Ha csökken a tőke

Nagyon nem mindegy, hogyan dönt a cégvezető a csökkenő saját tőkével kapcsolatban. Bizonyos szint után kötelező emelni, ha nem, a Társasági Törvény alultőkésítésre vonatkozó rendelkezései értelmében még cégbírósági törléssel is szembesülhet a vállalkozás, írja friss blogposztjában a reconcept.blog.hu.

A bejegyzésből megtudhatjuk, a legegyszerűbb megoldás, vagyis a tagok pótbefizetése egyben a legdrágább is – gondoljunk a tulajdonosi forrás után elvárt hozamra –, ha egyáltalán kivitelezhető a mai tőkehiányos viszonyok közt. Általában ebben a helyzetben számviteli megoldás születik: felértékelik az eszközöket, és máris helyre billen a saját tőke, az élet pedig megy tovább. Persze ez a megoldás nem alkalmazható mindig, sőt. Nagyon kevés olyan ingatlant vagy telephelyet találunk, amely ma többet ér, mint amilyen értéken a könyvekben szerepel.

Ilyenkor a tulajdonosnak érdemes elgondolkodnia, pozitív-e még cége értéke. Ez még korai figyelmeztető jel: lehet, hogy a társaság eladósodottsága veszélyes, és a számvitelileg negatív saját tőke mögött valós üzleti probléma áll. Egyszerűen megfogalmazva: a cég eszközei – például ingatlanok és az ezekre épülő üzleti tevékenység – kevesebbet érhetnek, mint a társaság kötelezettségállománya.

Érdemes folytatni?

Nem egyszerű a kérdés. Megválaszolásához cash flow-t kell modelleznünk, amelybe épp úgy be kell építeni a társaság üzleti teljesítményére, a partnerek fizetési kockázataira, a megrendelések és az áru, szolgáltatás, alapanyagok árainak alakulására vonatkozó feltételezéseket, mint a gazdasági környezet várt változásának hatásait. Az üzleti terv kiértékelésével el kell döntenünk, hogy a „saját tőke negatív oldalán szereplő kötelezettségállomány” – jellemzően: felhalmozódó szállítók, esetleg áfa-tartozás, forintban egyre növekvő hitelállomány – tartható mértékű-e. Ha erre a válasz igen, nincs nagy probléma, hozni kell a terveket és legfeljebb egy kis átütemezéssel egyenesbe kerülünk.

De ha nem

Előadódhat olyan pillanat, amikor a tevékenység befejezése a legjobb döntés. Ha ezt nem tesszük meg időben és önként, kikényszerítheti a gazdasági élet, amikor valamelyik tartozás végül felszámoláshoz vezet. Ennek tisztességesebb és adott esetben olcsóbb útja, ha a társaságot értékesíteni tudjuk – ritkább eset, de ne zárjuk, ki, hogy például egy versenytárs számára a cég még menthető ­–, vagy végelszámoljuk a hitelezőkkel egyetértésben.

Ám ha igen

Ha megfelelő finanszírozási struktúrában a társaság alaptevékenysége továbbra is eredményes lehetne, akkor van más megoldás. Előre jól kidolgozott, pénzügyi és jogi aspektusokból is körüljárt stratégia mentén le kell ülni a pénzügyi partnerekkel, és megegyezésre kell jutni. Ne feledjük, manapság senkinek sincs illúziója afelől, hogy egy esetleges felszámolási eljárás során pénzéhez juthat-e. Közösen ötletelni a partnerekkel nem szerencsés, kész forgatókönyveket kell eléjük tárnunk, mert a megállapodáshoz el kell hinniük, hogy tudjuk, mit miért teszünk.

A hitelezők számára is világos és átlátható üzleti tervre épülő, megfelelően előkészített, végigtárgyalt, szoros együttműködés – legyen az a tartozás átütemezése, egy részének elengedése, vagy hitel-tőke konverzió – mind-mind a társaság túlélését jelentheti. Aki pedig ezen a mai piacon talpon marad, talán az egyszer jobbra forduló üzleti környezetben is könnyebben érvényesül, írja a reconcept.