Milyen és milyen ne legyen a női vezető?

női vezető
Vágólapra másolva!
Jóllehet sajnos még mindig számolhatunk üvegplafonnal és kettős mércével, tagadhatatlan, hogy egyre több a női vezető. Ez messze több, mint egyéni karrierista törekvések összeadódása. A vállalatok felismerték az úgynevezett női értékek, női mentalitás megannyi áldásos hatását, pontosabban azt, milyen formában jelenhetnek meg az üzleti életben.
Vágólapra másolva!
Számos látható és láthatatlan ponton előny, ha a vezető nő Forrás: [origo]

Hangsúlyozzuk: vezetésről van szó tehát, arról, hogyan befolyásol döntéseket és lépéseket a hozzáadott női érték. Nem az ötvenes, anyáskodó titkárnő finom almás pitéjéről, nem arról a dinamikus ventillálásról, amelynek oldschool neve a pletykálkodás, és nem is azon munkahelyi erővonalak csini rajzásáról, amelyet szintén a régi szép időkben leginkább fúrás-faragás néven emlegetett a közbeszéd. Ám a vállalkozói szféra még az olyan előrehaladott társadalmi struktúrában is férfi-dominált, mint az Egyesült Államok. Hát akkor mit szóljunk mi, kérdezhetnénk, van remény?

Szempontjainkat egyik kedves marketinges kolléganőnk elé tártuk, aki népszerűségét részben biztosan annak köszönheti, hogy pörgős, vidám és hatékony munkahelyi fellépésének körülbelül semmi nem állhat útjába. Az ő véleményét olvashatjátok idézőjelben.

Nem kell játszani a férfit

Egy vezetőknek szóló konferencián vagy kapcsolatépítő eseményen meglehetősen megfélemlítő lehet, ha az ember húsz-huszonöt vezető között egyetlenként visel kosztümöt. Gyakran támad az a benyomásuk, hogy férfi kollégáik olyasmire ragadtatják magukat, amit egy férfival szemben nem engednének meg. Hogy nem veszik őket elég komolyan, neadjisten még át is vágják őket a gender-különbség okán. Egyfajta félreértés erre úgy reagálni, hogy a nők férfias viselkedésvonásokat vesznek fel. Ha felbukkan az erősen rivalizáló hozzáállás, az erőszakosság, a harcias hangerő. Ez nyilván ugyanúgy nem helyes, ahogy problémás az ezt kiváltó viselkedés. Az ember legyen önmaga. És bízzon a képességeiben. Tehetséggel és szívós munkával jutott magasra a pályáján, ebből pedig a legfontosabb részlet, hogy mit ért el. Tehát ő kellett hozzá. Ha már ezt sikerként könyvelheti el, ne alkalmazkodjon téves elvárásokhoz. „Aki nem hiteles, azt nehezebben fogadja el a környezete, akit nehezebben fogadnak el, az túlkompenzál. Tipikusan ilyen, amikor valaki azért szólal meg egy megbeszélésen, hogy igazolja a saját létét. Vagy amikor a vezető pusztán erővel és nem érvekkel hat, esetleg konkrét erődemonstráció a célja néhány döntésének.”

A dédelgető reflex szintén ritkán jó megoldás

Ha a női vezetőnek nem is kell úgy viselkednie, mint egy férfi, azt sem javasolja senki, hogy teljes mértékben az érzelmei uralják a munkahelyén. Bár nem szeretjük az általánosításokat, az tudott dolog, hogy egy férfi kevesebbet tipródik egy dilemma lehetséges kimenetelein, könnyebben küld el alkalmazottat, nincs annyi részletre tekintettel, így gyorsabban hoz meg egy kemény, veszteségekkel járó döntést. Nincs is azzal semmi gond, ha valaki tekintettel van a kollégái, beosztottjai családi helyzetére. De az üzletben az üzleti célokra kell fókuszálni elsősorban. Ez teljesen elfogadható és járható út. „Nem, az anyáskodás sem hiteles. Egy munkahelyi kapcsolat elsősorban szakmai, másodsorban emberi, sosem szabad elfelejteni, hogy nem barátkozni járunk be. Feszültségben körülbelül lehetetlen dolgozni, a jó munkahelyi kapcsolat motivál. De éppen a jó kapcsolat érdekében nem szabad elárasztani oda nem illő érzelmekkel.”

Szolidaritás

Húsz évvel ezelőtt valódi fehér hollónak számított egy női hallgató az építész karon, és ismerek olyan női elméleti fizikust, akinél, amikor kisbabája született, tülekedtek a bébiszitter-lehetőségekért a csoporttársai, kivétel nélkül fiúk, annyira egzotikus volt számukra a jelenség szakmai vonalon. Az átlagosnál nagyobb figyelmet talán könnyűszerrel kap egy nő, ha csodálatos agya van matematikára és természettudományokra, de a saját nemében támogatást csak elvétve. Pedig ahhoz, hogy végre normálisnak számítson a női jelenlét a hagyományosan férfias tudományok területén, nagyon fontos, hogy a többi nő legyen tisztában a jelenség mindkét oldalával: hogy igen, ez nagyon különös, illetve hogy valójában egyáltalán nem az. „Szerintem legenda, hogy nőkkel dolgozni nőknek nehezebb, és nagyon bizarr, amikor valaki azzal érvel, hogy neki mindig fiúbarátai voltak, mert a nők irigyek – ezekben az esetekben alapvetően gondok vannak az emberi kapcsolatokkal. Az üvegplafont ugyan sokszor valóban a nők tartják egymásnak, de ezt is azért, mert ebben is egy aszimmetrikus, férfivilágnak akarnak megfelelni. Jó volna, ha ez megváltozna.”

Egyensúly

Jóllehet az olyan fogalmak, mint gyerekbarát, családbarát munkahely magukért beszélnek, és arra utalnak, a kérdés globálisan fontos, nem csak az érintetteknek, az általános felfogás még mindig az, egy vezető esetében praktikus, ha csak második helyen nyűgözik családi kötelékek. Márpedig az a nő, aki átengedi a top prioritást a karriernek a gyerekei rovására, vagy nem létezik, vagy ha van, hát nem nagyon számíthat a szimpátiánkra. Summa summarum nagyobb hatékonyságot néznek ki abból a vezetőből, akinek nincs gyereke. Ilyenkor megoldás lehet, hogy a női vezető saját maga húz egy vonalat lényeges és lényegtelen részletek között. Például dönthet úgy, nem baj, ha nem ő megy ki a gyerekek elé, amikor megérkeznek az erdei iskolából, ha kihagyja azt az iskolai ünnepséget, amelyen nem, vagy kis szerepet kaptak a csemetéi, ha egy hosszú, nehéz nap estéjén hideg vacsorát tálal a családnak. A szülői lét úgy bővelkedik beépített nehézségekben, ahogy van, senkin nem segít a ráadás-stressz. Éljen a minőségi idő, amelyben nem a percek száma, hanem a program, a hangulat és az élmény a meghatározó. „Sajnos ez önmagában csapdahelyzet. Attól, aki szülési szabadságról tér vissza, ugyanolyan minőségi munkát várnak, mint a távolléte előtt, sanszos, hogy elsősorban ő maga. Az egyensúly megteremtése nagyon nehéz, mégis erre kell törekedni. Ha azonban kenyértörésre kerül a sor, az az érthető, ha egy nő a gyerekeit választja.”

Ne félj a kudarctól

Azoknak a nőknek, akik vállalkozást indítanak, állítólag attól ugrik görcsbe a gyomruk leginkább, mi van, ha nem sikerül. A kudarc minden újdonság esetében reális veszély, de ez nem jelenti azt, hogy félni kell tőle. Száz százalékos önbizalom nem létezik, miért éppen a vezetők rendelkeznének vele? A kétely pillanataival meg lehet és meg kell küzdeni. Ez is feladat. Senki sem ígéri, hogy könnyű, de azért egy feladat nem is több, mint tétel a listán. Ha a hang belülről hajtogatja, hogy nem fog menni, azt vagy el kell engedni, vagy válaszolni neki, lehetőleg konstruktívan. Ha pedig a huhogók igyekeznek kettétörni egy egészséges énképet, arra rengetegféle stratégia létezik. De komolyan venni a károgást nem tartozik közéjük. „Ugyan, a férfiak is nagyon kudarckerülők. Talán még jobban is, mint a nők.”

Viszlát, komfortzóna

Bár ebben a kérdésben számítanak a személyiségjegyeink, maga a ragaszkodás a komfortzónához nem jellemvonás. Elhatározás kérdése, kilépünk-e belőle. Egy döntés, nem több. Nem kell hozzá megváltozni, egy bizonyos szokáscsoportot kell figyelmen kívül hagyni. Mert a komfortzónán kívüli világ meglepően tarka és gazdag, számtalan olyan lehetőséget kínál, amelyik a biztonságos kis körön belül nem látszik.

Nem vagy egyedül

Ez még akkor is igaz, ha nincs költségvetés nagy csapatra. Számítanak a mentorok, számít minden tréning, minden coach. Számít a család, számítanak a barátok. És az átmeneti együttműködés is ebben erősítheti meg a női vezetőt. Ha csak egy értékes részletet hoz bárki, az már számít. Aki úgy érzi, nincs egyedül, sokkal többet hoz ki a saját individuális képességeiből, mint aki kétségbeesik azon, hogy kézbe kell venni a machetét.

A hősnő hős

A Cisco társalapítója Sandra Lerner. A Flickr társalapítója Caterina Fake. A Body Shop alapítója Anita Roddick. A PC Connection társalapítója Patricia Gallup. Számtalan híres és névtelen esetben egy praktikus hiányállapot vezet el a később elhíresülő innovációhoz: ha valamihez nincs kanalam, majd kovácsolok magamnak egyet. És bár valóban nem kedveljük az általánosításokat, a problémamegoldó hozzáállás nagyon női dolog. Több ezer éve volt arra, hogy kifejlődjön. „Adj két órát, és megoldok bármit”, mosolyog a cikkünket végigkommentelő marketinges kolléganőnk. „Miért”, teszi hozzá, „a nők ilyenek, nem?”

Csak bólogatni tudunk.