Versenyképes! Versenyképes mindenek felett

Érdemes sietni, még 25 napig a megszokott rendszerben igényelhető a régiós támogatás

A szektor egyik legnépszerűbb szava a versenyképesség. Nagy kérdés azonban, tudjuk-e mit jelent. A valódi fogalom ugyanis rendkívül komplex, érdemes megismerkedni a finomhangolt változattal. Ez ugyanis az idevágó gyakorlat kulcsa is.

Dr. Bedő Zsolt, a Simonyi BEDC intézet igazgatója hosszas, alapos, számos váratlan részletre kiterjedő kérdőív eredményét prezentálta a Világgazdaság által szervezett, Innen szép nyerni című konferencián tegnap. Kiindulásképpen probléma helyett kihívásokról beszélt: az akadályozottság optimista megfogalmazását választotta.

Ami a versenyképességet illeti, disztingválhatunk régió, ország, vállalat, nagy- és kisvállalkozás szerint. A mi gazdaságunkban a kkv szektor nagyon komoly komponens, egyértelmű, hogy segíteni kell. De hogyan? És melyiküket? Nyilván azt, amelyik forrásra érdemes. Ezt dönti el a varázsszó, hogy versenyképes-e.

A versenyképesség összetett fogalom, a helyzet bonyolult, de nem reménytelen Forrás: AFP/RIA Novosti/Anton Denisov

A finanszírozás csak egy összetevő

A kutatást végző dr. Bedő Zsolt és dr. Szerb László, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára arra tettek kísérletet, hogy a nemzetközi felmérések mellett a hazai kisvállalati képességet vizsgálják meg alaposan. A nemzetközi sztenderd kérdései ugyanis, bár irányadóak és relevánsak, nem rendelkeznek magyar specifikummal. A belső és külső tényezők nálunk árnyaltabb képet adnak, más szereplők torzítják. Ahhoz, hogy reálisan lássuk a kkv szektor adottságait és lehetőségeit, figyelembe kell venni egyéni képességeiket is.

Az első és legfontosabb kijelentés

A kkv-k nem kisméretű nagyvállalatok. Mindent ez határoz meg. Más a struktúrájuk. Mások a viszonyok, mást jelent menedzsment, szervezetrendszer, stratégia, nem beszélve az innovációról, amely nagyon jelentős probléma. Fontos a kutatásban, hogy a szempontok koherens rendszert alkotnak, nem szabad őket egymástól elszigetelten vizsgálni. Ha bármely elem hibás, már nemcsak a saját kárára nem működik, az egész rendszert, a versenyképességet sújtja.

Belép azonban az úgynevezett erőforrás-elmélet. Eszerint az egyedi erőforrások négy tulajdonsága a következő:

• az értékesség, ami az erőforrás hatékonyságát és eredményességét jelenti,
• a ritkaság, ami az erőforrás sajátosságát, egyediségét jelöli,
• a tökéletlen reprodukálhatóság arra utal, hogy az erőforrást nehéz lemásolni,
• a helyettesíthetőség pedig azt mutatja meg, milyen alternatív erőforrások állnak rendelkezésre.

Maga az erőforrás lehet eszköz, kompetencia, szervezeti folyamat, információ, tudás vagy kapacitás. A fentiek értelmében egyedinek minősül, ha értékes, ritka, nehéz lemásolni és nincsen közeli helyettesítési lehetősége. A tudásbázisú elmélet szerint erről a listáról a tudás a vállalat legfontosabb erőforrása: viszonyításban ritka, nehéz másolni, társadalmilag pedig komplex.

A kisvállalatok főleg helyi piacokon versenyeznek. A megfelelő erőforrások hiánya főleg a humán területen, a finanszírozásban és az innovációban számottevő. Ezáltal a networking, a külső kooperáció, a hatékony tudás megosztási módszerek felértékelődnek, és a kkv versenyképesség kulcsfontosságú elemévé vállnak, hangsúlyozta dr. Bedő Zsolt.

Mi tehát a versenyképesség?

A versenyképesség mindenek előtt komplex rendszer, amely a következő elemekből tevődik össze: humán tőke, finanszírozás, együttműködés, termék, adminisztrációs rutinok, versenystratégia, technológia, marketing, nemzetköziesedés.

A kutatás

Az adatfelvétel idén március és június között zajlott, az elemzés során 950-es elemű minta szűkült le 798-ra. A vizsgálat az országban egyedülálló, reprezentatívnak tekinthető volt: a válaszokból minden okunk megvan általános következtetéseket levonni. A megkérdezett cégek legalább 4 alkalmazottal működnek. Az összkép kedvezően fest, de figyelembe kell venni, hogy a benchmarkok a magyar topgyakorlatot követik, amelyek nemzetközi összehasonlításban feltehetőleg egészen másképp mutatnának.

Problémás részterületek

Itt veszik át a szót a rideg számok. Nyelvet nem beszél: 40,5 százalék. Továbbképzést nem valósított meg: 57,8 százalék. Külső finanszírozást nem kap, a tőkét nem engedi be: 52,2 százalék. Semmilyen együttműködésben nem vesz részt: 54 százalék. Innovációt bevezetett: 16,9 százalék. Sem újdonság, sem innováció: 33,2 százalék. Nagy versennyel néz szembe: 41,9 százalék. Abszolút semmiféle marketinget nem használ: 31,5 százalék.

Szemmel láthatólag éppen a legértékesebb komponensnek kikiáltott tudásnak nincs elég becsülete. A kkv-vezetők nem tartják kardinális kérdésnek, hogy eligazodjanak a nemzetközi szakirodalomban és a számukra üzleti pontenciált jelentő tárgyalásokon, nem akarnak könnyűszerrel tájékozódni. Hasonlóképpen hiányállapot, hogy nem vesznek részt továbbképzésben – mert az ingyenes tréning sajnos nem üti meg a célirányos szakképzés mércéjét. A legfájdalmasabb hiány az innováció és az együttműködési hajlandóság hiányában mutatkozik meg. Fontos volna pedig a szinergia, alappillér, tudnak-e a vállalkozások együttműködni, nem izoláltan, hanem egymást támogatva. Ezeknek a vállalkozásoknak eszükbe sem jut niche-re lőni, viszont el vannak szánva, hogy beveszik a nagy piacot. Bele is döntik a tőkét, majd 3-4 év múlva felismerik, hogy mind a forrásokat, mind az időt elvesztegették. A pályázati kiírások ugyanezt táplálják, ami pedig már nemzetgazdasági szinten elvesztegetett tőke lesz. Igaz, sokan lőnek niche-re úgy, hogy nem tudnak róla. Ezzel együtt nem fognak össze, nem tekintik egymást lehetőségnek, nem akarnak változtatni az úzuson, és luxusnak tartják az üzleti kommunikációt, a stratégiailag kitervelt piachódítást, mindazt, amit marketingnek nevezünk.

Javaslatok

Dr. Bedő Zsolt és dr. Szerb László felmérése alapján amikor egy kkv nehezen boldogul a piacon, annak csak a sokadik oka a forráshiány. Noha a problémák a versenyképesség bármely területén előfordulhatnak, függően a cég tevékenységétől, elhelyezkedésétől, a fő akadályok a nyelvtudásban, a továbbképzésben, az együttműködésben, és az innovációban jelennek meg. Az egyedi, vállalati szinten jelentkező problémákat nem érdemes, mert nem vezet eredményre gazdaságpolitikai eszközökkel kezelni. Sokat segíthet azonban egy decentralizáción alapuló szelekciós rendszer, amely az adott vállalatra szabott egyedi fejlesztési program kidolgozását teszi lehetővé.