Mint arról lapunk is beszámolt, a Brit Nagykövetség szerdán startupoknak és spinoffoknak szervezett szemináriumot. Itt találkoztunk Nick Evans befektetővel, aki Tech City szívében indít el vállalkozásokat. Főbb projektjei a Snapfashion, a TicTrac és a VideoCast. Nem hiba, ha mi még nem hallottunk ezekről, de rengeteg tanulsággal szolgálhat, hogy valamennyi egy nagy ötletből és még nagyobb elszántságból született. Most pedig dübörögnek.

Nick Evans ízig-vérig Tech City polgáraForrás: The British Embassy

A magyar vállalkozó vesz egy repülőjegyet Londonba, és megtalálja a gazdasági mennyországot. Hogy kell ezt elképzelni?

Kelet Londonban elég kilépni az utcára, hogy lássuk, mennyire multikulturális ez a város. A világ minden tájáról találkozunk vállalkozókkal és üzletemberekkel. Itt egy magyar vállalkozó pontosan annyi figyelmet, támogatást és lehetőséget kap, mint egy angol. Utaltam a prezentációmban arra, hogy az árnyékszínház csapat lett a Britain’s got Talent győztese. Az Attraction vezetője azt nyilatkozta, azért mentek az Egyesült Királyságba, mert ott találják meg azt a közeget, amelyre szükségük van. A magyar tehetség biztosan van olyan jó, fejlesztők, vállalkozók, innováció tekintetében is, mint az angol. Londonnak viszont megvan az az előnye, hogy az egész világot behálózzák a kapcsolatai. Hatalmas lehetőség egy cégnek úgy mutatkoznia be, hogy „Mi londoni illetőségű vállalat vagyunk”.

Andrew Tarcy kiemelte, hogy rengeteg pénz üldöz nagyon kevés lehetőséget.

Az a helyzet, hogy az Egyesült Királyságban erős az igény arra, hogy mindenki megtalálja a lehetőségét. Iszonyúan sok a forrás, mindennap új meg új vállalkozások születnek Londonban. Mind arra koncentrál, mitől lesznek majd ők jobb befektetés, mint az összes többi, és mivel tudják támogatni egymást. De azt hiszem, amíg az ötlet működik, nem számít, Magyarországról érkezel, Finnországból, vagy Svédországból. Felhoztam a prezentációmban a Snapfashion példáját. Az a nő, aki ezt elkezdte, bristoli. Talán nem is tett mást, mint érthetően, világosan, erős fókusszal pályázott az ötletével, hitt abban, hogy nagyra nőheti ki magát. A vállalkozókban meg kell lennie a bizalomnak, hogy itt tényleg semmi akadálya az érvényesülésnek.

Mennyire húz vissza a nyelvtudás hiánya? Talán nálunk ez a szűk keresztmetszet.

Ne kerteljünk, ha az ember Londonban akarja felállítani a hadiszállását, természetesen hátrány. De ez senkit ne félemlítsen meg. A technológiai ötlet számít, az újítás. Ha az ötlet nagyszerű, elmegy a gyenge nyelvtudás. Annak semmiképp sem lehet komoly akadálya, hogy bevonzza a megfelelő befektetőt. Vagy azt a kapcsolatszintet, amelyre épp szüksége van.

A multikulturális környezet sok színében melyek a közös pontok?

Valamennyi résztvevőben az dolgozik, hogy nagy kockázatot vállaltak, azért jöttek hozzánk, mert remélték, hogy itt könnyebben boldogulnak. Üdítően friss a hozzáállásuk a brit gondolkodásmód kontextusában. Csak azt mondhatom, az a közös bennük, hogy mind más. Ettől remek a multikulti társadalom. Ahány mítinget én ültem végig nem angol vállalkozókkal, mindig fontos volt, milyen új megvilágításba tudnak helyezni egy kérdést, az, ahogy egy problémát megfognak. Aki mindenben Anglia határáig gondolkozik, az nem tudja megszólítani a közönséget világszerte.

Gondolkodásmód alatt a terméket értjük, vagy az üzleti lépéseket?

Végül minden a termékről szól. A multikulturális felállásokban alapvetően nagy a potenciál. Ha egy teremben összejön sok remek közlekedési mérnök, de mind amerikai, és valamennyit felszippantotta az autóipar 10-15 éve, akkor lehet, hogy 10 százalékkal meg tudják növelni a motor kapacitását, de forradalmi változásra nem jutnak. Ellenben úgy, hogy számos kultúra képviseli magát, rengeteg különböző meglátás, friss perspektíva találkozik, lehetséges nagyot lépni előre. Akkor kollektívan dinamizálhatják egymást, hogy valóban átszakítsa a falakat az újdonság. Ezt hozza a sokszínű háttér.

Te mit tapasztaltál arról a nyitottságról és átláthatóságról, amely itt olyan sokszor szóba került?

Teljesen egyetértek, ilyen a piacunk. A kockatőkés emberek és ötletek mögé áll. Ennyire egyszerű. Nem elengedhetetlen a jelentős múlt. A kockatőkés szerencsejátékos, úgy is dolgozik. Igen, Tech Cityben bárkit meg lehet környékezni.

Beszéljünk a hozzád különösen közel álló startupokról, például a Tr… Trick… Tic… TicTracről. Milyen nehéz kiejteni!

Tic – amire kattansz. Track – amit kiderítesz az alkalmazással. Ha a háziorvosod megvizsgál, azt képes mérni, abban a pillanatban mennyi a vérnyomásod, a koleszterinszinted. De az naponta változhat. A TicTrac folyamatosan monitorál, illetve összehasonlítással kontextusba helyezi például a sportteljesítményed. És sok más teljesítményedet is.

Mi volt a legnehezebb a közös munkában?

Az, hogy rávegyünk befektetőket és vásárlókat, legalábbis potenciális ügyfeleket, hogy higgyenek benne. Hogy ez lehetséges. Hogy mögénk álljanak. Én vagyok a pénzügyi tanácsadójuk, és azért vagyok benne az első naptól kezdve, ami nagyon szerencsés pozíció a befektető számára, mert így támaszkodhattak a kapcsolati hálómra. Rálátásom van a technológiai vállalatokra, a győztesekre és a vesztesekre is, én az övéktől eltérő insighttal rendelkezem arról, mi kell a győzelemhez. De hatalmas volt az ügyfélbázisom is. Nem állítom, hogy network nélkül nem lehet ezt kivitelezni. Egyedül is meg lehet közelíteni és nyerni a befektetőket. Ám Londonban rengeteg az egyes kis területekre specializált tanácsadó.

A TicTracben mennyi idő ment el csak a tervezéssel?

Állandóan változik minden. Projektről projektre jött az ötlet. Az egyik júzer csak öt kilót szeretne fogyni. A másik 11 másodpercnél kevesebb idő alatt akarja letekerni a százméteres sprintet, vagy három óra alatt a maratont. A futóappok azt mérik, hogyan haladsz, hogyan teljesítesz. De nem motiválnak jobb teljesítményre. Az emberek a kocsmában is előkapják a telefonjukat és megbeszélik, aznap mennyit futottak. Nem maradt feladat abban, hogy tervezzünk újabb ilyen appot, ez már meg volt oldva. Arra gondoltunk, inkább össze kell rendeznünk a sok részfunkciót. Tehát ahogy az ember elkezd dolgozni egy alkalmazáson, a különböző beérkező trendek fokozatosan módosítják az eredeti elképzelést.

Együttműködsz a Snapfashionnel is. Ez az az alkalmazás, amelyik egy ruháról elmond mindent a felhasználónak. Nem volna bizarr, ha előkapnám a telefonom a trolin, mert úgy elvarázsolt a mellettem ülő kabátja?

Nem kifejezetten erre van tervezve, inkább arra, amikor divatlapokat nézeget a felhasználó, megtetszik neki egy darab, és szeretné tudni, hol kapja meg.

Ebben segít a fotókredit.

Valóban, csakhogy nem mindenki engedheti meg magának a couture termékeket. A Snapfashion eredeti célja, hogy ha feltöltünk egy képet, az alkalmazás keres neked egy nagyon hasonló darabot, de jóval olcsóbban. Ha Guccira vágysz, de drágállod, akkor felhajtja neked a leghasonlóbb megoldást. Ha pedig kifejezetten az én zakómat szeretnéd megvenni, lefotózod, és az app még az anyagát is megállapítja. Vagy talán azt nem, mert van még fejlődési lehetőség… de borzasztóan sokat tud szinte bármelyik ruhadarabról.

Mit tanácsolnál egy magyar vállalkozónak, mit tegyen lépésről lépésre?

Nem kell azonnal kiköltözni Angliába. Az első szinten, amikor még az ötletet fejlesztik, nyugodtan maradjanak otthon. Prezentáljanak, készítsenek pilot verziót, jussanak el az alapfunkciókig. Ez az első lépés. A második az, hogy az első már megadhatja az önbizalmad, kereshetsz londoni befektetőket. Bármilyen készség-rést be lehet tölteni Londonban, rengeteg a szakember a kellő háttérrel. Közvetlenül ismernek nagykutyákat, hatalmas a kontaktbázisuk. Ez az egyik legfontosabb dolog, nem kérdés. És nagyon értenek a sales-hez és a marketinghez, miközben nem tudom, az ilyesmi mennyire kiugró Magyarországon. Aki hajlandóságot mutat arra, hogy áttegye székhelyét Londonba, számíthat forrásokra. Fantasztikusak a kormány jelenlegi kezdeményezései. Ott van az oktató applikációnk, a VideoCast, amely a tanárok munkáját könnyíti meg hihetetlenül. Az a startup a puszta ötletre képes volt forrást gyűjteni. Aztán a fejlesztő a kormánynak is bemutatkozott, Tech Citybe megyünk, ezt akarjuk kivitelezni. És a kormány egyfajta befektető lett, ha nem is pénzzel, és még ha ez kicsit le is lassította a folyamatot, mert Angliában sok tud lenni a bürokrácia. Ugyanakkor ez is egy válasz. Ha indulótőkében szűkölködik egy startup, akkor vannak kormánykezdeményezések, amelyeket igénybe vehet. De ha elég szerencsés, 20 000 fontért már meg lehet közelíteni angyalokat vagy magánbefektetőket. Ennél nagyobb összeget szinte már nehéz is elkölteni. Ha pedig senki nem kapkod az után az elképzelés után, amely 20 000-ből megvalósítható, talán az elgondolásban van a hiba, talán akkor a leghelyesebb visszatérni a tervezéshez.

Mi volt a véleményed, amikor az Attraction nyert?

Briliánsak. Az elmúlt hat év valamennyi győztese közül messze ők voltak a legjobbak. Sokat lehet tőlük tanulni: rendkívül tehetségesek, rengeteget tettek a sikerért. A saját közegükben, Magyarországon találták ki, mit akarnak, majd úgy döntöttek, megmutatják a világnak. A kreatív szektor és az üzleti szektor így is képes találkozni.