Ártatlannak vallotta magát az első bírósági meghallgatásán a kokainkirály, a szerbiai közvélemény pedig azt találgatja, melyik politikust rántja majd magával. A belgrádi per ugyanis nemcsak kábítószer-csempészetről és pénzmosásról szól, hanem arról is, hogy a klán milyen politikai védelmet élvezett Szerbiában. Mekkora lehetett a drogbáró birodalma? És mire kellett egy óvoda a maffiának?

Egy hete, reggel fél hét körül svájci felségjelzésű magángép landolt a Crna Gora-i főváros, Podgorica repülőterén. A repülő utasa a reptér épületében találkozott az anyjával és a gyerekeivel, majd fél nyolc körül a szerb kormány különgépével indult tovább. Nagyjából egy óra múlva szállt ki Belgrádban, a szerb titkosszolgálat, a BIA ügynökeinek kíséretében. Mosolyogva és megbilincselt kézzel tért vissza Szerbiába a drogbáró, Darko Saric.

Négy és fél év bujkálás után adta fel magát egy meg nem nevezett dél-amerikai országban. Az esetleges megállapodás feltételeiről egyelőre nem tudni semmit, vádalkuban pedig elvileg csak akkor reménykedhetne, ha kiderülne, hogy nem ő volt a bűnszervezet vezetője. Saric hétfőn, március 24-én megjelent a belgrádi különleges bíróságon. Ártatlannak vallotta magát, a vádiratot pedig hazugságnak nevezte. Azt mondta, hogy sem Brazíliában, sem Olaszországban, sem Argentínában nem emeltek vádat ellene, csupán Szerbiában, ahol az ügyészség az „előző rezsim” megrendelése alapján dolgozik.

„Sok mindent elmondhatnék, de most nem fogok kérdésekre válaszolni” – mondta Saric. Ettől a mondattól néhányan összerezzenhettek: amióta feladta magát, Szerbiában azt találgatják, vajon kiket ránthat magával a kokainkirály. Ki ez az ember, és miért lehet ennyire fontos a vallomása?

Szerény kezdetek

Az uruguayi rendőrség 2009 októberében rajtaütött egy brit zászló alatt hajózó jachton. A Maui fedélzetén majdnem 3 tonna kokain volt, amit az elfogott szerb és uruguayi férfiak egy Európába tartó óceánjáróra akartak átrakodni. A Balkáni harcos fedőnevű művelet az amerikai kábítószer-ellenes ügynökség, a DEA, a szerb BIA és az uruguayi rendőrség közös vállalkozása volt. A Montevideo közelében zajló rajtaütéssel párhuzamosan őrizetbe vették a szervezet Szerbiában tartózkodó tagjait. Legalábbis néhányukat, mivel a vezetőjüknek tartott Darko Saricot hiába keresték. Utoljára Crna Gorában látták.

Saric a bíróság előttForrás: AFP/Oliver Bunic

Az 1970 októberében született Saric még kiskorú volt, amikor a bíróság fokozott szülői felügyeletet rendelt el az ügyében. 1992-ben szülővárosa, Pljevlja bírósága feltételes szabadságvesztésre ítélte, 1994-ben pedig 4 év letöltendőt kapott. Valószínűleg kedvezménnyel szabadulhatott, mert két évvel később, 1996-ban 4 hónap börtönre ítélték. 1998-ban különösen mozgalmas éve lehetett, először egy 2, majd egy 3 hónapos börtönbüntetést kapott. Az első fél tucat kihágás még nem sejteti, hogy potenciálisan jelentős bűnözőről lenne szó. Hiszen a bíróság foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés, bányaberendezések, illetve lakások és irodák rongálása, lopás, engedély nélküli fegyvertartás és robbanóanyag birtoklása miatt találta bűnösnek. A Crna Gora-i rendőrség szerint 1994 és 1999 között hosszabb időt töltött Olaszországban és Ausztriában, ahol a bűncselekmények elkövetésekor hamis útleveleket használt. Az Interpol belgrádi irodája szerint 2000-ben pénzmosás miatt nyomozott ellene a szerb rendőrség.

Az még nem világos, mikor és hogyan került kapcsolatba a dél-amerikai kartelekkel, de úgy tűnik, Saric megértette, hogy a kokainbizniszben hol keletkezik a legnagyobb haszon. Az eddigi információk alapján nem foglalkozott a kábítószer-kiskereskedelem megszervezésének gyötrelmeivel, hanem igyekezett a gyártás helyszínén beszerezni és Európába szállítani a kokaint. A szerb igazságügyi szervek úgy vélik, hogy már 2004-ben is aktív volt, az olasz nyomozók szerint pedig Milano területére 2007 és 2009 között állítólag havi 1-3 tonna kábítószert szállított. A legkisebb vásárolható tétel 200 kilogramm volt. Az uruguayi akció ezt a szériát szakította meg. Igaz, hogy Szerbiában csak közel 6 tonna kokain csempészése miatt emeltek vádat ellene, de Saric az európai kábítószer-kereskedelem jelentősebb alakjai közé tartozhatott. Az ENSZ becslése szerint évente nagyjából 123 tonna kokain éri el Európát, ha tehát az olaszok nem tévednek, akkor Saric csoportja egyes időszakokban a teljes forgalom 10 százalékát is ellenőrizhette.

A Balkáni harcos nevű látványos szerb–amerikai művelet után néhány hónappal, 2010 januárjában Szerbia nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene. Ő viszont néhány nappal a Crna Gora-i társszervek riadóztatása előtt eltűnt Pljevljából. Azóta Saric a szerb politikai bestiárium egyik mitikus alakja volt. Tudni vélték, hogy Svájcban húzta meg magát. Vagy Csehországban. Vagy Szlovákiában. Aztán arról jelentek meg hírek, hogy Dél-Afrikában átvette a kábítószer-kereskedelmet. Vagy nem ő vette át, hanem egy másik szerb, és Saric a jobbkeze. Arról is spekuláltak, hogy talán el sem hagyta Montenegrót. A letartóztatása rendszerint hetek vagy legfeljebb hónapok kérdése volt. Kivéve, amikor semmiféle információ nem volt a hollétéről.

Választási ígéret, titkos nyomozás

Pár hete, a szerbiai választások előtt Aleksandar Vucic akkori kormányfő-helyettes, a biztonsági szolgálatok koordinátora megígérte, hogy a szökevényt hamarosan bíróság elé állítják. Ez akkor pont olyan választási kampányfogásnak tűnt, mint egy munkahelyteremtésről szóló ígéret. Aztán két nappal a rendkívüli választások után, március 18-án a szerb kormány különgépével váratlanul Belgrádba érkezett a szökevény.

Darko Saric közel egy hónapig tárgyalt – ügyvédje közvetítésével – a szerb kormánnyal. Belgrád nem sok részletet közölt a műveletről, de a CIA segítségét külön megköszönték. A szerb titkosszolgálat, a BIA 2013 júniusában létrehozott egy operatív csoportot, amelynek feladata Saric felkutatása és elfogása volt. Az akció során 270 napig bel- és külföldön követték a klán és a Saric család tagjait, megfigyelték az ingatlanaikat, 20 esetben GPS-nyomkövetőket használtak, 51 lehallgatóberendezést helyeztek el, 25 titkos házkutatást tartottak, telefonokat hallgattak le, e-maileket fogtak el, és ügynökhálózatot toboroztak bel- és külföldön.

A szerb operatív tisztek különböző országok legalább 15 társügynökségével álltak kapcsolatban, és a Crna Gora-i titkosszolgálatokkal különösen szoros volt az együttműködés. Miután feltérképezték Saric mozgását, megállapították, hogy a szökevény négy dél-amerikai állam között váltogatja tartózkodási helyét. A nyomozást nyilván nem hátráltatta az sem, hogy Saric élettársa többször egy meg nem nevezett dél-amerikai államba utazott – ha követték, akkor talán lehetett elképzelésük arról, hol érdemes keresni a drogbárót.

Sarichoz eljuthattak a hírek a nyomozásról, mert február 24-én az ügyvédjével megüzente, hogy tárgyalna a megadásról. Ebbe a szerb kormány – Vucic szerint – három ok miatt ment bele. Egyrészt nem akartak a gyakran elhúzódó kiadatási eljárással bajlódni, és azt is el akarták kerülni, hogy egy esetleges letartóztatási kísérletben bárki megsérüljön. Harmadszor pedig ez volt a legegyszerűbb módja annak, hogy Saric gyorsan a szerbiai hatóságok elé kerüljön. Azt még nem tudni, hol ültették fel a svájci felségjelzésű repülőre, ki fizette a fuvart, és pontosan mely országokban bujkált, de a belgrádi lapok Venezuelát, Brazíliát, Kolumbiát és Dominikát említik.

A szerb kormány azért sem akar minden részletet felfedni, mert a kokainkirály 18 társa még szabadlábon van.

Saric ellen 13 vádiratot adtak be Szerbiában, és az első tárgyalás a csoportja ellen távollétében, 2012 márciusában kezdődött. A szerb ügyészség szerint 2009-ben 5,7 tonna kokaint csempészett, és legkevesebb 22 millió eurót mosott tisztára Szerbiában. És innentől a drogbáró története különösen érdekesnek tűnik, legalább két okból.

Eszeveszett licitálás

Igazából még megbecsülni is nehéz, mekkora lehet Darko Saric (és a klánjának) vagyona, mert néha úgy tűnik, Szerbiában egészen nagyvonalúan dobálóznak összegekkel, és nem foglalkoznak a milliók és a milliárdok közötti különbségekkel. Néhány részletet azonban tudni lehet, és ezek alapján úgy tűnik, hogy a drogbáró egyáltalán nem hülye. Más alvilági alakoktól eltérően Saric nem a rivaldafényt kereste, hanem az üzleti lehetőségeket. Miután a szervezete bedőlt, Szerbiában elkezdték zár alá venni a fellelhető és a hozzá köthető vagyontárgyakat. Például szállodákat Szabadkán és Palicson. Ugyanitt két éttermet. Két újvidéki szállodában lévő részvényeit, és három újvidéki éttermet. A horvátországi Rovinjban lévő étteremet és egy üdülő kétharmadát. Egy apartmant a szerbiai Zlatibor hegyen. Lakásokat és ingatlanokat Belgrádban. A topolyai közlekedési vállalatot. Vajdasági mezőgazdasági birtokokat.

Viszont Saric nem csak Szerbiában volt aktív. Üzleteinek nagy részét három, az Egyesült Államokban bejegyzett cégen keresztül bonyolította, de volt vállalkozása Horvátországban, Csehországban, aktív volt Szlovákiában, Szlovéniában és Svájcban is. Nem tudni, hol szerezte a horvát útlevelét, az első bírósági tárgyalásán pedig azt mondta, hogy pár éve megkapta a szlovák állampolgárságot, de nem tudja, elvették-e tőle időközben. A nyomozók feltételezik, hogy csak Szerbiában mintegy 50 vállalkozás köthető hozzá. Az élettársán keresztül hozzá köthető például a belgrádi Hupikék Törpikék magánóvoda is.

Arról megoszlanak a vélemények, hogyan építette fel a birodalmát a drogbáró. A legegyszerűbb módszer a cégek átvétele volt. A klán tagjai keresték a veszteséges vállalkozásokat, és meggyőzték a tulajdonosokat, hogy külföldi befektetőktől – azaz offshore cégektől – vegyenek fel hiteleket. Mivel a kölcsönt nem tudták visszafizetni, az offshore cégek lettek a tulajdonosok. A másik módszer a privatizáció volt. Saric helyett strómanjai indultak a privatizációs tendereken.

A szerb ügyészség jelenleg megbecsülni sem akarja a pénzmosási műveletekben mozgatott összeget, és csak a vádiratban említett 22 millió euróra koncentrál. Ám még 2011-ben azt mondta az akkori igazságügy-miniszter, hogy csak Szerbiában 200 millió euró értékű vagyont zároltak. És még nincs vége. Óvatosabb becslések szerint Saric 1 milliárd eurót moshatott tisztára, míg mások szerint inkább 1,3 milliárd euróról van szó. Vannak elvadultabb feltételezések is, ezek már 3, vagy akár 5 milliárd euróról szólnak. Ez felfoghatatlanul nagy összeg, jelenleg fenntartásokkal kezelendő. Hogy legyen viszonyítási alapunk: ez a magyar államosított magánnyugdíj-vagyon fele, vagy a paksi orosz hitel fele lenne. Egyetlen embertől. Kokainból.

De még az 1 milliárd euró is őrületesen sok – és nem csak forintban. 2009-ben, tehát abban az évben, amikor Saric üzletét felborította a Balkáni harcos akció, Szerbiába nagyjából 1,4 milliárd eurónyi közvetlen külföldi befektetés érkezett. Így az offshore vállalkozásokat beiktató Saric óvatosabb becslések szerint is a legnagyobb külföldi befektetők közé tartozhatott.

Politikai kapcsolatok

Ez pedig felvet még egy kérdést: kik segítették? Mennyire életszerű, hogy egy mégoly rátermett és elszánt bűnöző irányítson bármekkora klánt is, képes legyen ekkora összegeket beinjekciózni egy ország gazdaságába. Úgy, hogy annak ne legyenek következményei.

A Saric elleni eljárásnak ezért szükségszerűen lesz egy politikai vetülete is. A szerb igazságügy-miniszter szerint idővel azt is meg kell állapítani, kik és honnan szivárogtattak ki bizalmas információkat Saricnak. Tavaly januárban már volt egy kisebb koalíciós válság a drogbáró miatt. A lapok arról cikkeztek, hogy Saricnak Ivica Dacic kormányfő-belügyminiszter környezetében is van informátora. Dacic akkor ezt elképzelhetetlennek tartotta, ám az idén februárban a volt kabinetfőnökét – aki időközben Szerbia athéni követségének ügyvivője lett – a Saric-ügy miatt hallgatta ki az ügyészség, a vele kapcsolatban lévő ügyvédnek, a klán bizalmasának pedig elvették az útlevelét.

Darko Saricot a börtönbe szállítjákForrás: AFP/Alexa Stankovic

Belgrádban most arra számítanak, hogy hamarosan néhány rendőrt is őrizetbe vehetnek azért, mert segítették a szervezett bűnözői csoportokat. Feltűnő volt, hogy amikor Belgrádban Saric elfogásáról beszéltek, csak a titkosszolgálatok és Vucic érdemeiről volt szó, a rendőrséget pedig nem említették.

Ez valószínűleg nemcsak a rendőröknek szólt, hanem az eddigi kormányfő-belügyminiszter érdemeit is csökkenti. A választásokon Vucic pártja abszolút többséget szerzett a szerb parlamentben, így Dacicra és a szocialistákra nincs már szüksége. Saric az első bírósági meghallgatásán jelezte, hogy kész beszélni a politikai kapcsolatairól. Ezt persze megint fenntartásokkal kell kezelni, hiszen semmi veszítenivalója. Azt mondta, hogy az „előző rezsim befolyásos személyeivel” volt kapcsolatban, akik őt akarják bűnbaknak kikiáltani – úgyhogy a tárgyalásnak még lehetnek érdekes fordulatai.

A Saric-klán elleni perben a 39 vádlott közül jelenleg 14 ellen folyik eljárás. A bűnösségét kilenc fő ismerte el, 15 szökésben van, három pedig vádalkut kötött, és bűnbánóként a vád tanúja lesz.