Visszatérnek a munkába az amerikaiak

Vágólapra másolva!

Egyre jobb bőrben van az amerikai gazdaság, melynek eredményeként az ország munkaerőpiaca is kezdi a válság előtti „aranyévek” állapotát tükrözni. A foglalkoztatottság folyamatosan bővül, a munkanélküliség csökken, mely lassan kezdi elérni a Fed által célként megjelölt 6,5 százalékos szintet. Azonban a politikusok még koránt sem dőlhetnek hátra, és fő feladatuknak a sok reményvesztett amerikai hitének visszaadása tűnik.

Kondás László

Vágólapra másolva!

munkaerőpiac USA

Az elmúlt negyedévekben szinte folyamatosan rendkívül kedvező hírek érkeztek az amerikai munkaerőpiacról. Az utóbbi időszak remek tengerentúli munkaerőpiaci makroadatain gyakran mi is csak leesett állal ámultunk, mivel ezek a statisztikák nem ritkán messze felülmúlták az elemzői várakozásokat. (Természetesen negatív példa is akadt, gondoljunk csak a múlt pénteki NFP-adatra).

A néhány negatív példa ellenére az összességében még így is kiváló adatok arról árulkodnak, hogy az amerikai munkaerőpiac kezd feltápászkodni a válság során kapott pofonból, és egyre jobb állapotba kerül. Ebben természetesen jelentős szerepe van a 2008-as „shokk” után indított eszközvásárlási programoknak (QE1, QE2, QE3), melyekkel a Fed a recesszió negatív hatásait igyekezett ellensúlyozni, és életet lehelni „megütött” amerikai gazdaságba.

A likviditásbővítő intézkedéseknek köszönhetően egyre erősebb és egészségesebb az amerikai gazdaság, mely idén 2004 óta nem látott ütemben, 3,5 százalékkal növekedhet az elemzői várakozások szerint éves alapon. A munkaerőpiac egyre jobb helyzete pedig ennek a bepörgő gazdasági növekedésnek köszönhető. (Nem érdemes előhozni a tyúk vagy a tojás problémáját, tehát, hogy az egyre erősebb munkaerőpiac okozza-e az egyre magasabb gazdasági növekedést, vagy fordítva. Mindkettő elengedhetetlen szerepet játszik a másik alakulásában).

A folyamat mára oda vezetett, hogy 2005 óta nem látott mennyiségű új munkahely jött létre tavaly és 2012-ben az Egyesült Államokban. Egészen pontosan 2,186 millióval bővült 2013-ban a mezőgazdaságon kívül foglalkoztatottak száma az USA-ban, ami hajszálnyival maradt el a 2012-es 2,193 milliós növekedéstől.

Az elmúlt két évben tehát összesen 4,379 millió fővel bővült a foglalkoztatottak száma, ami rendkívül impozáns teljesítmény. Utoljára csak a válság előtt, a 2000-es évek elején volt látható ekkora mértékű foglalkoztatottság-bővülés, amikor Amerika gazdasága dübörgött, és nem volt ritka a 3 százalék feletti GDP-növekedés.

Forrás: US Department of Labor, Investor.hu

A múlt pénteken közzétett pocsék decemberi NFP-adat így csak egy kissé árnyalja a hosszú távú képet, az amerikai munkaerőpiac dinamizmusa annak ellenére sem tört meg, és továbbra is jó formát mutat. A legtöbb szakértő egyszeri, kirívó esetnek tekinti a decemberi értéket, mely szembe ment az eddigi trenddel. A legtöbben a szokatlanul hideg időjárásnak tulajdonítják a decemberi statisztikát, melyet James Bullard, a St. Louis-i Fed elnöke szerint később úgyis felfelé fognak módosítani (ahogy tették azt a novemberivel is).

A foglalkoztatottság növekedése többek között az építőipar felfutásának köszönhető. Az elmúlt negyedévekben folyamatosan emelkedett a megkezdett újlakás építések száma, és a folyamat oda vezetett, hogy tavaly novemberben 2008 óta nem látott mennyiségű újlakás építése kezdődött meg az Egyesült Államokban.

A felfutásnak köszönhetően egyre több új munkahely jön létre az építőiparban, ráadásul 2006 óta nem bővült olyan mértékben a foglalkoztatottak száma a magáncélra épülő ingatlanok szektorában, mint 2013 decemberében – derült ki az ADP adataiból. A hónap során 48 ezerrel többen dolgoztak a szektorban, mint novemberben, és ez az előző hónapinál kétszer nagyobb növekedésnek felelt meg.

Az amerikai kiskereskedelmi szektor is egyre jobb formát mutat, mivel tavaly 381 ezerrel bővült a foglalkoztatottak száma ebben a szegmensben. Ekkora növekedést a 2008-as recesszió óta nem tapasztalhatott a szektor. A kiskereskedelmi iparágban növekvő foglalkoztatottság pedig az amerikai fogyasztók visszatérő fogyasztási kedvéről árulkodhat, ami kedvező hír lehet a szektor szenvedő vállalatai számára, és az amerikai gazdaságnak is.

A kiskereskedelmen kívül remek évet zárt a szállítmányozó, és az üzleti szolgáltatásokkal foglalkozó szektor is. Előbbiben 517 ezerrel, utóbbiban 637 ezerrel bővült a foglalkoztatottak száma. A kormányzati szektorban viszont 25 ezerrel csökkent a foglalkoztatottság.

Az amerikai munkaerőpiac egyre jobb állapotát mutatja a folyamatosan csökkenő munkanélküliségi ráta is. Decemberben 490 ezer fővel kevesebben voltak munka nélkül, mint novemberben (10,35 millióan). 2013 egészét nézve pedig 1,9 millió fővel csökkent a munkanélküliek száma.

A munkanélküliség 2009 őszén tetőzött, amikor a 10 százalékot is elérte a mutató, mely mára viszont bő ötéves mélypontjára, 6,7 százalékra csökkent. A ráta ezzel egyre közelebb kerül, hogy elérje azt a 6,5 százalékos szintet, amit a Fed célként jelölt meg a kamatemelések megkezdéséhez.

Rossz hír viszont, hogy a munkanélküliségi ráta csökkenése csak részben tudható be a foglalkoztatottság bővülésének. A másik oka, hogy egyre többen hagyják el a munkaerőpiacot olyanok, akik valamiért kiábrándultak az eredménytelen és hosszú munkakeresés után. Ennek oka lehet például, hogy régóta nem találnak állást, és csalódottságukban inkább abbahagyják a keresést, és átpártolnak az inaktívak táborához. Ezt támasztja alá, hogy a participációs ráta (tehát a gazdaságilag aktívak aránya a teljes népességhez) folyamatosan zuhan, és 36 éve nem látott mélységekbe esett vissza.

Ez mindenképpen figyelmeztető jel, mivel azt mutatja, hogy egyre kevesebben bíznak az amerikai gazdaságban és annak munkahelyteremtő képességében. Josehp Stiglitz, Nobel-díjas közgazdász szerint a hihetetlenül alacsony participációs ráta szerint egyre több amerikai gondolja úgy, hogy nincs jövő, ami az USA gazdasági fellendülésének erősségét is erősen kétségbe vonja.

Egyes közgazdászok viszont azzal érvelnek, hogy a participációs ráta mélyrepülése a társadalom egyik nagyobb rétegének, a Baby Boom generáció (a II. világháború után és 1964 között születettek) nyugdíjba vonulásának tudható be. Ha folytatódik a munkaerőpiac javulása, és a foglalkoztatottság növekedése, akkor a kiábrándult amerikaiak újra elkezdhetnek munkát keresni, és a participációs ráta ismét északnak veheti az irányt.

Különösen aggasztó az is, hogy a munkanélküliek legnagyobb arányát a leghosszabb ideje (tehát legalább 27 hete) munka nélkül állók teszik ki. A 10,35 millió főnyi munkanélküli emberből bő 3,9 milliónyian több mint fél éve nem találtak munkát, ami kifejezetten magas értéknek számít.

Ez a magas arány azért ad okot aggodalomra, mivel a leghosszabb ideje munkanélkülieket fenyegeti a legjobban a „lecsúszás” veszélye, és nő az esélye, hogy egyre többen fogják elveszíteni otthonaikat. Ezek az emberek egy ördögi spirálba kerülhetnek bele, mivel minél több ideje vannak munka nélkül, annál nehezebben találnak később munkát.

Rajtuk kívül a legalább 5, maximum 14 hete munkanélküliek nagyjából 2,5 millióan vannak, míg az ebből a szempontból legkedvezőbb helyzetben lévő, 5 hétnél kevesebb ideje munka nélkül állók száma 2,25 millió főt tesz ki.

Külön problémát jelent, hogy december 28-án 1,3 millió munkanélkülinek járt le a kiterjeszt munkanélküli segélye. Ennek értelmében a segélyre jogosultaknak csak maximum 26 heti juttatás felvételére van lehetőségük. A szenátus ugyan január elején három hónappal meghosszabbította az időtartam lejártát, ám ez csak átmeneti megoldásnak tűnik. Számos politikus szerint átfogó, hosszú távú megoldásra lenne szükség a kérdésben.

Amint tehát látható, az amerikai munkaerőpiac folyamatosan javul, de még koránt sem dőlhetnek hátra a politikusok. A döntéshozóknak a legfőbb feladatok az lehet, hogy visszatereljék a sok kiábrándult, reményvesztett amerikait a munkaerőpiacok felé, mivel az elengedhetetlen a gazdasági növekedés hosszú távú fenntartásához. Ha ez sikerül, akkor az USA végérvényesen maga mögött hagyhatja a válságot, és a laza monetáris politika által segített gazdasága rendkívül szép évek elé nézhet.