Ez a fehér por változtathatja meg a világot

2014.04.24. 13:01

Az elektromos autók terjedésével az akkumulátor fő összetevője, a lítium ugyanolyan megkerülhetetlen nyersaggá válhat, mint most a kőolaj. A kereslet töretlenül növekszik, ami átrajzolhatja a világgazdasági térképeket, ezt a fémet ugyanis nem a Közel-Keletről, hanem főként Chiléből és Bolíviából lehet beszerezni.

 

A befektetők kedvence, az elektromos luxusautókat gyártó Tesla Motors a napokban jelentette be, hogy saját lítiumion-akkumulátor üzemet épít. A helyszínt még nem választották ki, de a jókora alapterületű amerikai gyár 6500 alkalmazottat foglalkoztat majd, és megalapozhatja, hogy a Tesla belépjen az olcsóbb tömegautók piacára is. Az amerikai autógyár ugyanis úgy számol, hogy az akkumulátorgyártás házon belülre hozása több mint 30 százalékkal teszi olcsóbbá ezt a kulcsfontosságú alkatrészt, ami segítheti a a céget abban, hogy az olcsóbb kategóriák felé nyithasson. 2020-tól már évi 500 ezer autót szeretnének gyártani.

Csakhogy ezzel a lépéssel hosszabb távon a nyakába vesz egy kockázatot is, mert ezentúl neki kell beszereznie a lítiumot.

Kicsi, könnyű és fontos

Ez a fém, amely a kitermelésekor általában a konyhasóhoz hasonló fehér kristályos vegyület egyik összetevője, a kutatás-fejlesztés jelenlegi állása szerint döntő szerepet játszik a különféle elektromos berendezések energiatárolásában. A lítium előnye, hogy használatával nagy energiasűrűséget lehet elérni, mivel nagy az egységnyi tömegre és térfogatra jutó áramtároló kapacitása. Így működhet például egy kicsi és könnyű mobiltelefon is sokáig.

Jelenleg a lítiumra épül szinte minden fontosabb akkumulátorfejlesztés (ezek technológiai akadályairól itt olvashat), és a papírforma szerint a 2020-as évek közepéig még mindenképpen ez a fém lesz a főszereplője a piacnak. Majdnem olyan nyersanyaggá válhat, mint az elmúlt évtizedekben a benzin és dízel alapanyagának számító olaj.

Tesla autók egy holland töltőállomáson - a lítiumbányászatról készült képgalériánk megtekintéséhez kattintson a fotóra!Forrás: ANP/AFP/Lex Van Lieshout

A fém legnagyobb felvevőpiaca korábban az üvegipar és a repülőgépgyártás volt, az utóbbi tíz évben azonban a keresletet már inkább a mobiltelefonok, tabletek és laptopok (illetve a bennük használt akkumulátorok) mozgatták. Jelenleg a világ lítiumtermelésének már 35 százalékát veszi fel az akkumulátorgyártás (vagyis arányaiban beérte az üveg- és kerámiaipart), a kereslet pedig a gazdasági válság és az elektromos autók viszonylag kis piaca ellenére is stabilan, évente 5-10 százalékkal növekszik.

Ma sokkal több lítiumot lehet eladni, mint 15 éve – és sokkal magasabb áron. Míg az ezredforduló utáni első években még 2 ezer dollárért adtak egy tonna lítiumot, 2009-ben már 5 ezerbe került, és jelenleg is ezen a szinten mozog, néha megközelíti a 6 ezer dollárt is. A legfrissebb becslések szerint 2013 és 2019 között a piac éves átlagos növekedése 14,4 százalékos lesz – ezt azonban érdemes fenntartásokkal kezelni, mivel egyelőre az elektromos járművek globális térhódítását is nehéz előre jelezni.

Bárki meggazdagodhat rajta
Aki kisbefektetőként próbál meg hasznot húzni a lítium iránti növekvő keresletből, az közvetett módon teheti ezt meg. Magából a nyersanyagból ugyanis nem lehet vásárolni, de a lítium kitermelésében érdekelt cégek részvényei közül több elérhető. A Sociedad Quimica y Minera (SQM) a világ legnagyobb - tőzsdén jegyzett - cége, amely árbevételének nagy részét a lítiumkitermelésből realizálja. Ez egy chilei vállalat, és főként a lítiumkitermeléshez szükséges vegyi anyagokat, segédanyagokat állít elő. A philadelphiai központú FMC Corporation, valamint a Rockwood Holdings (ROC) szintén olyan vegyipari cégek, amelyek bevétele, s így részvényeinek ára is nagyban függ a lítium kitermelésétől és eladásától.

Akit nem az egyes részvények érdekelnek, inkább egy többelemű portfóliót állítana össze, az a speciális befektetési termékeken, úgynevezett ETF-eken keresztül is elérheti a lítiumos cégeket. A legismertebb ilyen termék, a Global X Lithium ETF (LIT) - amelyben a bányacégektől az akkumulátorgyártókig sok vállalat részvényeit kombinálják. A LIT árfolyama az elmúlt egy évben 6,83 százalékkal emelkedett a New York-i tőzsdén. Ugyanitt az SQM részvénye 36 százalékot esett, viszont az utóbbi hat hónap alatt 14 százalékos pluszban van.

A fém tiszta formájában nagyon reaktív (egy kis darabot vízbe dobva azonnal sisteregni kezd a felszínen, és hidrogéngázt szabadít fel), ezért önmagában nem, csak vegyületeiben fordul elő a természetben. A legtöbbször sóoldatból, ritkábban az érceiből nyerik ki, és általában fehér por vagy pellet formájában, lítium-karbonátként vagy lítium-hidroxidként szállítják. Ma a világpiacon tipikusan lítium-karbonát formájában jelenik meg, ebből a vegyületből azonban egy autó akkumulátorának gyártásához százszor annyit kell felhasználni, mint egy laptophoz. Ez jelzi, hogy a lítium igazi felfutását nem a mobiltelefonok, hanem az elektromos autók térhódítása fogja igazán beindítani.

Ma valamivel több, mint egymilliárd autó fut a világ útjain, de becslések szerint a jelenleg kitermelt összes lítiumból csak évi 10 millió kisebb jármű akkumulátorát lehetne elkészíteni. Az előrejelzések szerint a termelést 2018-ra erőteljesen fel kellene futtatni ahhoz, hogy az elektromos autók iránti várható igényt ki lehessen elégíteni. Önmagában csak a Tesla 2017-től évi 15 ezer tonna lítium-karbonátot fog feldolgozni, ez durván egytizede a világ 2012-es összesített értékesítésének, vagyis egyetlen – nem is olyan nagy – autógyár komolyabb belépője 10 százalékos világpiaci keresletemelkedést tud okozni.

Új szerencselovagok

Ha a lítiumhoz fűzött nagy remények beválnak, akkor a következő években az egykori olajtársaságokhoz hasonlóan új világpiaci szereplők nőhetnek ki, és a fontos nyersanyagkincsekkel rendelkező országok térképein eltolódhatnak a hangsúlyok. A lítium ugyanis nem ott van, ahol az olaj: új országok és ma még szinte ismeretlen cégek lovagolhatják meg a szerencséjüket. A lítium Szaúd-Arábiájának ma Chile számít, de potenciálisan Bolívia van a legszerencsésebb helyzetben.

Bolíviai területen, a chilei és az argentin határ közelében olyan hatalmas sómező van, amely a Google műholdas világtérképén már akkor jól kivehető fehér foltként látszik, amikor még a teljes kontinens is belefér a nagyításba. Ez a Salar De Uyuni, amely a világ legnagyobb, durván 100 kilométer átmérőjű sós mocsara. Felszíne alatt olykor csupán mintegy 40 méteres mélységben található az a vizes sóoldat, amelyet fehér folyadék formájában bányásznak ki, majd a vizet a napra kitéve focipálya méretű szárítókban párologtatják el. A tömbökké összeálló maradék különböző fémsókat tartalmaz, döntően lítium-kloridot és magnézium-kloridot, amelyeket szétválasztanak, illetve a kereskedelmi forgalomba hozatalra alkalmas vegyületekké alakítanak.

A Salar de Uyuni - a lítiumbányászatról készült képgalériánk megtekintéséhez kattintson a fotóra!Forrás: AFP/Franck Fife

Mivel a területen nem sok csapadék esik, a szárítást a legegyszerűbb módon a természetre hagyják, vagyis a sóoldatot napoztatják. A lítium előállítása így olcsóbb, mint ha az érceiből kellene kivonni, de közel két évig tart, és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt években a meredeken emelkedő kereslettel csak nehezen tudott lépést tartani a kínálat. Most viszont a másik irányba leng ki az inga, a piac kezd túltermelési problémákkal küzdeni – a kitermeléskor nem mindig tudják pontosan felbecsülni a várható keresletet –, az 5-6 ezer dollár közötti tonnánkénti áron manapság könnyű lítiumot beszerezni.

És hol lehet még?

Becslésesek szerint Bolíviában található a Föld lítiumkészletének mintegy harmada, a szomszédos Chilében pedig a 27 százaléka, és a térség Argentínára eső része is jó lelőhelynek számít.

Chile tart legelőrébb a készletek felszínre hozásában, a Sociedad Quimica y Minera (SQM) nevű vállalat ma még alig ismert, de a világ első számú lítiumtermelőjeként a következő években ráülhet a kereslet felfutására (sok más alapanyaggal is foglalkozik, ezért éves árbevételének még mindig csak 9 százaléka származik a lítiumból). A chilei készletek sokkal olcsóbban kitermelhetők, mint a bolíviaiak, mert közelebb fekszenek a tengerparti kikötőkhöz, és a tengerszinthez képest is alacsonyabban vannak, vagyis nem kell 3600 méterről leszállítani a sót, mint Bolíviában. Másrészt a chilei bányászatot egy olyan kormány ellenőrzi, amely korábban a rézkészletek kitermelésekor jó kapcsolatot alakított ki a világ vezető bányászati óriásaival. Ezzel szemben a radikálisabb baloldali bolíviai kormány nem híve annak, hogy a nemzeti kincset a multiknak kiárusítsa.

Az elmúlt években a nagy bányászati világcégek a Föld összes zugában igyekeztek lítiumot felkutatni. Észak-Amerikában vannak ugyan jelentősebb készletek, de jellemzően nem sóoldatban, hanem ércben, amelynek kitermelése a bőséges világpiaci kínálat mellett nem versenyképes az olcsó dél-amerikai módszerekkel szemben. Ausztrália, Kanada és Zimbabwe tud még felmutatni olyan érckészletet, amelyből többek között lítiumot is elő lehet állítani, de emellett pillanatnyilag csak Tibet és Afganisztán tűnik befutónak, itt pedig – geopolitikai okokból – nem feltétlenül lenne egyszerű biztosítani a zavartalan kitermelést.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK