Innen tudod, hogy többre vagy hivatott a mostani munkádnál

Azok viszik igazán sokra, akik úgy érzik, hogy többre hivatottak a jelenlegi pozíciójuknál.

A legtöbbször azok viszik igazán sokra, akik legbelül őszintén úgy érzik, hogy többre hivatottak a jelenlegi helyzetüknél. Ha az alábbiakból magadra ismersz, akkor jó eséllyel te is közéjük tartozol.

Te is jól ismered az érzést, amikor úgy érzed, „az nem lehet, hogy nekem ezt a sorsot szánták!” Amikor biztos vagy benne, hogy ennél sokkal többet hozhatnál ki az életedből.

Nem vagy ezzel egyedül.

Természetes emberi gondolat azt érezni, hogy nekünk valamilyen speciális sorsot – vagy speciális pályát – szántak. Az már vérmérséklettől függ, hogy „odafentről” várod-e a változást, vagy hajlandó vagy kézbe venni a sorsodat, és te magad megváltoztatni azt, amivel elégedetlen vagy.

Halkan jegyezzük meg, hogy az utóbbiak közül többeknek sikerül valóban előrelépniük.

Az érzés azonban, hogy a mostani pozíciódnál többre vagy hivatott, távolról sem azonos azzal a frusztrációval, amikor – egy-egy fárasztó nap végén, vagy egy-egy idegőrlő feladat közben – legszívesebben a főnöködre borítanád az asztalt. Az első ugyanis egy meghatározott irányba mutat, cselekvésre és teremtésre ösztönöz, míg a másik – nos, abból aligha fog bármi jó is kisülni.

Ha az alábbi tulajdonságokból magadra ismersz, akkor biztos lehetsz benne, hogy van keresnivalód a nagyratörő terveiddel.

Nem éred be azzal, hogy „jó lesz az úgy”

Szoktam azzal viccelődni, hogy alapítok egy céget, ami direkt közbeszerzésekre és állami megrendelésekre specializálódik, és úgy fogják hívni, hogy „Jó lesz az úgy Kft.”, de ez persze azt is jelenti, hogy a „jó lesz az úgy” az általában sehol nem elég jó.

Azok viszik igazán sokra, akik úgy érzik, hogy többre hivatottak a jelenlegi pozíciójuknál. Forrás: Tumblr

Ha nem vagy hajlandó beérni a középszerűvel, és mindig azon agyalsz, hogyan lehetne valamiből még többet kihozni, akkor jó esély van rá, hogy te is azok közé a maximalisták közé tartozol, akik a legnagyobb eséllyel viszik igazán sokra. Persze elég nagy különbség egy adott feladatból kihozni a maximumot, vagy az életedből – szóval lehet, hogy érdemes ezt-azt végiggondolnod, és talán egy kicsit módosítanod a fókuszon.

Bizonyos munkákat annyira szeretsz, hogy akár ingyen is megcsinálnád őket

A legsikeresebb emberek úgy oldják fel a munka és a szabadidő közti ellentétet, hogy a munkájuk a hobbijuk. Ez persze nem azt jelenti, hogy éjjel-nappal mást sem csinálnak (a munkamánia inkább hátra- mint előremozdítja azt, hogy valóban kiteljesedj az életben), de azt igen, hogy őszintén és egyáltalán semmilyen ellenérzést nem vált ki belőlük, ha a munkájukkal kell időt tölteniük.

Most tényleg azt akarod, hogy Steve Jobs-tól idézzek? Hát tessék: „Annak, hogy nagy dolgokat érj el, az egyetlen módja, ha szereted azt, amit csinálsz. Ha még nem találtad meg mi lenne az - keress tovább. Ne elégedj meg azzal, ami van!”

Mindig optimista vagy

Ha nem hinnéd, remélnéd, tudnád – minden ellenkező előjel ellenére –, hogy akár sikerülhet is, miért kezdenél hozzá? Márpedig ha sosem kezdesz hozzá, az a legbiztosabb módja annak, hogy soha ne sikerüljön.

Az optimizmus – na nem a kincstári, hanem a valódi, belülről jövő optimizmus – egyszerre feltétele annak, hogy előre lépj az életben, és indikátora annak, hogy megvan-e benned az affinitás ahhoz, hogy többre vidd.

Nem félsz kockázatot vállalni

Nem túl nagy meglepetés, hogy azok, akik eredendően optimisták, szívesebben vállalnak kockázatot, mint azok, akik úgyis biztosak a kudarcban, ugye? Márpedig a kockázatvállalás – ami távolról sem keverendő össze a vakmerőséggel – gyermekkori játszópajtása a sikernek.

Ezért találom furcsának, amikor a szülők, a lehető legjobb szándékkal megóvják a csemetéiket mindenféle kockázattól, de ez most nagyon messzire vezetne. A lényeg: ha legalább néhányszor nem esel le a fáról, akkor sosem fogsz tudni felmászni a legtetejére.

Az álmaid olyan nagyratörők, hogy az már téged is megijeszt

Sajnos itthon a „merjünk nagyot álmodni” szlogent az egyik politikai oldal lenyúlta magának. Pedig az őrjítően ambiciózus álmok az őrjítően nagy sikerek előfeltételei.

Most valaki olyan, akit sokkal szívesebben idézek, mint Steve Jobsot. „Mindig lehetetlennek tűnik, mielőtt valaki megcsinálja.” Ja, ezt Nelson Mandela mondta. Ezt pedig Walt Disney: „Elég nagy móka megcsinálni azt, ami lehetetlen”.

Folyamatosan tanulsz

Ha a tanulásról nem baljós iskolai tantermek, és szarukeretes szemüvegben gyanakvóan néző vénkisasszonyok jutnak eszedbe, akkor jó úton jársz.

Ahhoz ugyanis, hogy a mai világban előre juss, elengedhetetlen, hogy folyamatosan új és új dolgokat tanulj. Ha erre nem kell külön rávenned magad, hanem belső késztetésed is van rá, akkor hatalmas előnnyel indulsz a környezeteddel szemben.

Olyankor is segítesz másokon, ha ez neked kényelmetlenséget okoz

És végül egy olyan dolog, ami nem feltétlenül intuitív: meglepő módon azok viszik igazán sokra, akik azt tartják szem előtt, hogy a cselekedeteikkel hogyan teszik mások életét jobbá és könnyebbé. Aki folyton csak azt kérdezi, hogy „ez nekem hol éri meg?”, az végül olyan megoldásoknál fog kikötni, amik mindkét oldal számára sokkal kevesebb hasznot hoznak.

Tudom, hogy néha nem így tűnik, de a Karma tényleg nagyon jó rendező. És idővel sokszorosan visszakapod azt, amit másoknak adtál. Hideget, meleget egyaránt.

Talán nem most, és talán nem pont abban a formában, ahogy számítottál rá, de a viszonzásban egészen biztos lehetsz.