Kicsoda Nathan Fielder, és mire jó a Dumb Starbucks?

Nathan Fielder, amint komolyan viccel az Ostoba Starbucks kaliforniai "üzlete" előtt

A hülye Starbucks Los Felizben a hétvégén csak Nathan Fielder parasztvakítása volt. A kávézó, ahol mindent, de mindent ostobának neveztek és ingyen adtak, több csavart helyezett el néhány nap történéseiben, mint Judd Apatow egy átlagos szexjelenetben. Azt hittük, a poénlánc vége a Comedy Central. Pedig nem. És a kulcsszó sem az átverés.

Az biztos, hogy a Dumb Starbucks – a továbbiakban DS – az első pillanattól kezdve nyílt gúnnyal helyezte el önmagát a számegyenesen, de ez senkit nem zavart. Az eredetivel mindenben szó szerint egyező menü, logó, színvilág, bögre- és pohárállomány felfordulással és káosszal csapott le a Los Feliz kerületre, de még annál is nagyobb erővel működött: „Los Felizben egyszer csak itt termett valami Dumb Starbucks néven. Nem értem a lényegét, de mivel ingyen van a kávé, már állok a sorban.” Ez csak egy a sok ezer tipikus csirip közül. A közösségi média nem annyira a bátor fellépésre, mintsem a térítésmentes fogyasztásra repült rá. A találgatások mind a copyright meglehetősen egyértelmű megsértése körül forogtak, a DS azonban jól látható helyre függesztett néhány Gyakran Ismételt Kérdést a válaszaikkal együtt, ebben huszárvágással elintézte a helyzetet, az Egyesült Államokban hatályos paródiatörvényre hivatkozva.

Nathan Fielder, amint komolyan viccel az Ostoba Starbucks előtt Forrás: AFP/Getty Images/Dan R. Krauss

Értjük, de nem szeretjük

A Starbucks nem volt elragadtatva a poéntól. Szóvivőjük és senior PR-esük, Megan Adams arra ugyan nem volt hajlandó válaszolni, tesznek-e jogi lépéseket, de mondatai kontextusában nagyon is jelen volt a mindenkori bíróság. Valóban, a DS azért is látott rekordszámú vendéget a hétvégén, mert bár senki nem tudta pontosan, hol jár, abban jószerivel a teljes tömeg egyetértett, hogy az üzlet nem lehet hosszú életű. Egyesek arra tippeltek, valóságshow-t forgatnak. Mások szerint performanszban volt részük. De az ingyen kávé elég gyorsan elejét vette a kérdezősködésnek, az e-bayen pedig máris szép számú DS pohárra, baseball sapkára, illetve GYIK példányra lehet licitálni.

Végül az üzletet valóban szabálysértésre hivatkozva záratták be, de szó sem esett a copyrightról. Az egészségügy csapott le arra, hogy a DS nem rendelkezik engedéllyel. Eddigre azonban kiderült: a DS ötletgazdája Nathan Fielder.

Ki?

Nathan Fielder kanadai viccmester, tavaly töltötte be a harmincat, és nyolc évvel ezelőtt elnyerte a kiemelkedő kezdő komikusok számára alapított Tim Sims díjat. Ezzel egy csapásra tagja lett a CBC Ebben az órában huszonkét perc van című sorozatát gyártó stábnak, tavaly február óta pedig Nathan for you címmel fut sorozata a Comedy Centralon.

De most jön a legnagyobb vicc: a Nathan for you célcsoportja a kis- és középvállalkozó szektor. Fielder ugyanis végzettsége szerint üzletember, tanulmányai és tapasztalata alapján pedig az áldokumentarista sorozatban olyan módszerekre buzdítja a küszködő vállalkozókat, amilyeneket egy hagyományos pénzügyi tanácsadó, egy komoly bankár, vagy magát valamire tartó adószakértő soha nem merne ajánlani.

Csak nem képzeled, hogy megtesznek másfél kilométert?

Fielder valóban egyszerre szofisztikált szakértő és minden hájjal megkent humorista. Képes volt rávenni egy benzinkutast, hogy 1 dollár 75 centért kínálja a benzint: bárki ennyiért tankolhatott, feltéve, hogy előtte bedobta az engedményhez szükséges formanyomtatványt. A postaládába. A kizárólag gyalog megközelíthető, 1500 méter magas Mount Chileo tetején.

Egy másik esetben azt tanácsolta egy joghurt alapú fagylaltozó menedzsmentjének, hogy dobja fel a palettáját egy eredeti ízzel. Így és ennyivel intézte el a kakifagyit, és egyáltalán nem értette, ez mitől lenne gond. Egyrészt érdemes kihasználni, hogy a média, mert ezek már csak ilyenek, azonnal ugrik az ellentmondásos témákra, másrészt ha létezik sörízű fagyasztott joghurt, szintén barna, már miért volna ez olyan vad ötlet?

A Quiznos nevű szendvicsbár-láncnak komoly marketingstratégiával segített. Az egyik üzletbe vakrandit szervezett, a pár férfitagja a saját kollégája, Solomon volt. Solomon mondatait rejtett fülhallgatón keresztül igyekezett terelgetni – az üzletvezető szobájából, az üzletvezető alig észrevehető nyomására. A nő folyamatosan súgott Fieldernek, aki azonban az idézendő sorokat túl nyersnek ítélte meg, végül a „Tudtad, hogy ebbe a csirkés szendvicsbe profi séf álmodta meg a szószt?” lett a kompromisszum. Ezzel a meghitt termékelhelyezéssel udvarolt a párás tekintetű Solomon a finoman mosolygó Rachelnek a hangulatvilágításban.

De a legkönnyebb a „Kicsi malac gidát ment” munkacímű kamuvideóját szeretni. Ebbe a profizmusba lehetetlen belekötni: idilli környezet, állatkölykök, hiteles hangok, életveszély, ösztön, morál, micsoda morál, pedig csak egy négylábú, és az egész a negyven másodperces fogyasztói tűréshatáron belül. Ne kerteljünk, hibátlan. A cél is: Fielder ezzel egy kisállat-simogató forgalmát akarta roborálni. Biztosíthatunk mindenkit, hogy sem a cukisági sokkot kapott Today Show, sem a hasonlóan elvérzett Good Morning America nem álhírként adta le a minifilmet. A videó nézettsége lapzártáig 8 156 923.

Szeriőznek komikus, tréfásnak veretes

Fielderben az a legkomolyabb, hogy vicces, és az a legviccesebb, hogy komoly. Üzletembernek humorista, humoristának üzletember, módszerei az amerikai kandi kamera legkínosabb pillanatait ötvözik az amerikai standup legerősebb hagyományaival. Ám akciói olyanok, mintha egy vegytiszta vírusmegosztás-laborban találná ki őket. Bárhogy nézzük is, ez ma, amikor a legnagyobb márkák komolyan beleizzadnak, vajon mivel ébresszék fel megereszkedett ingerküszöbű Facebook-, Twitter-, LinkedIn-, Google Plus- és YouTube-közösségük figyelmét legalább néhány pillanatra, elég feltűnő.

Elképzelései úgy spriccelnek szét a neten egy pillanat alatt, amit még egy veterán social szakértő is csak az elképesztő organikus növekedés kifejezéssel illetne. Ötletei eredetiek, eszközei határfeszegetők: akinek a kakifagyit olvasván nem az asszociációtól szalad egymásba a két szemöldöke, annak az infantilis poénvilágtól. Egészen biztos, hogy nem Fielder az egyetlen, aki rezzenéstelen arccal mond a kamerába bárgyúságokat, és valószínűleg más is alkalmas volna arra, hogy profin kiképzett malackával gyakoroljon iszonyú érzelmi terrort a világon.

Fielder kreativitása és fantáziája inkább azt sugallják, ha neki sikerült, a vállalkozónak is sikerülni fog. Akciói, videói, tévés jelenléte egyik leglényegesebb üzenete ez: ha kitalálsz valamit, amit előtted senki, azzal akkor is meg tudod fogni a közönségedet, ha – és ez elég valószínű – maga az ötlet nem működik. Ha ettől megtanulják a neved, beszélnek rólad, és csodák csodájára keresni kezdik a termékeidet, kit érdekel már a kerettörténet?