Hiába nyomasztja Orbán a Kúriát, a devizahiteleseknek ettől nem lesz jobb

2013.11.26. 13:09

Erős politikai nyomás van a Kúrián, amely most hét devizahiteles kérdésben próbál rendet vágni. Már a kérdések is megosztják a jogászokat, akik abban sem értenek egyet, hogy egyáltalán jó-e, ha jogegységi döntés születik. A döntés után csökkenhet-e a jogi káosz, és vajon jobb lesz-e az adósoknak is?

Az első csoportos bank elleni per, a Pénzügyi Ismeretterjesztő és Érdekképviseleti Egyesület (PITEE) OTP-vel szembeni közérdekű keresetét november 29-én, pénteken tárgyalta volna a Fővárosi Törvényszék. A tárgyalást váratlanul elnapolták, és február 19-ére halasztották, ami Lázár Dénes ügyvéd, a PITEE vezetője szerint nem független attól, hogy a Kúria hirtelen rászánta magát, hogy jogegységi döntéseket hozzon néhány fontos devizahiteles kérdésben.

Lázár Dénes feltételezése szerint a bíróság most nem akart vállalni egy olyan döntést, amely egy csapásra rendkívül sok embert érinthet (a tét az OTP összes devizahitel-szerződésének egyoldalú módosítása volna), nem próbált előre igazodni a vélt vagy valós elvárásokhoz, inkább halogatja az ügy lezárását.

Orbán Viktor is tudni szeretné

A felelősség így most a Kúriára tevődött át, amely hét kérdésben próbál világos jogi megoldást találni. Indoklása szerint ezt azért teszi, mert nagyon sok devizahiteles per van már, és sok kérdésben nagy a jogbizonytalanság, de az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbb a legfelsőbb bírói testületre nehezedő politikai nyomás is. A napokban Orbán Viktor kormányfő is többször sürgette a hazai igazságszolgáltatást, hogy mielőbb hozzon egyértelmű döntést a devizahitelekről. A legutóbb, épp Japánban volt (beszélt a nullaszázalékos szja-ról, a nagyon távoli euróról, és gésákkal is fotózkodott), amikor előre felvett rádióinterjújában mondta el, hogy tudni szeretné végre az igazságot.

Két kérdést egészen konkrétan is felvetett: "tudni szeretnénk, az igazságszolgáltatás szerint vajon nem a bankoknak kellene-e viselniük – mint a józan erkölcsi érzék diktálná – az árfolyamváltozásból fakadó veszteséget", illetve, hogy szabad-e a bankoknak egyoldalúan, az adósnak kedvezőtlenül módosítaniuk a kamatot. Nem pont ugyanezt, de hasonló kérdéseket tett fel a Kúria polgári kollégiumának vezetője, rögtön az első munkanapon az után, hogy a miniszterelnök legutóbbi noszogatása nyilvánossá vált.

Wellmann György szerint ugyanis szükség van jogegységi eljárásra, és ez akár már december 16-án (ekkor ül össze ebben a témában legközelebb a Kúria polgári kollégiuma) meg is születhet. Ez azt jelentené, hogy onnantól kezdve a bíróságoknak – ha a hét kérdés valamelyikével egy peres ügyben találkoznak – illik úgy dönteniük, ahogy a Kúria azt előírja. Egy jogegységi határozat ugyan nem törvényerejű rendelkezés, de elég erős iránymutatás, amelyet a bíróságok általában követnek, tiszteletben tartanak, hivatkozási alapnak tekintenek, és igazodnak hozzá.

A hét kérdés tétje tehát nagy, érdemes pontonként végignézni, miről is van szó, illetve hogy az adott kérdésről eddig milyen ítéletek születtek adósok és bankjuk perében.

1.    Mi a devizaalapú kölcsön tartalma (a devizaalapú kölcsön devizakölcsön vagy forintkölcsön-e)?

Ez rögtön egy kakukktojás, ugyanis nem jogi, hanem közgazdasági dilemmáról van szó, s mint ilyen, az általunk megkérdezett jogászok szerint ennek eldöntése nem a bíróságok feladata. Léhmann György, a több száz devizaadós perét képviselő ügyvéd például nem érti, hogy miért tette fel ezt a kérdést a polgári kollégium vezetője, hiszen tudomása szerint ilyen pert – jóllehet az ügyek száma egyre szaporodik, és már a háromezret közelíti – nem is szoktak indítani. Arról sem tudunk, hogy akár egyetlen pernyertes adós volna ilyen jogcímen.

Róna Péter közgazdász viszont – aki évek óta hangoztatja, hogy szerinte a devizaalapú hitel hibás termék – kifejezetten örül a kérdésnek, mert azt mondja, hogy a Kúriának figyelembe kell vennie a pénzügyi, gazdasági szempontokat is. Ő úgy érvel (az Oxfordi Egyetemen a Blackfriars Hall tanáraként és a New York-i ügyvédi kamara tagjaként), hogy a nemzetközi pénzügyi gyakorlatban a devizaalapú hitel nem létezik. „Van devizahitel, amit a hitelező devizában folyósít, és amit az adós devizában törleszt, és van helyipénzeszköz-hitel. A kettő összeboronálása egy veszélyes korcs” – mondja Róna, hozzátéve, hogy a jogegység megfogalmazásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni az európai jogot. Egyrészt mert mint általános irány, kívánatos, hogy a magyar jog ne térjen el fontos kérdésékben az európaitól, másrészt uniós tagságunk óta ez szerződéses kötelességünk is, ráadásul szerinte a most zajló devizaperek előbb-utóbb az Európai Bíróság elé kerülnek, ahol, ha „a jogegység nem veszi figyelembe az európai jogot, könnyen elkaszálhatnak".

2.    A devizaalapú kölcsön konstrukciója alapján megkötött szerződések érvényes vagy érvénytelen szerződések-e (vagyis ütköznek-e jogszabályba, nyilvánvalóan jó erkölcsbe, tisztességtelen szerződések-e, uzsorás szerződések-e, illetve szenvednek-e akarati hibában, vagyis színleltek-e, illetve megtévesztés, tévedés folytán kötött szerződések-e)?

Több olyan pert indítottak már a bankok ellen, amely ezt a kérdést feszegeti, és ez alapján próbálja semmissé nyilváníttatni a szerződést, de nem tudunk arról, hogy volna-e nyertes ügy. A lapunknak nyilatkozó jogászok szerint a kérdés túl általános, szerintük csak egy konkrét szerződésről lehet eldönteni, hogy tisztességtelen vagy uzsorás, vagy a jó erkölcsbe ütközik-e. „Ez nem olyan kérdés, amelyben a Kúria jogegységi döntésére van szükség” – fogalmaz Léhmann György.

3.    A pénzügyi intézményt milyen jellegű tájékoztatási kötelezettség terhelte a szerződés megkötésekor, annak esetleges elmulasztása milyen jogkövetkezménnyel jár?

Az előzőhöz hasonló a helyzet ezzel a felvetéssel is, van, aki túl általánosnak, és akad, aki túl egyértelműnek tartja. A banknak tájékoztatást kellett adnia, ezt vagy megtette, vagy nem, utóbbi esetben a Ptk. rendesen szabályozza a következményeket, szélsőséges esetben például el lehet állni a szerződéstől. 

4.    Milyen jogi lehetőségei vannak a bíróságoknak arra, hogy a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötés után bekövetkezett körülményváltozások valamelyik szerződő fél lényeges jogos érdekét sértő hatását orvosolják?   

„Hát üssék már fel a Ptk.-t, a betyár mindenit!” – fakadt ki ezen a ponton Léhmann György, mert szerinte erre a kérdésre illik tudni a választ, csak el kell olvasni a polgári törvénykönyv 241. paragrafusát.

5.    Ha a devizaalapú kölcsönszerződések bármely okból érvénytelenek, az érvénytelenség törvényi jogkövetkezményei (érvényessé nyilvánítás, eredeti állapot helyreállítása, hatályossá nyilvánítás) közül a bíróság bármelyiket alkalmazhatja-e, illetve melyik jogkövetkezményt mikor indokolt alkalmaznia?   

Ez azért érdekes, mert nagyjából ugyanerről van már egy hivatalos véleménye a polgári kollégiumnak, amelynek értelmében a bíróságok kerülik az eredeti állapot helyreállítását, és semmisség esetén azt választják, hogy a szerződés érvényben marad, a feleknek pedig kölcsönösen el kell számolniuk egymással. (Ez történt abban az OTP elleni perben is, amely az adós jogerős győzelme után a Kúrián kötött ki, és a nyáron döntött róla a legfelsőbb bírói kar.)

6.    Az egyes lehetséges érvénytelenségi okok az egész szerződés érvénytelenségét, avagy részleges érvénytelenséget (az adott szerződési feltétel érvénytelenségét) eredményezik-e? Hogyan vonhatók le a részleges érvénytelenség jogkövetkezményei?

Több olyan jogerős ítélet született már, amely szerint a szerződésnek valamely pontja semmis, vagyis a szerződés csak részben érvénytelen, ilyenkor azt a pontot kell kiküszöbölni, és azzal kapcsolatban az adósnak és a banknak el kell számolnia egymással. Léhmann György szerint ez sem annyira komplex kérdés, hogy feltétlenül a Kúriának kellene rajta töprengenie.  

7.    Az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződési feltétel mikor felel meg az átláthatóság követelményeinek (csak akkor, ha az adós fogyasztó maga is ki tudja számolni, hogy a kamat, a költség és a díj milyen arányú emelését tették lehetővé az időközben bekövetkezett változások, avagy elégséges, ha maga az oklista átlátható és az egyoldalú szerződésmódosítások körében vizsgálható, hogy a módosításra a ténylegesség, az arányosság és szimmetria elvének betartásával került-e sor)?   

Az utolsó kérdés talán a legérdekesebb és a legfontosabb, az egyoldalú kamatemelések miatt ugyanis sokan perelnek, többen nyertek is már a bankjukkal szemben, miközben többször épp a bankok javára ítéltek a bíróságok. Kifejezetten érdekes lesz látni, hogy mit gondol erről a Kúria, már csak azért is, mert egyszer már nem tudott erre a kérdésre válaszolni. Az emlékezetes Kásler-perben (az első olyan ügyben, amelyet magánszemély az OTP ellen jogerősen nyert), a bank a Kúriához fordult, onnan viszont továbbküldték az ügyet Luxemburgba, az Európai Bíróságra, mondván, döntsenek ott a kérdésben.

A nemzetközi jogot a magyarnál mélyebben ismerő Róna Péternek erre a kérdésre van válasza: szerinte egy olyan szerződés, amit az egyik fél saját elhatározása, és nem a felektől független kritériumok alapján módosíthat, nem felel meg sem az európai jognak (sem a római jognak), sem a nemzetközi gyakorlatnak.

Nem lesz kevesebb per

A hét kérdés tehát erősen megosztja a jogászokat, és abban is eltér a véleményük, hogy egyáltalán jó-e, ha jogegységi döntés születik.

Egy név nélkül nyilatkozó banki jogász szerint erre egyáltalán nincs szükség, hiszen a bíróságok önállóan is meg tudják oldani a feladatukat, Léhmann György népbutításnak és erőltetettnek tartja a kérdéseket, Lázár Dénes és Róna Péter viszont örül a törekvésnek, mert nagy előrelépésnek érzi az átláthatóság, a jogi homály oszlatása felé.

Beszéltünk olyan jogásszal is, aki szerint a Kúria nem mer a bankok ellen ítélni, ezzel is csak az adósok járnak majd rosszul, és akármi is lesz a hét válasz, nem lesz kevesebb per, és „ettől még nem fog megoldódni Kis Péter vagy Nagy Sanyi gondja”.