Itt a defláció, de még ne örüljön!

1968 óta nem fordult elő Magyarországon, hogy csökkenjen az árszínvonal. Minden olcsóbb lett? Jó ez, rossz ez? Egyáltalán mi az a defláció?

Itt a defláció! – írta nagy betűkkel délelőtt az Origo. De mi az a defláció?

A defláció az árszínvonal tartós csökkenése. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) összeállít egy nagyon széles termékkosarat (az almától az elektromos áramon át az olyan szolgáltatásokig, mint a "teljes láb gyantázása, bikinivonal nélkül" – a konkrét termékeket pedig reprezentánsoknak hívják). A termékek árát figyelik, és a fogyasztási súlyukat figyelembe véve összeállítanak egy fogyasztói kosarat. Ha ennek a kosárnak az ára növekszik, az az infláció, ha csökken, az a defláció.

Én egyáltalán nem érzem úgy, hogy kevesebbet fizetek a boltban. El is tettem egy blokkot. Azt olvasom, márciusban 300 forintért vettem a margarint, most meg már 310.

Egy kicsit másról is beszélünk. Az áprilisi 0,1 százalékos árszínvonal-csökkenés azt jelenti, hogy a 2013 áprilisában mérthez képest nem egy hónap, hanem egy év alatt mennyivel változott a megfigyelt termékkosár ára. Márciusról áprilisra egyébként drágult a kosár 0,1 százalékkal.

Másrészről pedig azt nem fogja tudni figyelni a KSH, hogy Kovács Gábor vagy Kiss Ilona élete mennyivel drágult, csak a statisztikai módszerekkel összeállított termékkosarat tudják figyelni, és az abban szereplő egyes termékek árát követni. Ebben a kosárban viszont voltak olyan termékek, szolgáltatások, amik egy év alatt drágultak. Például, nemcsak a margarin, de a bontott csirke átlagos kilónkénti ára is 806 forintról 822 forintra emelkedett.

Na jó, de akkor mi lett olcsóbb, és mi drágább?

Nagyon sok reprezentáns terméket néz a KSH, ezért erre nehéz válaszolni. A termékeket viszont különböző csoportokba rendezik, így például kiolvasható, hogy a ruhák átlagosan 1,5 százalékkal olcsóbbak lettek, a dohányáruk viszont 18,4 százalékkal drágultak. A nagyobb csoportokba való rendezést itt lehet megnézni, jó pár termék átlagárát pedig itt lehet böngészni a KSH oldalán.

Mitől függ, hogy valami drágul, vagy olcsóbb lesz?

A termékek és szolgáltatások nagyobb részét a termelők és a kereskedők határozzák meg az emberek kereslete alapján, kisebb részük pedig hatósági áras. A mostani csökkenés nagyrészt azért van, mert a kormány a rezsicsökkentési kampányban több lépésben csökkentette a lakossági energia árát. A legtöbbször hivatkozott inflációs adat éves változást mér, ezért egy-egy ilyen változás is egy évig hat. A 2013. januári rezsicsökkentés hatása már kifutott, de a helyére lépett a novemberi második kör. Áprilistól újabb csökkentés jött, de ez csak a májusi rezsiszámlákon fog megjelenni, úgyhogy az csak később jelenik meg az inflációs adatban.

A rezsicsökkentés miatt eleve alacsony volt az infláció, de nem ez a meglepő. Az már inkább, hogy a nem hatósági áras termékek drágulása is kisebb mértékű volt a vártnál. Az Erste Bank elemzői áprilisra 0,2 százalékos drágulást vártak, ezért meglepte őket az adat, főleg azért, mert az élelmiszerek ára is 0,5 százalékkal csökkent, pedig kisebb emelkedésre lehetett számítani.

Nem is emlékszem, hogy lett volna olyan, hogy csökkenjenek az árak.

Nem véletlen, mert legutóbb 1968-ban történt ilyen. Az olyan régen volt, hogy havi adatokat az akkori statisztikai hivatal nem is mért, de az egész évre számolt infláció negatív volt, ezért lehet tudni, hogy az évben kellett, hogy legyen legalább egy olyan hónap, amikor csökkentek az árak. Azóta ilyen nem volt.

Akkor visszatért az árstabilitás kora. Az jó, nem?

Az árstabilitás jó, mert kiszámíthatóvá teszi az életet, a kiszámíthatóság pedig azt jelenti, hogy a cégek is kevesebbet kockáztatnak, ha beruháznak. Az infláció 2-3 százalék körüli szintjét tartják a közgazdászok olyannak, ami segíti a gazdasági növekedést.

2-3 százalék? Akkor most nem jó a defláció?

Az emberek szeretik, ha bemennek a boltba, és többet ér a pénzük, most 0,1 százalékkal többet ér tavaly áprilishoz képest. Ennek ellenére a defláció rossz, nem véletlen, hogy Japánban a kormány és a jegybank hatalmas összegeket mozgat meg azért, hogy legyen egy kis infláció.

Nem értem, miért lenne rossz, ha olcsóbb a kenyér meg minden más a boltban?

Önmagában az olcsó nem rossz, az viszont igen, ha az emberek hozzászoknak ahhoz, hogy egyre olcsóbbak lesznek a dolgok. Ez azért veszélyes, mert ha tudom, hogy fél év múlva olcsóbb lesz a hűtő, amit meg akarok venni, akkor értelemszerűen nem veszem meg most. Az emberek tartós defláció esetén elhalasztják a vásárlásaikat, sőt, még befektetniük sem kell, hiszen akkor is egyre többet ér a pénzük, ha csak bevarrják a párnába. Ha nem fektetnek be, és nem fogyasztanak, akkor a cégek nem tudják eladni a termékeiket, elkezdik csökkenteni a termelést, elbocsátanak, csökkenni kezd a gazdaság.

Te jó ég! Akkor kéne szólni a Matolcsy Györgynek a jegybankban, hogy inflálja el inkább a forintot!

Azért ott még nem tartunk, az „egyre olcsóbb” azt feltételezi, hogy sokáig fennmarad a csökkenő trend. Mináry Borbála, a KSH osztályvezetője szerint egy hónap kismértékű csökkenése még semmiképp sem defláció. Ahhoz, hogy az legyen, az árszínvonalnak tartósan – legalább fél évig – csökkennie kellene.

De hiszen most mondtad, hogy a következő rezsicsökkentés még nem is hat, úgyhogy könnyen összejöhet a fél év.

Az sincs kizárva, hogy fél évig tényleg csökkenő árakat mérjen a KSH, de nagy veszély azért még nincs. A deflációs veszély ugyanis elsősorban a piaci árakra vonatkozik. A KSH mér egy olyan termékkosarat is, amelyben nincsenek benne azok az árváltozások, amelyek az adók emelése-csökkentése, illetve a kormány által megszabott energiaárak változtatása miatt történnek. Ezt maginflációnak hívják, és ez most áprilisban plusz 2,4 százalék volt. Ez azt jelzi, hogy a gazdaság mélyén éppen úgy változnak az árak, ahogy az egészséges lenne.

Akkor hosszabb távon visszatér az infláció?

A jelenlegi ismeretek alapján a jegybank és a piac többsége is azt várja, hogy az infláció szép lassan 3 százalék körüli szintre fog emelkedni.