falatok” maradtak.

Összességében a részvénypiacon befektetők szempontjából azt a következtetést lehet levonni, hogy az olajipari szolgáltatók profitabilitása növekedhet, míg a folyamatok alapján minden a szénhidrogén kitermelésből profitáló cégek ellen hat.