A hat legfontosabb kérdés a Takarékbankról

Takarékbank, az államosítás hat pontban
Vágólapra másolva!
A kormány szűk kilenc hónap alatt előbb államosította a Takarékbankot, majd 9 milliárdért továbbadta egy magánbefektetői körnek, teljesen átrendezve egy 2100 milliárdos piacot. Eközben sok csavar és furcsaság történt, nem csoda, ha valaki menet közben elvesztette a fonalat. Nekik próbálunk segíteni azzal, hogy hat pontban összefoglaljuk a lényeget.
Vágólapra másolva!

Furmányos és komplikált a Takarékbank tavaly nyáron kezdődött, és mostanra lezárt ügye, amelynek során egy szokatlan törvénnyel az állam előbb magához vette a bank többségét, újraszervezte a takarékszövetkezetek működési modelljét, majd 9 milliárdért továbbadta a bankot egy magánbefektetői körnek.

Az adásvételi szerződést már aláírták, a folyamatnak gyakorlatilag vége, és bár a szövevényes sztori csaknem minden állomását követtük (itt elolvashatja az összes cikkünket), most összeszedtük a hat legelemibb kérdést, ha menet közben elvesztette volna a fonalat.

Miért fontos a Takarékbank?

A Takarékbank a takarékszövetkezetek központi bankja, amelynek egyrészt saját ügyfelei is vannak, de ennél sokkal fontosabb, hogy koordinálja, irányítja, termékekkel, szolgáltatásokkal, informatikával látja el a takarékszövetkezeteket, meghatározza a stratégiájukat. A Takarékbank a kulcs az egész takarékszövetkezeti szektor – 122 takarékszövetkezet 1640 fiókja – felé. Önmagában kis bank, de a takarékszövetkezetek rengeteg pénzen ülnek, egyesített mérlegfőösszegük 2100 milliárd forint, és mivel a válság előtti években kicsit elaludtak, nincsenek tele rossz devizahitelekkel, és az elmúlt években is folyamatosan nyereségesek voltak.

Miért ciki, hogy így vették meg, és így adták el?

Azzal elvileg semmi probléma nincs, ha az állam egy bankot akar venni vagy eladni. Az viszont nehezen védhető, hogy az állam a többségi tulajdont egy mindenekfelett álló („lex specialis”) törvénnyel, és nem a piacgazdaságban megszokott árajánlattal vagy alkudozással szerezte meg a Takarékbankban tavaly nyáron.

A korábbi többségi tulajdonosokkal megszavaztatta a saját kiszorításukat, mert ha ellent mertek volna mondani, akkor – ezt is beleírták a törvénybe – minden részvényüket elveszítették volna. A többségi tulajdon megszerzése után az állam átírta a játékszabályokat, sokkal erősebb jogokat adott a Takarékbanknak és az új integrációs szervezetnek, majd miután ezzel végzett, kiírt egy olyan privatizációs tendert, amelyen egyetlen pályázó tudott csak elindulni. Természetesen nyitott és nemzetközi tenderről volt szó, de a feltételeket úgy szabták meg, hogy az úgynevezett külső részvényeseknek 400 milliárd forintos letétet kellett volna letenniük (ma már tudjuk, hogy a nyertes pályázó valamivel több, mint 9 milliárdért viheti a bankot).

A vevő az alig pár hónapja létező Magyar Takarék Zrt., ami azért nem volt senkinek sem meglepetés, mert a tulajdonosai között ott van az FHB és egy olyan cég, amelynek Vojnits Tamás az ügyvezetője. Márpedig az egész átalakítás mögött kezdettől fogva az FHB-t, és annak tulajdonos elnökét, Spéder Zoltánt sejtették a bank ügyeit ismerők, Vojnits pedig ex-FHB-sként, majd kormánybiztosként legalább fél évig dolgozott a szövetkezeti szektor átalakításán, mielőtt a folyamat élesben elindult volna. (Tavaly nyáron pedig végül őt nevezték ki a Takarékbank elnökének.)

Egy alternatív OTP születik?

Ez nem egy nyíltan vállalt szándék, az viszont igen, hogy a tranzakcióban érdekelt szereplők az ország legnagyobb pénzügyi hálózatát próbálják meg kialakítani. A Takarékbank, a takarékszövetkezetek és az FHB hálózata együtt lényegesen nagyobb az OTP fiókhálózatánál, nem beszélve az FHB-val stratégiai partnerségben álló Magyar Posta országos lefedettségéről.

Az OTP-nek közel 400 fiókja van az országban, ezzel a kereskedelmi bankok között a legnagyobb (a mérlegfőösszege is neki a legtöbb, 6000 milliárd forint fölötti). Az FHB-nak csupán 46 fiókja van, de ehhez jön még a 122 takarékszövetkezet 1640 fiókja és a 2700 postafiók. Ez így együtt majdnem 4400 egység, már csak ki kell tudni használni az ebben rejlő potenciált. Az állam aligha fog akadályokat gördíteni ez elé (a versenyhivatali eljárást például egy kormányrendelettel kiiktatta a folyamatból), mivel egyrészt a kulcspozíciókban a kormánnyal szimpatizáló banki emberek ülnek, másrészt az egész folyamat remekül beleillik abba a kormányzati törekvésbe, hogy a bankrendszernek legalább a fele hazai kézben legyen, és, hogy erősödjön a hazai nagytőke.

Sok vagy kevés a 9 milliárd?

Ha az FHB-Posta-takarékszövetkezetek formáció piaci lehetőségeit nézzük, akkor a 9 milliárd forintot valamivel meghaladó vételár nem kimondottan nagy összeg. Körülbelül három lottóötös, esetleg négy kilométer új autópálya, fele annak az állami támogatásnak, amennyit a Hankook épp a minap kapott az államtól, vagy pont annyi, amennyit Orbán Viktor megajánlott a Videoton stadionjának felújítására.

Talán már az előzőekből is világos, hogy ezért a pénzért a vevő nemcsak a kis Takarékbankhoz jut hozzá, hanem ezen keresztül egy 2100 milliárdos mérlegfőösszegű pénzügyi csoporthoz, beleszólhat annak működésébe, részesedhet a nyereségéből. Ráadásul az állam tavaly ősszel beletett 136 milliárd forintot a takarékszövetkezeteket összefogó új integrációs szervezetbe (az úgynevezett Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szövetségébe), közvetve ez is javíthatja a szövetkezetek növekedési esélyeit, jövőbeli nyereségét.

Ki az egész tranzakció legnagyobb nyertese?

Az FHB, amely a Takarékbank 13,75 százalékos közvetett tulajdonosaként egy kis bankból válik a formálódó nagy pénzügyi csoportosulás motorjává. Ezzel a durván 800 milliárdos mérlegfőösszegű és veszteséges FHB előtt egyrészt igen széles – postai és takarékszövetkezeti – értékesítési csatorna nyílik meg a saját banki, befektetési termékei előtt, másrészt profitálhat a nagy pénztartalékokon ülő takarékszövetkezetek aktívabb hitelezéséből. Elemzői becslések szerint ez akár évi többmilliárdos pluszt is hozhat az FHB-nak (hamar el is tüntetheti az elmúlt évek veszteségeit), nem véletlen, hogy az elmúlt hónapok tőzsdei sztárja az FHB papírjai voltak. (Hogy az adásvételi szerződés hírére végül esett az FHB árfolyama, az viszonylag természetes – általában működik a vedd meg a pletykára, add el a hírre! reakció a tőzsdén –, de azért az is benne lehet, hogy a befektetők kicsit magasabb tulajdoni hányad megszerzésében bíztak.)

Mi történik a takarékszövetkezetek ügyfeleivel?

Tulajdonképpen semmi, akár jól is járhatnak. Lehet, hogy az általuk ismert takarékszövetkezetnek előbb-utóbb lecserélődik a menedzsmentje (most zajlanak az átvilágítások, és mivel az új integrációs szervezet hozza meg a jövőben a személyi döntéseket, ez könnyen előfordulhat), de az ügyfeleket ez elvileg nem érinti. A termékpaletta megújulhat, ez lehet jó is, a 136 milliárdos állami tőkeinjekció révén pedig nőhet a biztonság a szövetkezeti szektorban.