Nehezen csúszik, amit a kormány megédesít

2014.04.22. 10:13

Igazán nagyvonalú ajánlat a Gyed Extra, mégsem haraptak rá a kismamák, és nem ez a kormány egyetlen csábító ötlete, amelynél az előzetes lelkesedés jóval nagyobb az érdeklődésnél. Nézzük, mihez próbált kedvet csinálni a kormány, és mire jutott velük! 

Januárban 3630, februárban 3820 kisgyerekes anyuka vállalt munkát gyed mellett - így indult az idéntől felturbózott Gyed Extra elnevezésű program. Orbán Viktor próbálta hűteni az elvárásokat, a Rákosmente TV-nek azt mondta márciusban: a programnak „kell kifutás, négy, nyolc, tizenkét év”, az indulás egyelőre nem tűnik átütő sikernek. A körülbelül 79 ezer, gyedet kapó anyának kevesebb mint 5 százaléka élt csak a támogatás melletti munka lehetőségével.

A Gyed Extra célja, hogy a kisgyerekes anyákat visszaterelje a munkaerőpiacra. Szalai Piroska, a nők foglalkoztatásáért felelős biztos szerint 2015 végére a 6 év alatti gyereket nevelő anyák foglalkoztatási rátája 40 százalékra emelkedhet a 2012-ben mért 36 százalékról. Ehhez a program azzal járul hozzá többek közt, hogy lehetővé teszi a munkaviszonyt a gyerek egyéves kora után úgy, hogy közben a gyed és a gyes is megmarad. Mindez kiegészül azzal, hogy a következő gyerek születésével nem szűnik meg a támogatás, mint eddig, illetve azzal, hogy a felsőoktatásban tanulóknak is jár a segítség, ami igen gáláns ajánlat a kormány részéről.

"Nem adom be a gyerekemet bölcsődébe egyéves korában, így dolgozni sem fogok visszamenni" - adott egy lehetséges magyarázatot a program iránti mérsékelt érdeklődésre a féléves gyerekét nevelő Dóra. Szerinte a gyerek fejlődésének nem tesz jót, ha már ilyen fiatalon elszakad az anyjától. Vagyis anyagi ösztönzőkkel aligha lehet őt meggyőzni, így a Gyed Extra sem hozta lázba. Annak örül, hogy ha jönne a második gyerek, akkor az első után járó gyest sem veszti el, de azt is mondta, hogy "azért nem ebből fogok meggazdagodni".

Az ingyenpénz sem kell

A Gyed Extrához hasonlóan volt pár nagy lelkesedéssel elindított, de szerény érdeklődéssel találkozó program. Talán a legszimbolikusabb ezek közül a házukat elvesztő devizahiteleseknek szánt ócsai lakópark. Az eredeti tervekhez képest több mint háromszoros áron valósították meg, és csak 80 ház épült fel, pedig az infrastruktúrát 500 házra tervezték. Talán nem is baj, hogy nem épül több ház, mivel januárig csupán 42 házra találtak bérlőt.

A hitelfelvételt természetesen nagyban korlátozza, hogy sokan még a korábbi hiteleik visszafizetésével vannak elfoglalva. A kormány az ócsai lakópark, a Nemzeti Eszközkezelő, a kamattámogatás és a végtörlesztés mellett bevetett egy olyan fegyvert is, amely az előbbiekkel ellentétben mindhárom érdekelt (a hiteles, a bank és az állam) elégedettségére szolgált. Az árfolyamgát fix árfolyam melletti (svájci franknál 180 forinton) törlesztést tesz lehetővé öt éven át, ráadásul az ez alatt felhalmozódó kamattörlesztést a bank és az állam átvállalja. Az árfolyamgát kis túlzással ingyenpénz, így még azoknak is megéri, akik egyébként tudják törleszteni a hiteleiket. A rögzítéssel felszabaduló összeget be lehet fektetni (például lakástakarékba), így a kamat nem ellenünk dolgozik, mint a hitelnél, hanem mellettünk.

Az érintett devizahitelesek nagy részének mégsem fáj rá a foga. Az MNB adatai szerint februárig 176 ezer hiteles lépett be az árfolyamgátba, ez a 482 ezernek alig több mint harmada, az 1413 milliárd forintnyi rögzített árfolyamú hitel pedig a teljes állomány 38 százaléka. Ezt akár jó aránynak is lehetne nevezni, de a statisztika azt mutatja, hogy aki be akart lépni, az már 2012-től 2013 tavaszáig megtette. 2013 elejéig havonta 10-14 ezer devizahiteles állt sorban a bankoknál, de tavaly augusztus óta már csak 1-2 ezer ember érdeklődik.

Nem váltja ki a forint a devizát

A devizahitelezés problémája túlmutat a svájcifrank-árfolyam és ezáltal a törlesztőrészletek elszabadulásán. A 2009 előtti lakáspiac jórészt az olcsó devizahitelek miatt száguldott, de a válság kitörésével összecsuklott az új lakások építése is. A kormány, miközben elítélte a devizahiteleket, igyekezett legalább mesterséges lélegeztetéssel életben tartani a lakásépítéseket, ennek eszköze pedig az első Orbán-kormánytól már ismert kamattámogatásos forintalapú lakáshitelezés volt.

A kamattámogatási rendszer részeként az új és a használt lakás vásárlásához, illetve a felújításához is jár öt évig kamattámogatás, új lakásnál 30 millió, használtnál 15 millió forint határig. Támogatott hitelt lehet felvenni kisebb lakásba költözéshez és a devizahitel kiváltására is. Ezt kiegészíti a köznyelvben csak szocpolnak nevezett vissza nem térítendő támogatás, amely a gyerekes családok lakásépítésére vagy -–vásárlására fordítható. Támogatott forintalapú jelzáloghitelekből 2011 utolsó negyedévében 2,4 milliárd forintot folyósítottak, 2013 utolsó negyedévére ezt a számot 14,2 milliárd forintra sikerült felsrófolni. Ez a növekedés nagynak tűnik, pedig nem az. Ezt bizonyítja, hogy ugyanezen időszak alatt a támogatott lakáshitelek állománya 1028 milliárdról 855 milliárd forintra apadt. Vagyis a lakosság elenyésző mértékben növelte ugyan a hitelfelvételt a támogatás hatására, de ettől nem fog beindulni a lakásépítés.

Egy szép gesztus az óriás ellen

Hatalmas falatnak bizonyult az államadósság is: a teljes magánnyugdíjvagyon elégetésével is csak kismértékben sikerült csökkenteni, a nyugdíj nélkül az adósságráta már 90 százalék fölött járna. Ezt a kudarcot szimbolizálja az „Összefogás az Államadósság Ellen Alap”, amelyet Rédly Elemér győri katolikus plébános kezdeményezett, majd a kormány felkarolt. Az alapban a legfrissebb adatok szerint 274 millió forint gyűlt össze, de az adatokat tavaly július óta már nem is frissítik.

A plébános ezt írta a honlapján: „Orbán Viktor miniszterelnök úr idei évértékelő beszéde tudatosította bennem, hogy az ország legnagyobb terhe az államadósság. Amikor ezt követően a Nézőpont Intézet felmérést készített, hogy hányan járulnának hozzá saját pénzükkel az államadósság törlesztéséhez, akkor sok olyan internetes hozzászólást olvastam, hogy ’majd bolondok leszünk fizetni’.” Ez a 274 millió egy szép gesztus, de nem több, mert csupán 0,001 százalékát fedezi az államadósságnak.

Van, aki bonyolultan szereti

Hasonlóan felemás eredménye lett a bonyolult adószabályok elleni harcnak. A kormány az első ígéretei közt dobta be 2010-ben, hogy „söralátét” méretű adóbevallást fog bevezetni, amit meg is valósított adónyilatkozat néven. Ezt lényegében mindenki választhatná, akinek csak fizetésből van jövedelme (vagyis például nem egyéni vállalkozó, vagy nem adta el a lakását), mégsem tolonganak a lehetőségért a magyarok. Április elejéig 12 056 adónyilatkozat futott be az adóhatósághoz, ami a 881 313 összes beérkezett adóbevallásnak csak az 1,4 százaléka. Ha ez az arány marad, akkor körülbelül 60 ezer söralátétes adóbevallás lehet az idén, ami ugyan a duplája a tavalyinak, de még így is elenyésző az összes bevalláshoz képest.

Nem jobb a helyzet az elmúlt ciklusban az egyszerűsítés jegyében bevezetett kisvállalkozói adó (kiva) esetében sem, amely több adónemet is kivált. A NAV április eleji adatai szerint 7165 kivás adóalany volt. A Nemzetgazdasági Minisztérium a bevezetéskor „több százezer” vállalkozás számára tartotta ideálisnak ezt az adónemet, ezen belül is az 5-25 főt foglalkoztató cégek 40-50 ezres keménymagjáról beszéltek, akiknek aztán különösen jó választás lenne. Akár a teljes célcsoportot, akár a keménymagot tekintjük, a hétezres szám azt mutatja, hogy a cégek nem tolonganak. Főleg csalódás a szám az után, hogy tavaly februárban Balog Ádám akkori adóügyi államtitkár 10 ezer átlépőről beszélt,– ezek szerint tehát több ezer cég még vissza is lépett. A kisvállalkozások tételes adóját (kata) választókból 83 ezer van, ami egy fokkal jobb szám, de ha azt nézzük, hogy Balog Ádám 2012 decemberében még azt mondta, hogy a katába és a kivába 500 ezer cég léphet át 2014-re, akkor már kevésbé bombasztikus.