Most kezdődik a rezsiháború legcsúnyább csatája

2014.02.26. 07:46

Eljött az a nap, amellyel Lázár János fenyegette meg a közműszolgáltatókat. Szerdán kerül a kormányülés elé azoknak a cégeknek az ügye, amelyek a kormánypártok felháborodására pénzt akarnak fizetni a tulajdonosaiknak. Ezzel teljesül az a cél is, hogy a kampányban végig téma legyen a rezsicsökkentés.

A Fidesz vezető politikusai az elmúlt napokban többször is keményen nekimentek a közműszolgáltató cégeknek. Lázár János a kormányülés várható napirendjére utalva pár napja előrevetítette: „szerdán nehéz napjuk lesz az áram- és gázszolgáltatóknak”. Rogán Antal pedig hétfőn úgy fogalmazott: „ha a kormány a fogyasztók javára dönt, az fájni fog a szolgáltatóknak”.

A nyilatkozatokból egy negyedik rezsicsökkentés rajzolódik ki. Az újabb elképzelés szerint a gáz, a villany és a távhő alapdíját nyirbálnák meg, vagy épp törölnék el, évi akár több tízezer forinttal csökkentve egy család rezsijét. Ezenkívül a kormánypárti politikusok a közműszolgáltatások nonprofittá tételét is felvetették. Ez azt jelentené, hogy a rezsiárakat nem lehet profitérdekből emelni.

Egyelőre nem lehet tudni, hogy ezekből az elképzelésekből a választásokig mi valósul meg, az viszont biztos, hogy a szerdai kormányülés egyik témája a rezsicsökkentés lesz, így akár újabb rendeletmódosítások is születhetnek. Lázár János miniszterelnökségi államtitkár kedden azt mondta, hogy az ülés napirendjének része lesz a szolgáltatási alapdíj sorsa, valamint az elszámolási rendszer. (Erről részletek ebben a cikkünkben.) Utóbbi Lázár szerint jelenleg visszaélésre és a fogyasztók becsapására nyújt lehetőséget. A kormányülésre meghívták az energetikai hivatal elnökét, a fogyasztóvédelmi hatóság főigazgatóját, valamint a Fidesz rezsicsökkentési felelőseit is.

A kormánypártok célja érezhetően az, hogy a rezsicsökkentés témáját a választásokig folyamatosan napirenden tartsák. Ahogy egy fideszes képviselő fogalmazott korábban, a cél az, hogy "állandóan bütykölni lehessen rajta valamit".

A németekre haragudtak meg

A kormánypárti politikusokkal folytatott beszélgetések alapján az újabb lépésekhez a muníciót az adja, hogy a múlt héten a Napi Gazdaság arról írt: a német RWE tulajdonában lévő ELMŰ és ÉMÁSZ március 21-én, a szokásosnál korábban tartja az éves közgyűlését. A két társaság azzal érvelt, hogy így a részvényesek eleget tudnak tenni állampolgári kötelezettségeiknek, és április 6-án a közgyűlés helyett szavazni mehetnek. A korai időpont azonban arra is jó, hogy a két áramszolgáltató még a választások előtt kifizethesse az éves osztalékot, és így megkerülje az esetleges új rezsicsökkentési lépéseket.

Giró-Szász András kormányszóvivő látványosan felháborodott a híren, pénzkimentési akciónak minősítette a lépést. Jelezte, hogy a miniszterelnök a helyzet áttekintése érdekében megbeszélést kezdeményezett, az energetikai hivatal pedig azonnal lépett, és bekérte a két cég előzetes mérleg- és eredményadatait. „A kormány célja egyértelműen az, hogy ezek a pénzkimentési akciók semmilyen formában ne tudják megakadályozni, illetve a fenntartását nehezíteni a kormány rezsicsökkentő politikájának" – mondta a kormányszóvivő.

Lázár János ugyan a témában tett nyilatkozataiban nem ejtette ki a száján az ELMŰ-ÉMÁSZ nevét, de megjegyezte, hogy az energia- és a gázszolgáltató cégek "láthatóan jól vannak" Magyarországon: tavaly nyereségesek voltak, miközben a kormány célja, hogy a közműszolgáltatás nonprofit vállalkozás legyen.

Hol a pénz?

A legnagyobb közműszolgáltatók eredménye ugyanakkor már az elmúlt években sem volt túl fényes (lásd az ábrát). A tavalyi adatok még nincsenek meg, de 2012-ben már a hét legnagyobb cég (a hálózattal is rendelkező egyetemes szolgáltatók) közül három veszteséges volt, és többüknél elmaradt a korábbi osztalékfizetés.

Az osztalékpolitika az egyes szolgáltatóknál az utóbbi években eltérő volt. Míg korábban inkább az volt jellemző, hogy a tulajdonosok bent hagyták a profit jelentős részét a magyarországi cégeikben, hogy abból fejlesszenek, a rezsicsökkentés óta a kivétel jellemző. Ezt akár épp a korábbi eredmények terhére hajtották végre. Az ELMŰ-ÉMÁSZ esete azért kirívó, mert a német tulajdonos az ország teljes elhagyására készül, vagyis a korábban felhalmozott eredményéből nem kíván már fejleszteni. Inkább megpróbálja a számára legkedvezőbb módon hasznosítani az egykori befektetésén megtermelt tőkét.

A profit egyébként az energetikai szolgáltatásokban jellemzően nem a lakossági piacról ered. A lakossági szolgáltatás ugyanis már a rezsicsökkentés előtt sem termelt érdemi nyereséget. A cégeknek nem ebből van (ha van) pozitív eredményük, hanem abból, hogy a lakosságnak nyújtott úgynevezett egyetemes szolgáltatás mellett mást is kínálnak. Például a vállalati előfizetőknek is adnak el áramot és gázt, amin (alacsonyra vitt hatósági ár híján) még van profit, de adott esetben erőművi fejlesztésekhez adnak szakmai hátteret, vagy energetikai szaktanácsadással és egyebekkel foglalkoznak.

Nem teljesen úgy van

A profitéhség emlegetése csak az egyik eleme a kormányzati érvrendszernek. Emellett meg szokott jelenni az is, hogy a közműszolgáltatások piacán monopolhelyzet van, vagyis nincs verseny; hogy a cégek egyre kevesebbet ruháznak be, mert a fejlesztésre szánt pénzen is nyerészkednek; és miközben folyton panaszkodnak a rezsicsökkentés miatt, még mindig képesek osztalékot fizetni a francia vagy még gyakrabban német tulajdonosaiknak.

A kép ugyanakkor ennél árnyaltabb. Monopóliumok például sem az áram-, sem a gázszolgáltatásban nincsenek már Magyarországon. A nagyfogyasztók már 2003 óta választhatnak az áramszolgáltatók között, de 2008 óta a lakosság is vehet áramot úgynevezett alternatív szolgáltatóktól. A kormányzati érvelés vélhetően az úgynevezett természetes monopólium meglétére utal. Ez azt jelenti, hogy hiába van papíron verseny, a gyakorlatban a választás lehetősége csekély, vagy senki sem tartja azt előnyösnek, és ezért nem vált szolgáltatót.

Hasonló a helyzet a beruházások visszafogásával. Míg 10 évvel ezelőtt az egy fogyasztóra jutó éves átlagos üzemzavar ideje 220 perc volt, addig most 70 perc körül van – ez nem képzelhető el komoly fejlesztések nélkül. A beruházásokat éppen a különadó 2010. végi bevezetése után fogták vissza, mert kiszámíthatatlannak minősítették a piaci környezetet. A cégek szerint a rezsicsökkentés tovább szűkítette a fejlesztések pénzügyi lehetőségeit.