Ha a füvesembert mesterségnek tekintjük, a bükkszentkereszti Szabó György hatéves kora óta dolgozik, 1934-ben kezdte tanítgatni a javasasszony nagymamája. Mégis nyugdíjba ment, mire minden idejét a gyógynövényeknek szentelhette, és újabb sok évnek kellett eltelnie ahhoz, amiről kezdetben nem is álmodott a család – hogy a Györgytea országos hálózatban terjesztett személyes márkává nője ki magát.

További képekért kattintson!Fotó: Nagy Attila - Origo

Bükkszentkereszt 600 méter magasan fekszik félórás száguldásra a borsodi megyeszékhelytől. Ez két okból érdekes: mert Miskolc hivatalosan is enyhén mérgező levegőjéhez képest annyira kristálytiszta, hogy akár üdülőövezet lehetne, és mert Magyarországon ezen a településen kívül egyedül Mátraszentimre és Répáshuta számít hegyi falunak. A kaput csak a kóbor kutyák miatt kell zárni, rendőr hetente egyszer jár, az általános iskola épülete elmenne templomnak egy finn kisvárosban, és az erdőben él az a hiúzcsalád, amely Szlovákiából szökhetett át a kilencvenes években. Miután egy vállalkozó kilőtte a hímet, a nőstény és az ivadék elmenekült, majd visszatért, azóta a sokadik nemzedék nevelkedik a minden környezeti logika dacára szubalpesi klímájú Bükkben.

Szemérmes szépségverseny

Hogy itt minden később nyílik és terem, mint a síkvidéken, már Gyuri bácsitól tudjuk meg a Györgytea bemutató-veteményesében. A macskamenta, őszi Margitvirág, palástfű, és körülbelül nyolcvan egyéb, rendezett sávokban elültetett gyomnövény látványra minden, csak nem dekoratív. Mintha egy szépségverseny szereplői hallani sem akarnának a sminkről. Lelki igényeik annál komolyabbak, a gyógynövény nem éri be akármilyen életformával. A közönséges galajt csakis fűbe szabad ültetni, a csalánnak árnyék kell, és nem bírja a magányt. Ha a növény nem érzi jól magát a parcellájában, egyszerűen arrébb költözik. A kert gondozói ilyenkor szó nélkül viszik utána a tábláját.

„A füves-javas tudást mindig a nagymamák adták át az egyik unokának, mert a saját gyerekeik épp a maguk nagyon sok gyerekével voltak elfoglalva” – meséli Gyuri bácsi. – „Az én nagymamám már a huszadik volt a sorban, két nemzedékenként számolva ez 840 év. Anyámtól hallotta, hogy négyéves koromtól folyton elszöktem hazulról, de be sem dugtam az orrom a városba, mindig a természetben csavarogtam. Hatan voltunk testvérek, volt egy nővérem, de ő inkább babázott, így a nagymama engem szemelt ki az örökségre.”

Nézd meg, szagold meg, fogd meg, kóstold meg – ez volt a nagymama egyik legfőbb tanítása. „És amikor a legtöbb benne az energia, akkor gyűjtsd” – teszi hozzá Gyuri bácsi. – „A pitypang például nagyon fontos a cukorteánkhoz, mert inulin található a gyökerében. Na de mennyi? Ősszel 40, tavasszal 2 százalék. Ilyen rengeteget számít, mikor szedjük.” És bár a nagymama vélhetőleg sem az inulin, sem a hatóanyag szavakat nem használta, azt még ő magyarázta el az unokájának, hogy a gyökér ősszel teheti a legtöbbet az emberért, mert addigra mindent felhalmozott, minden benne van, amivel kitelel.

Az a híres cukortea

Kis túlzással Gyuri bácsi hat- és hatvanéves kora között a szellemi örökség alvó tudássá vált, csak a családban, a közeli barátok körében használta. Nyugdíjas kora kezdete azonban épp a rendszerváltásra esett, amikor egyébként is sokan kezdtek érdeklődni az alternatív gyógymódok iránt. Gyuri bácsi ekkoriban hetente egyszer a miskolci piacra vitt le magával néhány csokor tyúkhúrt, aranyvesszőfüvet. Eleinte a kofák fordultak hozzá a panaszaikkal, majd vásárlói is lettek, egyre többen. A fordulat akkor következett be, amikor egy barátja a maga II-es típusú diabéteszére Gyuri bácsitól várta a megoldást. A nagymama hagyományozott rá egy alapreceptet, ő pedig továbbfejlesztette. Ez a bizonyos barát képtelen volt tartani a diétát, ette tovább a húslevest csigatésztával, és inni kezdte az első Györgyteát. A cukorszintje pedig nem emelkedett. Annyira elégedett volt az eredménnyel, hogy úton-útfélen áradozott róla. Gyuri bácsinak egyre többen jelezték, hogy magasabb szinten kellene foglalkoznia a gyógyfüvekkel.

A cukortea lett aztán a zászlóshajó, a leghíresebb, leggyakrabban kedvenc termék. Tulajdonképpen kétszeresen igaz, hogy a hobbi gyűjtögetés így nőtte ki magát országosan ismert vállalkozássá: egyrészt neki kellett vágni egy termékengedélyeztetésnek, miközben a családban senkinek fogalma sem volt róla, hogyan, másrészt belépett egy új szereplő: Zsuzsanna, Gyuri bácsi lánya.

Lopes-Szabó Zsuzsanna, a Györgytea ügyvezetője.
További képekért kattintson!
Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Nem mehet mindenki Bükkszentkeresztre

Lopes-Szabó Zsuzsa 1997-ben költözött Prágába, majd Portugáliába, végzettsége szerint bölcsész, és soha életében nem tervezett vállalkozni. Mégis benne fogalmazódott meg először, nem elég elmagyarázni, hogy a galagonya példásan karbantartja az érrendszeri betegségeket, az édesapja tudása köré gazdasági társaságot kell építeni. Svájcba költözött, onnan kezdett ingázni Magyarországra, és beleásta magát a szakterületekbe, a máig eléggé szégyenlősen vitt marketingbe – „a tudást ingyen adjuk, a termékekért pénzt kérünk, de nem nagyon reklámozunk” –, illetve megtörte a 840 éves hagyományt azzal, hogy maga is fitoterapeuta lett.

Az első iroda a nappalijukban nyílt, az első alkalmazott a levelezéssel foglalkozott, és nagyon egyszerű pénzügyi feladatokkal. Később béreltek egy nagyobb helyiséget a Bank utcában, amikor pedig nem bírtak a forgalommal, ugyanitt üzletet, és közben zajlott a cukortea engedélyeztetése. Zsuzsanna az utcáról sétált be az Országos Gyógyszerészeti Intézetbe, de nagyon segítőkészen fogadták. „Az emberek bizalmát nehéz megszerezni, és nagyon könnyű elveszteni” – mondja, – „rettentően fontos, hogy ne beszéljünk butaságokat. A honlapunk minden mondatáért vállalom a felelősséget. A mi területünket sosem fogják akkora erővel kutatni, mint a gyógyszeripart, mert nem érdemes, nem pörög úgy. Ezért legalább az legyen megalapozott, ami van.”

A Györgytea mint vállalkozás valójában három céget fog össze, a Bank utcai üzletben egy perc sem telik el úgy, hogy vevő be ne lépne. Itt hat alkalmazott dolgozik, a kertben szezontól függően akár tíz is. Zsuzsanna tájékoztat, hogy már a második évtől nyereségesek. Az Opten adatai szerint 2012-ben 200 millió forint volt a forgalmuk, ebből 30 millió a nyereség, de, mint mondja, nem erre büszkék. „Hanem arra, hogy 24 munkahelyet tudtunk teremteni a faluban.”

Ki mondta, hogy allergizál?

A Györgytea szakmai kapcsolatban áll a SOTE-val és a Pécsi Tudományegyetem kutatócsoportjával, és ebbe a veteményesbe jönnek gyakorlatra a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola gyógynövényszakos hallgatói. Gyuri bácsi évente többször jár Csíksomlyóra és Gyimesfelsőlokra, Magyarországon szinte nincs olyan település, ahol ne tartott volna még előadást, és kéthetente a Család-barát magazinban is van műsorideje. Ő maga pillanatnyilag a parlagfüvet kutatja. „Ez az ambrózia, és önmagában ártalmatlan, csak ritka ragadós a bibéje, ezért kiválóan megköti a szennyeződést. Nem véletlen, hogy százhúsz éve az úri házakban a virágzó szálakat potpourrinak használták. És senkit sem allergizált.”

Búcsúzóul négy-öt dolgot felsorol még, amit nagyon kevesen tudnak a Bükkről – például hogy kőzettanilag egyetlen rokona sincs a medencében, mert a Balkánról gyűrődött idáig ötmillió év alatt –, és megállapítja, hasznos is ez a tájékozatlanság, nem árasztják el a helységet a turisták. Mielőtt visszafordulunk a Szentkereszttől Szentlászlóig az erdőn át kanyargó, vadregényes és gyakorlatilag egysávos útra, elvisszük Gyuri bácsit a Gyógynövényházba, délután van, szeretne még dolgozni. „De arra ne számítsanak, hogy bekötöm magam” – közli a bácsi barátságosan, mielőtt beszáll. – „Minek, ha egyszer csak szerdánként jár rendőr?”