5 kérdés, amit muszáj feltennie magának

A tudatosság és önismeret az élet minden területén értékes erény, de sikeres tőzsdei befektetésekhez elengedhetetlenek. Szerencsére csak pár egyszerű kérdést kell őszintén megválaszolnunk magunknak, hogy ezt elérjük.

A tőzsdéről, részvénypiacról, befektetésekről annyi, de annyi tévhit kereng a világban, főként a hollywoodi filmek és a média közvetítésével, hogy ha az ember nem figyel, még több éves tapasztalattal is hajlamos néha megbillenni, és eltérni az egyébként magának kijelölt útról. Hogy aztán a piac azonnal fájdalmas barackot nyomjon a feje búbjára.

Pedig a legfontosabb, hogy tudjuk, mi az amit vállalunk a tőzsdézéssel, és mi az, amit semmiképp nem akarunk a nyakunkba venni. Ha ez megvan, akkor tömör gyönyörré válik.

Ehhez pedig a következő kérdéseket kell alaposan átgondolni, legalábbis jelen sorok szerzőjének szubjektív meglátása szerint előbb-utóbb mindenkit rá fog kényszeríteni a piac, hogy tisztába jöjjön a saját szándékaival. Célszerűbb tehát az önvizsgálatot előbb megtartani.

1) Miért tőzsdézek?
2) Pontosan mivel akarok foglalkozni?
3) Mennyi időt és energiát szánok rá?
4) Mekkora bizonytalanságot tudok elviselni?
5) Mennyi pénzt teszek kockára?

Leírom természetesen a saját válaszaimat, ami nem az egyetlen megoldás, és semmivel sem jobb vagy rosszabb, mint bárki más stratégiája. Ha pedig jobban elmélyedne ezekben a kérdésekben, akkor Önnek szól a rendezvényünk is, amiről a cikk végén bővebben is olvashat.

És most jöjjenek a kérdések.

Miért tőzsdézek?

Nem azért tőzsdézek, hogy meggazdagodjak. Pontosabban nem azért veszek részvényeket, hogy a végén jakuzzi, sportautó és jacht legyen a jutalmam. Az persze más kérdés, hogy ha az ember munkája is a részvénypiachoz kapcsolódik, akkor akárhonnan nézem, az anyagi célok elérése is tőzsdézéshez kötődik. Ez tök izgalmas, de egyúttal komoly kockázat is. Erről majd később.

A lényeg, hogy pusztán a gazdagság hajszolása a lehető legrosszabb tanácsadó. Meggondolatlanságra, túlzott kockázatvállalásra, súlyos esetekben morális és akár jogi korlátok áthágására buzdít (Tőzsdecápák, Brókerarcok, Margin call, A Wall Street farkasa, csak hogy a probléma egy-két hollywoodi ábrázolását említsem). Ráadásul a sok pénz, mint cél, elérhetetlen, mert a kapzsi ember számára nincs olyan, hogy "elég", így sikerélménye is csak ideig-óráig lehet csak.

A tőzsdei sikereket persze nem pirospontban, hanem hozamban mérik, de ez jóformán mellékes. Számomra a lényeg, hogy az intellektuális kihívásnak megfeleljek, és a legnagyobb öröm, ha sikerül megoldani a "feladványt", és a sejtésünket visszaigazolja az élet. (Erről a Nokia története kapcsán már írtam korábban is.)

Mivel akarok a tőzsdén foglalkozni?

A tőkepiacok világa ezer meg ezer területet, témát, szegmenst, stílust és stratégiát ölel fel. Ugyanúgy lehet sikeres valaki negyedévente meghozott, komótos befektetési döntésekkel, mint a devizapiacon napon belüli gyors akciókkal (feltéve, hogy nem esik bele az ügyfelek abba a 98 százalékba, aki fél év alatt elégeti a teljes tőkéjét a tőzsdeinek álcázott kamuplatformok működtetőinek hathatós segítségével).

Én magam az egyedi részvények kiválasztását tartom a legérdekesebb foglalatosságnak. Megérteni egy vállalat működését, stratégiáját, céljait és kilátásait, és legfőképpen megsejteni, hogy vajon a világ mit gondol ugyanerről a vállalatról, és milyen meglepetésre lehet képes a cég, igazán izgalmas foglalatosság. Az eredmények persze nem egyik napról a másikra jelentkeznek, bár van olyan, hogy azonnal gyümölcsözőre fordul egy ötlet.

Az sem mindegy, hogy milyen szektort vesz górcső alá az ember. Érdemes olyan területet választani, amiben az ember pénzügyektől, befektetésektől teljesen függetlenül is szívesen mélyed el. Ha valaki hozzám hasonlóan reggeltől estig a technológiai híreket bújja, annak természetszerűleg adódik a tech szektor, mint ideális célpont az elemzésre.

Mennyi időt és energiát szánok rá?

A villámgyors meggazdagodás illúziójával megszédített kezdőket sokszor át lehet verni azzal, hogy heti pár órányi munkával vagyonokra tehet szert. Ez nem igaz.

Nem kell egy emberöltő sem ahhoz, hogy megtanulja valaki az alapszabályokat, és nem kell azoknak a megszállott hedge fund menedzserek példáját sem követni, akik éjjel is óránként felébrednek, hogy az ágyuk mellett álló monitoron ellenőrizzék a piacok állását. De el kell döntenünk, mennyi időt vagyunk hajlandók rászánni az információgyűjtésre, elemzésre, döntéshozatalra, és milyen gyakran akarjuk ezt a procedúrát megismételni.

A jó hír, hogy ha valaki úgy dönt, hogy csak hétvégén tud egy-két órát rászánni, az is lehet sikeres, de van olyan stratégia, amivel akár havonta egy-két óra eltöltésével sem kell szégyenkeznünk. De időt kell rá szánni akkor is.

Sokat segít persze, ha olyan ötleteket, tanácsokat, tippeket kap az ember, amilyeneket az Investor Trader ügyfelei számára készítünk, de óvva intek bárkit attól, hogy fenntartások és gondolkodás nélkül elfogadja akár a mi tanácsainkat is. Hiába szánjuk rá a teljes munkaidőnket és sokszor még a szabadidőnket is az ötleteink kidolgozására, tévedhetetlenek nem vagyunk mi sem.

Mekkora kockázatot tudok elviselni?

És mivel nem tévedhetetlen senki, a jövő bizonytalan. Ami ma emelkedik, és marha jól néz ki, holnap nagyot eshet, és hogy egy hét múlva hol lesz, arról pedig fogalmunk sincs, maximum sejthetünk valamit. Az emberi psziché számára pedig ez a bizonytalanság komoly megterhelést is jelenthet.

Saját példámon kellett megtanulnom, hogy nehezen viselem azokat a pozíciókat, amelyeknek akár napon belül, vagy egyik napról a másikra drasztikusan változik az értéke, és még időm sem volt megemészteni a vaskos (nem realizált) nyereséget, máris mínuszba lendül, aztán meg vissza. Márpedig ez sok piacon és sok eszközzel előfordulhat, főleg ha nagy tőkeáttétellel vállal az ember pozíciót.

Nem ciki belátni, hogy nem érezzük magunkat komfortosan a csapkolódó árfolyamokat figyelve, és csak felesleges lelki terhet veszünk magunkra az árfolyamok percenkénti ellenőrzésével. Keressünk "békésebb" terepet, és vegyünk fel kisebb, de hosszabb távú pozíciókat. Én is ezt teszem, és ami nagyon fontos: szigorúan korlátozom, hogy egy-egy rossz lépésemmel a tőkémnek mekkora részét bukhatom el. Így leaglább nem villódzó árfolyamokkal és ugráló grafikonokkal álmodom.

Mennyi pénzt teszek kockára?

Az sem mindegy, hogy összességében mekkora tőkét teszünk kockára. A "sok" vagy "kevés" nehezen értelmezhető ebben a kontextusban, mert mindenkinek mást jelent. Ezzel együtt tisztában kell lenni, hogy a vagyonunk mekkora részén vagyunk képesek elviselni, hogy akár drasztikusan is csökkenjen az értéke, ha rosszra fordulnak a dolgok.

Ha valakit ráadásul hozzám hasonlóan nemcsak a hobbija, hanem a munkája is a befektetésekhez kapcsolja, akkor sokszorosan ki van téve a piac hullámzásának. Ha jövő héten megismétlődne a 2008-2009-es összeomlás, akkor nemcsak a megtakarításom jelentős részét veszíthetném el (ha csődöt mond valami miatt a kockázatkezelésem), de a jövedelmemet is joggal érezhetném fenyegetve. A részvénybefektetések aránya a megtakarításaim között így is messze-messze az átlag feletti (furcsa is volna, ha nem így lenne), de a fennmaradó részt szándékosan olyan alacsony kockázatú eszközökbe fektetem, aminek a lehető legkevesebb köze van a részvénypiachoz. Szerintem mindenkinek ezt kellene tennie.

És akkor a befektetői klub, amiről már írtam:

Hallgassa meg egy profi tanácsait!

Bővebben szeretne hallani a kezdő és haladó tőzsdézőknek szóló tanácsainkról és ötleteinkről? Regisztráljon január 30-i befektetői klubunkra, ahol évtizedes tapasztalattal rendelkező profi brókertől tudhatja meg, milyen hibákat nem szabad elkövetnie, ha sikeres szeretne lenni a tőzsdén.

Konklúzió

Az a jó hír, hogy ha valaki őszintén végig gondolja a fenti kérdéseket, és időről időre visszatér hozzájuk, az szinte az összes nagy gondot ledobja a válláról, ami csak felmerülhet egy befektető számára. Amikor összeáll, hogy mit miért csinálunk, az maga a nirvána.

Persze amikor tömör gyönyörnek nevezzük a tőzsdézést, akkor azt sokszor úgy kell elképzelni, mint élvezetes, de menetközben azért fáradságos sportolást. Vagy egy ízletes, de marhára csípős chiliszósz elfogyasztását. Ha kellőképpen tudatosan vetjük bele magunkat, a végén mindig jön a boldogság.