Marissa Mayernek még majdnemhogy ott volt a tojáshéj a fenekén, amikor a Google egyik csúcsvezetője lett, és amikor tavaly elnök-vezérigazgatóként igazgatóként csatlakozott a Yahoohoz, még mindig nem lehetett rá azt mondani, hogy a hamut is mamunak mondja (konkrétan még most is csak 38 éves).
Üzleti körökben a népszerűségét azonban nem elsősorban a példátlanul fiatalon elért magas beosztásainak, hanem az üzleti filozófiájának köszönheti. Ezért tehát nem is annyira meglepő, hogy a Salesforce idei céges „összeröffenésén” (érdemes belenézni a lenti videóba, hogy náluk hogy is megy egy ilyen) Marc Benioff, a vállalat elnöke Marissa Mayert hívta meg beszélgetőpartnernek (a lenti videón 5:50:00-től). Benioff, aki maga is alig titkolt rajongással beszélget Mayerrel jó érzékkel kérdez rá olyan dolgokra, amiktől egy kiugróan kompetitív és rendkívül gyorsan változó gazdasági környezet felsővezetője sikeres lehet.
Persze mindannyian ismerjük azt az érvelést, hogy Amerikában, pláne a Szilícium völgyben minden más, és csak a szívünket fájdítjuk azzal, ha magunkat hozzájuk próbáljuk hasonlítani.
Az alábbiakban azonban a beszélgetésnek azokat a gondolatait gyűjtöttük össze, amelyek kizárólag attitűdön és legkevésbé sem a pénzen múlnak. Lehet belőle tanulni, jócskán.
Hány olyan vállalkozót ismerünk, aki pontosan és részletesen meg tudja határozni, hogy kiknek célozza a termékét vagy szolgáltatását, de ő maga nem használja azokat. Persze egy terhesruhákat gyártó cég felsővezetője nem várhat folyamatosan kisbabát, de az esetek többségében a Suzuki-szalonok tulajdonosai is inkább Mercivel járnak.
Pedig ahhoz, hogy valóban kiemelkedő termék szülessen elengedhetetlen, hogy aki a fejlesztéssel kapcsolatban döntéseket hoz, az felhasználói szempontból is alaposan ismerje, és napi szinten használja is a termékét. Pontosan tudnia kell, hogy a hétköznapi használat során mi esik kézre, mik az idegesítő hiányosságok, mik a szerethető elemek, és mi az, amitől az egész egy kicsivel (vagy éppen sokkal) jobb lehetne.
Ha a felsővezető nem szenvedélyes felhasználója a cég termékeinek, akkor egy – vagy inkább több – hatalmas lehetőséget szalaszt el az egész szervezet.
Minden vállalkozó szembesül azzal a problémával, hogy a vállalkozók meglehetősen heterogén csoportot alkotnak, és ami jó a csoport egyik felének, az biztosan nem lesz ínyére a másiknak. Kevesen dolgoznak azonban annyira összetett és heterogén felhasználói bázissal, mint a Google vagy a Yahoo, így ezen a területen különösen érdemes megszívlelni Marissa Mayer tanácsát.
Azt javasolja, hogy a termék elsődleges dizájnja során a haladó felhasználókat kell szem előtt tartani, majd az így elkészült dizájnból kiindulva kell folyamatosan (és radikálisan) egyszerűsíteni, egészen addig, amíg a dizájn a kezdő felhasználók számára is tökéletesen megfelelő lesz.
A példa, amit felhoz, a fénymásológép: ma már minden komolyabb fénymásológép rendkívül összetett és bonyolult funkcionalitással rendelkezik, a haladó felhasználók tudnak nagyítani, kicsinyíteni, szkennelni, és azt rögtön emailben elküldeni egy meghatározott címre.
Amikor azonban egy kezdő felhasználó odalép a fénymásolóhoz, azonnal megtalálja a „nagy zöld gombot”, amit ha megnyom, akkor pontosan az fog történni, amit eredetileg akart. Ezt a nagy zöld gombot kell minden vállalkozásnak kifejlesztenie, ami aztán megoldást jelent majd a „use case”-ek, vagyis a felhasználás eseteinek 98 százalékára.
Rengeteg felsővezető esik abba a hibába, hogy elkezd „munkát végezni”, azaz elkezd a beosztottai helyett dolgozni. Az időzavaron kívül azonban ez még számtalan egyéb problémát okozhat, leginkább azért, mert Mayer szerint egész egyszerűen egy felsővezetőnek nem ez a feladata.
„Nem a terméket kell terveznem, hanem a szervezetet,” mondja Marissa Mayer, hozzátéve, hogy megtervezni, hogy milyen érzés a Yahoonál dolgozni, milyen érzés a Yahoo felhasználójának lenni, az legalább annyira komoly dizájneri munka, mint az egyes weboldalak megrajzolása.
Ahhoz, hogy ez a tervezés hatékony legyen, a felsővezetőknek természetesen tisztában kell lenniük a vállalatok alapértékeivel (a Google-nél ez az alapérték a „rendszerezés”, míg a Yahoonál a „szórakoztatás”), és minden funkcionalitást vagy konkrét megjelenést ezeknek az alapértékeknek kell alárendelni.
A Yahoo! mára a 2001-es dotcom-válságnak az egyik nagy vesztese volt, és mint az internetes óriások egyik nagy öregje, azóta is jónéhány hullámhegyen és –völgyön van túl.
Ugyanez a Yahoo! azonban – ahogy a vezérigazgató kiemeli – újra és újra kitalálja és megújítja magát, úgy, hogy az alapértékek változatlanok maradnak. Teszi mindezt úgy, hogy jónéhány dolgozó gyakorlatilag a kezdetek óta, több mint tizenöt éve a cégnél van.
A Yahoo! esetében ezek a megújulások általában platform-váltással járnak együtt, ami egy különösen kockázatos folyamat. „A platform-váltás olyan, mint a szörfözés: ha nincs hullám, nem tudod meglovagolni,” mondja Mayer. Amikor azonban egy évvel ezelőtt a Yahoo! úgy döntött, hogy a mobiltechnológia hulláma elég magas ahhoz, hogy ezt meglovagolják, a cég egyre több erőforrását csoportosították át erre a vonalra.
Mára a Yahoo! stratégiai célja, hogy a világ egyik vezető mobilalkalmazás-fejlesztőjévé váljon, és ehhez – tekintve, hogy iPhone jó néhány alapértelmezett alkalmazása Yahoo!-termék – nem is járnak rossz úton.
A vállalatok többségének legkomolyabb értékét azok az emberek adják, akik ott dolgoznak. Az ezeknél az embereknél felhalmozódott tudást azonban kevesen tudják hatékonyan a vállalat javára fordítani.
Marissa Mayer elmondja, hogy mennyire lenyűgözte a Yahoo! munkatársainak szakértelme, elkötelezettsége és lojalitása, amikor elkezdett a cégnél dolgozni. „Azt mondták nekem, hogy mi tudjuk, mik a problémák, tudjuk, hogy lehet őket megjavítani, mindössze arra várunk, hogy jöjjön valaki, aki azt mondja, hogy ’gyerünk, oldjátok meg őket’”, idézi fel a rendre ismétlődő beszélgetéseit a cég szakembereivel.
Amerikai fociból vett hasonlattal úgy fogalmazott, hogy a felsővezető feladata, hogy védje a támadófal embereit, és biztosítsa, hogy azok minél gyorsabban, minél messzebbre juthassanak. „Az a feladatom, hogy eltakarítsam az útból az akadályokat, a fölösleges bürokráciát, a kételkedőket és a vállalati automatizmusok, amik útban vannak ahhoz, hogy teljes gőzzel haladjunk,” foglalja össze a vezetői filozófiáját Marissa Mayer.