Dugatlanul

2014.02.09. 09:00

Kríziskommunikációs leckék a Red Hot Chili Peppers Superbowl-os "koncertjéről".

A történelem előtti időkben, egy nyári táborban történt, talán a római parti strandfürdőn. Váratlanul megjelent Dévényi Tibi (akkor még nem) bácsi, és a táborozó gyerekek nagy meglepetésére „Három kívánság” műsort celebrált. Sajna a Dolly Roll élő produkciója alatt a bekészített lemezről rossz szám indult el, így a hangszeresek csak vicces evezőmozdulatokkal lengették a gitárt, Dolly mást tátogott, de aztán minden helyrezökkent.

Táborozó kisfiúként én akkor arra gondoltam, hogy ennél nagyobb ciki nem történhet. Hát akkor meg mi van abban, ha egy olyan noname zenekar, mint a Red Hot Chili Peppers egy olyan marginális eseményen, mint a Super Bowl döntő csak bohóckodik, félplayback produkcióval égeti magát? A kérdés összetettebb annál, mintsem egy vállrándítással elintézhető volna.

A Super Bowl a világ egyik legnézettebb attrakciója. Sokkal több puszta sporteseménynél. Fontos referenciapont a reklámszakma, a telekommunikációs technológia, valamint a pop- és showbusiness életében is. Az Európában jóval ismertebb, hatalmas tömegek kedvence focival ellentétben a félidei szünet nem a pisilésről és a konyhába-rohanós szendvicskenésről szól. A rajongói bázis sokrétű. Gyanítjuk, hogy globális összesítésben többen emlékeznek a félidei szupersztár fellépőkre húsz évre visszamenően, vagy a zabálnivaló Darth Vader-es Volkswagen reklámra, mint arra, mely csapatok küzdöttek, és milyen eredmény született. Az esemény jelentősége kapcsán elég csak arra utalni, hogy Janet Jackson tabukat azért korántsem döntögető „meztelenkedése” gyökeresen megváltoztatta az élő közvetítések menetét szerte a világon.

Unplugged, problem?

Mindezek fényében kell értékelni, hogy a RHCP tagjai, vállalva a nyilvánvaló lebukást, be sem dugták a gitárjaikat az erősítőkbe. Az énekesén kívül hasznos hangot nem produkáltak, csupán jelen voltak, ugrabugráltak. Alig hiszem egyébként, hogy ez a helyszínen önfeledten tomboló sok tízezer embert zavarta volna, mint ahogy a tévénézők százmilliói sem vágták dühükben oda a távirányítót az üres chipses zacskók közé. A pár perces fellépés sportértékét elvitatni fölösleges.

Ám ekkor megszólalt a Twitter

A közösségi média korában persze egy-egy ilyen produkció utóélete még fontosabb is, mint az, ami a színpadon történt. A műsort követően már a fanyalgásé lett a főszerep, az RHCP nyújtotta tényleges élményt felülírta a torzuló percepció. (Szintén amerikai szokás: a választási küzdelemben az elnökjelöltek vitáját nem is kell megnyerni, ennél sokkal többet számít a politikai kommunikációban, ki a győztese a „vitáról szóló vitának”!)

A platformokat elözönlő cikizés, szitokáradat, csalódottság új megvilágításba helyezte az egyébként jó hangulatú, nagy sikert aratott produkciót. Ez pedig már kríziskezelést igényelt a zenekar részéről.

Na így kell a válságra reagálni

A kríziskommunikációt az együttes basszusgitárosa, Flea vállalta magára, aki kristálytiszta érvelésű, tökéletesen őszinte, hiteles bejegyzésben rakta helyre a dolgokat. Világossá vált, hogy nem lehetett ennyi perc alatt vállalni a tökéletes beállással járó kockázatokat. Az szintén, hogy saját maguk számára is dilemma volt, vállaljanak-e félplayback előadást. Ráadásul teljesen korrekt eljárásnak tűnik, hogy kifejezetten erre az alkalomra valóban feljátszották a szólamaikat. A gitárokat szándékosan nem dugták be: nem akarták félrevezetni a közönséget. Az őszinte hang, a tiszta szív és a zenekar alázatos hozzáállása megváltoztatta a disputa menetét. A károgók hangját elnyomja immár a rajongók biztatása, a semleges szurkolók elismerő bólogatása.

A kríziskommunikáció alfája és ómegája mindig a bocsánatkérés módja és jellege. Általában ezen áll vagy bukik egy-egy ügy. Fontos látni, hogy a basszusgitáros szövegében nincs szó bocsánatkérésről, sőt, megismétli, a háttér ismeretében semmit nem tennének másképp egy következő alkalommal. A félszívvel mímelt bocsánatkérések ideje amúgy is lejáróban van, és Flea az okok ismertetése után nem érzi úgy, hogy ezt a gesztust kellene gyakorolnia. Ettől pedig a dumája valóban hiteles, és korrekt. Meg nyerő is.

Cikkünk szerzője, Bőhm Kornél, kommunikációs szakértő, a Spindoc Kommunikációs Hálózat (www.spindoc.hu) alapítója, a Magyar PR Szövetség Jogi és etikai bizottságának tagja. Fő szakterülete a kríziskommunikáció, a személyes márkaépítés. Kommunikációs témákkal foglalkozó szakblogja: www.spindoc.blog.hu