Mese az Arrogáns Barom fáklyafényű marketing stratégiájáról

...és akkor a hős és bátor legény olyan bravúrosan megrémisztette a hagyományos megoldásokat, hogy azok íziben hanyatt-homlok...

Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyen innen, és a nevadai határon túl, éldegélt egy pici vállalkozás. Stone volt az ő nevük. A réges-régi 1996-os esztendőben alakultak meg a tágas égboltra naplementét festésben verhetetlen Egyesült Államokban, Kalifornia Escondido nevű városkájában. Ekkoriban, hiszitek, vagy sem, alig élt ebben a hatalmas birodalomban valaki, akinek szíve hevesebben kezdett dobogni, ha egy pohár kézműves sörrel hozta össze a sors.

...és akkor a hős és bátor legény olyan bravúrosan megrémisztette a hagyományos megoldásokat, hogy azok íziben hanyatt-homlok... Forrás: Thinkstock

A Stone söre ráadásul olyan meglepően erős – 7-11 százalékos –, hogy kezdetben sokan egyenesen ihatatlannak tartották.

Hanem e két derék legény

nem fürdött ám csiricsáré hirdetésekre elszórható dollárbankókban. Azt viszont jól tudták, a fogyasztóhoz vezető út rögösebb, mint felszállni a 11-es buszra, amikor elhagyatott táska kelt vaklármát a Mechwart liget melletti bankfiókban. Koch legény és Wagner legény mégsem adta fel. Úgy döntöttek, büszkén vállalják, hogy az ő sörük szembe tart a mainstream kényelmes, lassan hömpölygő, sörhöz kiváltképp langyos áramával. A kezdeti visszautasítást úgy viselték, mint egy kitüntetést. És lássatok csodát, hamarosan megfordult a szél. A büszke dac valóságot teremtett, pedig a legények egy ötcentest sem költöttek marketingre. A Stone manufaktúra egyik korai, tölgyfahordóban érlelt söre az

Arrogant Bastard Ale

nevet kapta. Hogy a legártatlanabb lelket se mardossa kétely, mire utal mindez, a címkén elmagyarázták: „Ez a sör agresszív fajta. Valószínűleg nem fog ízleni.”

Ez a stratégikus lépés mágneses erővel rántotta össze azokat, akik bezzeg mégis finomnak találták a nedűt. Koch legény a Metallica együttesre hivatkozott. Akiket köztudottan sosem érdekelte, kinek mennyire tetszik, hogy is húzzák ők a talpalávalót. Mert, és ez a mese első tanulsága, „attitude is everything”. Minden a fellépésen múlik.

Volt bátorságuk a rendhagyó megoldásokhoz, meg is lett a jutalmuk Forrás: theperfectlyhappyman.com

Koch és Wagner

legények kezdettől boldogan ráztak egy kiadósat a pofonfán, ahányszor csak elvitt mellette az útjuk. Kitörő vidámsággal húzták meg a piaci óriásvikingek fonott copfját, provokációjukat nem úszta meg sem a Budweiser, sem a Coors. „Fizzy yellow beer is for wussies”, hirdették vigyorogva. A buborékos sárga sört igyák csak a nyapikák. Nyapi természetesen annyit tesz, mint nyafogó pi… na de gyerekek!! Így piszkálták a fogyasztói társadalomban elbirkásodott ízlésű sörivókat matricáik és pólófelirataik. A Koch legénynek sosem volt kérdés, hogy a középszerű ízlést, ezt a rusnya hétfejűt, ott fogja ütni-vágni, ahol éri. Leeresztett sisakrostéllyal rohamozta meg a lusta közfelfogást, miszerint a sör a tévéreklámokban látható gyári termék, és semmi több. Kochnak az is fontos volt, hogy elszakadjon a szabványüvegtől. A Stone italok így minden polcon hamar szemet szúrtak, el is kezdett áramlani a profit a vállalkozásba. Higgyétek el, döcögve induló pályájukon volt ez akkora segítség, mint az okos lány csapos hordója ajándékba (is, meg nem is)! Ezek a legények annyira bíztak a

kézműves sör fényes jövőjében,

hogy indulásuk után egy évvel többedmagukkal megalapították a sörmanufaktúrák céhét San Diegóban. Hogy az addig unalmas, kommersz ipari aromák fogságában sínylődő, jámbor ivók is tájékozódhassanak kedvükre, hol mit kínálnak a hiperlokális főzdék. Napjainkban, nem kicsit hőseink áldozatos elszántságának hála, a nyugati part e bájos városa több mint 80 sörmanufaktúrára lehet büszke. A Stone márka ma

százmillió dolláros üzlet,

két jeles, lelkendező krónika, a RateBeer és a BeerAdvocate világszínvonalúnak nevezte, ez utóbbi olvasói pedig „A Föld bolygó mindenkori egyes számú sörkifőzdéje” címmel illették. Filozófiája ma is széllel szemben pisil – ennyi sör után ez igazán nem nehéz –, rendre olyan ötletük támad, amilyen másnak három korsó után sem. Anniversary Ale néven jelenik meg minden nyáron addig nem ízlelt recept, addig nem látott üvegdizájn. Az évente jelentkező Vertical Epic Ale sorozatnak, fájdalom, véget vetett a könyörtelen időszámítás: az első 2002. február 2-án (02.02.02.) került piacra, az utolsó 2012. december 12-én (12.12.12.). A vállalat hat érmet nyert a Great American Beer Festival, hármat a World Beer Cup nevű tornán.

A céhes összetartás

a Stone színaranya: sok-sok versenytársa sörét is csapon tartja két dél-kaliforniai fogadójában. Ez az ő sikere útjának hiteles meséje, boldogan él, míg el nem issza. Mert attól kezdve még boldogabban, fáklyeee.