Vastag ceruzával írták a kormány büszkeséglistáját

2014.02.12. 10:10

Csökken az államadósság, nem tartozunk az IMF-nek, növekedésbe fordult a gazdaság, több a munkahely - mutogatja gazdasági sikereit a kormány. A leegyszerűsített számok valóban mellette dolgoznak, de a gazdaságban valójában zajló folyamatok óvatosságra intenek.

Vasárnap tartja évértékelő beszédét Orbán Viktor miniszterelnök, aki a választáshoz közeledvén aligha állja majd meg, hogy a kormány gazdaságpolitikájának eredményeiről beszéljen. A témákat nem lesz nehéz összeszednie, hiszen ezek a kormány kommunikációjának gyakran visszatérő elemei. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter az MTI-nek adott újévi interjújában össze is állította a kormány büszkeséglistáját: az államadósság csökkentését, a növekedési fordulatot, a foglalkoztatottság bővülését, hogy az ország kikerült a túlzottdeficit-eljárás alól, illetve visszafizette az IMF-től felvett hitelt, valamint az alacsony inflációt.

Az említett gazdasági eredmények mindegyike hálás ügy politikai értelemben, mivel mindegyik leegyszerűsíthető egyetlen számra, és ezek a számok végső soron a kormánynak kedveznek: az államadósság valóban csökkent, az IMF-nek tényleg nem tartozik Magyarország, a foglalkoztatottság valóban nő. Mi viszont arra voltunk kíváncsiak, hogy a számok mögött rejlő folyamatok mit árulnak el a magyar gazdaság valós helyzetéről.

Növekedési fordulat

Mi igaz ebből?

A növekedési fordulat egy jól eltalált kifejezés, azt jelzi, hogy az eddigi csökkenő gazdasági trend növekedésbe váltott. Ez valóban így van, 2012-ben folyamatosan visszaesett a magyar gazdaság, míg 2013-ban már negyedévről negyedévre növekedni tudott. A harmadik negyedévben már azt mérte a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), hogy a megelőző évhez képest 1,8 százalékkal erősödött a magyar gazdaság teljesítménye. A kormány idén azt várja, hogy 2017-ig fokozatosan 2,6 százalékra pörög fel a növekedés.

Mi akkor a probléma?

Bár valóban visszatért a növekedés, a számok mögé nézve az látszik, hogy ebben több a szerencse, mint a tudatosság. A harmadik negyedéves 1,8 százalékos növekedésből 1,4 százalékpontot a mezőgazdaság hozott. Ezt azonban nagyban befolyásolják az időjárási viszonyok, 2013-ban pedig ettől nem függetlenül volt sokkal jobb a termés, mint egy évvel korábban. Ezt a szerencsés időjárást leszámítva a többi szektor csak minimálisan tudott növekedni. Ha az első három negyedév együttes teljesítményét vesszük, akkor pedig mezőgazdaság nélkül nem hogy növekedés nem lett volna, de összességében kisebb is lett volna a kibocsátás, mint egy évvel korábban.

Forrás: KSH, Origo

A kormány által várt következő néhány évi növekedés nem túl ambiciózus ahhoz képest, hogy 2010-ben még 4-6 százalékos növekedést várt az akkori miniszter, Matolcsy György. Viszont ez a szerény jóslat is túlzónak tűnik annak fényében, hogy mit várnak más intézmények. A Költségvetési Felelősség Intézet Budapest kivetítése szerint 2014-ben a jegybanki gazdaságélénkítés még 2 százalékra tornázza a növekedést, de utána 2017-ig visszacsúszik 0,6 százalékra a bővülési ütem. Az OECD erre rímelő előrejelzést adott januárban: Magyarország potenciális kibocsátása „aggasztóan alacsony”, és reformokra van szükség annak érdekében, hogy felpöröghessen a gazdaság.

Infláció

Mi igaz ebből?

A KSH 1974 óta közöl adatokat rendszeresen az inflációról, azóta a decemberi 0,4 százalékos átlagos áremelkedés a legalacsonyabb. A háztartási energia súlya jelentős a magyarok fogyasztásában, decemberben pedig egyszerre hatott az első és a második rezsicsökkentés, miközben a jó termés visszafogta az élelmiszerárakat. Ennek ellenére Varga Mihály az MTI-nek azt állította, hogy "a rezsicsökkentések valóban mérséklik az inflációt, az alacsony árak ugyanakkor elsősorban nem ennek, hanem a gazdaság erősödésének, a fiskális és monetáris politika sikerének, így a stabil forintárfolyamnak is köszönhetőek".

Mi akkor a probléma?

A gazdaságnak kedveznek a stabil árak, mert az kiszámíthatóbbá teszi a gazdaság szereplőinek a tervezést – a közgazdaságtani értelmezés szerint a körülbelül 2 százalékos infláció jelenti a jótékony árstabilitást. A magyarországi alacsony infláció azonban a rezsicsökkentés mesterséges eredménye. A gazdaság mélyebb folyamatait jobban tükrözi az úgynevezett maginfláció, amelybe nem számítják bele a nem feldolgozott élelmiszerek, a háztartási energia, az üzemanyagok, a tb által támogatott gyógyszerek és a hatósági áras szolgáltatások árát – vagyis a rezsicsökkentés hatása ebben nem érződik. A maginfláció a rezsicsökkentés előtt közel volt a teljes inflációs mutatóhoz, azóta viszont elszakadt tőle, és tartósan 3 százalék fölött rekedt, ami mutatja, hogy erősen a kormány számára kedvezően torzítja a statisztikát a rezsicsökkentés.

Deficit

Mi igaz ebből?

A kormány talán legnagyobb gazdaságpolitikai érdeme, hogy tartósan 3 százalék alatt tudta tartani a költségvetés hiányát. A 2010-es 4,3 százalékos deficit 2011-ben 4,3 százalékos többletté alakult, 2012-ben pedig a várakozásokat is alulmúlva 2 százalékos lett a hiány. A takarékszövetkezeti tőkejuttatás elszámolása miatt végleges tavalyi adat ugyan még nincs, de a kérdés csak az, hogy 2,3 vagy 2,7 százalék lesz.

Mi akkor a probléma?

A cél tehát teljesült, de az odáig vezető úttal több gond is van. A deficit leszorításához nagyban hozzájárult a magán-nyugdíjpénztári rendszer felszámolása. Ez nem csak egyszeri bevételt jelentett 2011-ben, amely miatt többlet lett a költségvetésben, hanem a költségvetés egyben megszabadult akkori szinten mintegy 360 milliárd forint kiadástól, amellyel addig a nyugdíjkasszát ki kellett pótolni évente. Ez olyan, mintha egy családfő nem a napi sörről mondana le, ha családja bajba kerül, hanem inkább félretett pénzéből pótolná ki a havi költségvetést, hogy sörre is fussa.

A kormány azt is állítja, hogy a deficitet megszorítások nélkül tudta leszorítani - ez azonban nem igaz, már ha a megszorításokat úgy értelmezzük, mint a lakosságot érintő intézkedéseket. A munkaadói járulék vagy az áfa emelése klasszikus megszorítás, mint ahogy a vállalati különadók is kimutathatóan eljutottak a lakossághoz. A probléma az, hogy megszorítás és megszorítás közt is van különbség. A kormány által sokat bírált IMF Portfólióban idézett tanulmánya éppen Magyarország példáján mutatta be, hogy a növekedésre a legkevésbé káros az alanyi jogú (nyugdíj) és a célzott transzferek (munkanélküli segély) csökkentése, míg a legrosszabb a kormányzati beruházások visszafogása, második legrosszabb pedig a vállalati adók emelése. A magyar megszorítási mix eredménye az lett, hogy lefojtotta a növekedést.

Államadósság

Mi igaz ebből?

A leszorított deficitnek köszönhetően az államadósság növekedése megállt, sőt némileg csökkent is az előző kormányváltás óta. A Bajnai-kormány utolsó teljes negyedéve végén 82 százalék volt az adósságráta, a kormányváltás negyedévében 85,4 százalék, a legutóbb ismertetett 2013 harmadik negyedéves adat szerint pedig 79,7 százalék. Az év végi adat még nincs meg, de az adósság kezelésének éven belüli lefutása, és a december 31-i viszonylag erős forintárfolyam miatt 79 százalék körül, vagy némileg az alatt lehet a ráta.

Mi akkor a probléma?

Az államadósság 2011 első negyedévében jelentősen, körülbelül 4 százalékponttal csökkent a nyugdíjvagyon átvételével, illetve a nyugdíj-megtakarítások forint-állampapírjainak bevonásával. A megmaradt 1500 milliárdnyi befektetési eszközből hónapról hónapra csökkentették az államadósságot, amely tavaly novemberre 16 milliárdra csökkent, vagyis tavaly lényegében elfogyott a nyugdíjra félretett vagyon. Ennek fényében az államadósság körülbelül 3 százalékpontos csökkenése aligha tekinthető sikernek. A gyenge növekedés és a mélypontra zuhanó infláció egyszerre rontja az államadósság elleni harc esélyeit. A Költségvetési Felelősség Intézet Budapest előrejelzése szerint az államadósság a jelenlegi gazdasági pályán haladva nem fog csökkenni, hanem 80 százalék fölé kerül az idén, 2017-re pedig már 83 százalékra nő.

Forrás: MNB, Origo

IMF

Mi igaz ebből?

Magyarország IMF-tartozása 0 forint – hirdeti a „Magyarország jobban teljesít” kampány, ami önmagában így is van.

Mi akkor a probléma?

Az EU-IMF-hitelcsomag visszafizetése nem igazán mérlegelhető, hiszen ha nem fizetett volna Magyarország, akkor az állam csődbe megy. Annyiban a kormány és az MNB mégis előre ment, hogy az idei lejárat helyett már tavaly kifizette a maradék tartozást.

A hitel azonban nem csak az IMF-től jött. 2008-ban Magyarország 20 milliárd eurós hitelkeretet kapott az Európai Uniótól és a Nemzetközi Valutaalaptól, amelyből végül 14,2 milliárd eurót le is hívott. Az IMF-től 8,7 milliárdot vett fel Magyarország, amelyet 2013 augusztusában maradéktalanul visszafizetett. A hitelcsomag másik része viszont az EU 5,5 milliárd eurója, amelyből 2 milliárdot 2011 decemberében már visszafizettünk ugyan, de van még 3,5 milliárdnyi tartozás. Ebből 2 milliárdot idén novemberben, 1,5 milliárdot 2016 áprilisában kell visszaadni.

Foglalkoztatás

Mi igaz ebből?

Tavaly a foglalkoztatottak száma az október-decemberi időszakban átlagosan 4 millió 15 ezer fő volt, ami 232 ezerrel több, mint 2009 azonos időszakában.

Mi akkor a probléma?

A több munkahely előnyeit aligha vonja kétségbe bárki is, azonban nem mindegy, minek tudható be a szám emelkedése. A kormány által leggyakrabban hangoztatott adat az önbevallásra építő foglalkoztatottsági szám. Ennél pontosabb adat a cégek adatszolgáltatására építő alkalmazotti szám, amely korántsem olyan kedvező, mint a kormány 232 ezres mutatója. 2009 óta a magángazdaságban 42 ezer munkahely jött létre, az állami szférában pedig 84 ezer – vagyis összesen 126 ezer. Ez jóval kevesebb, mint a 232 ezer, de azért még mindig elég jól hangzik. Kicsit kevésbé, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a magánszektorban már 2010 novemberére létrehozták ezeket a munkahelyeket, sőt ennél is többet, azóta viszont 17 ezerrel csökkent a magánszféra munkahelyeinek a száma. Ezt a visszaesést pedig csak az állam által létrehozott 69 ezer munkahely ellensúlyozta.

A munkahelyteremtés részletei még rosszabb állapotokat tükröznek. A KSH 2013-ban kezdte el alaposabban mérni a külföldi munkavállalás hatását – ez a dokumentum betekintést enged a mélyebb folyamatokba. Az első három negyedév adatai azt mutatják, hogy az egy évvel korábbihoz képest 45 200 fővel többen dolgoztak. Ebből a munkahelytöbbletből azonban 27 300 fő közfoglalkoztatott volt, miközben a külföldön dolgozók száma 18 300 fővel emelkedett. A két számot összeadva azt kapjuk, hogy a nem külföldön és nem közmunkás dolgozók száma 400 fővel csökkent. A legfrissebb adat ennél némileg kedvezőbb, de a pezsgőbontásra korántsem ad okot. Október-decemberben 106 ezer fővel dolgoznak többen az egy évvel korábbihoz képest, amelyből 8 ezer fő volt külföldi munkavállaló, 70 ezer pedig közmunkás. Vagyis a Magyarországon létrejött munkahelyek száma csupán 28 ezer volt.