Arra kéri a hackereket, törjenek be hozzá

Lám István, Tresorit Hungary
"Tovább kell vinni a szemléletet a piacon" - Lám István, a Tresorit Hungary ügyvezető igazgatója
Vágólapra másolva!
A kliensoldali titkosítással foglalkozó vállalatok között előkelő helyen jegyez a világpiac egy kis magyar céget. De mit tud kezdeni egy etikus hacker a Tresorit kódjával, mely országokkal nem fog soha üzletelni a vállalkozás, és hogyan akarják bevenni a nemzetközi piacot? A Tresorit-sztori, második rész.
Vágólapra másolva!
"Tovább kell vinni a szemléletet a piacon" – Lám István, a Tresorit Hungary ügyvezető igazgatója Fotó: Bácsi Róbert László - Origo

Jóllehet abban az időben, amikor a Tresorit elindult – erről cikkünk első részében olvashat bővebben –, a hazai startup-befektetési piac még gyerekcipőben járt, és szinte elképzelhetetlen volt a napjainkban dübörgő hájp, az alapítók előtt világos volt, hogy források nélkül mozdulni sem tudnak. „Elkezdtünk befektető után nézni, és erre rengeteg időnk ment el, 13 hónapba telt, amíg le tudtuk zárni az első kört. Szerencsére ez idő alatt az innováció nem állt le a cégnél, most azonban már úgy látom, olyan nagy a verseny, hogy ha 2012 júniusában sem sikerült volna tőkét bevonnunk, ma nagyon le lennénk maradva” – meséli Lám István ügyvezető.

Pénz helyett részesedés

Aki a keresés időszakában szegődött a céghez, annak bér helyett még kénytelenek voltak üzletrésszel fizetni. „Minden puszta motivációból haladt előre” – mondja az ügyvezető. Az első alkalommal azonban 300, a másodikban pedig nemrég majdnem 700 millió forintot sikerült injekciózni a cégbe. Kellett is a pénz, hiszen a Tresorit már akkor nemzetközi hírnévre tört, amikor az alapítók egy sör mellett megállapodtak, hogy belevágnak. Nagy ívű álmodozás nélkül egy radírt sem érdemes arrébb tenni, gondolták a szupertitkos felhőalapú fájltárolásban utazó fiatalok.

Gyertek, hackerek!

Elszántságukat nem sokkal később azzal bizonyították, hogy 2013 áprilisában piacra dobták a termékük első béta-verzióját, amelyet azonnal fel is kapott többek közt a CNN – főként azért, mert 10 ezer dollárt ajánlottak annak, aki feltöri a kódot. „Ilyen bátrak voltunk, kinyitottuk a szervereket, hogy a hackerek pontosan azt lássák, amit mi. Erre külön felépítettünk egy rendszert, mert bár szeretjük, ha nagy a buli, gondoltuk, talán mégse az éles rendszeren legyen hangos a zene" – mondja Lám István.

Eddig senkinek sem sikerült

Ez akkora informatikai kapacitást igényelt, hogy alig bírták elég gyorsan bővíteni a Hollandiában és Írországban bérelt háttértárolóikat. Bátorították a fehérkalaposokat, hívták őket a legnevesebb egyetemekről, Cambridge-ből, az MIT-ről, a Stanfordról, összesen több mint 250 helyről. A felajánlott jutalom most tart 50 ezer dollárnál, de senkinek sem sikerült feltörnie a Tresorit rendszerét.

Nincs B terv

Lám István olyan természetességgel beszél arról, hogy piacvezetők szeretnének lenni, mintha a kabátjába bújna bele. „Teljesen egyedi technológiát vezetünk be, ez export szempontjából a fegyverekkel egy kategória” – mondja. Mindent megtesznek azért, hogy ne kerülhessen rossz kezekbe a titkosítási technológia, akadályozzák, hogy olyan országokból használják, mint például Észak-Korea.

A legjobbak között jegyzik

A Nyugat felé nyitás azonban jóval fontosabb a magyarnál, a hazai felhasználói bázis elhanyagolható, ezért is majdnem üres a cég magyar nyelvű sajtószobája, miközben a CNN-érdeklődés mellett az angolszász szaksajtó és a blogok már egybehangzóan a Dropbox biztonságos alternatívájaként emlegetik a terméket. „Az összehasonlításokban rendre a legjobb szolgáltatók közé sorolnak bennünket” – mondja Lám István.

Kis nagy cég

Bár még csak negyvenen vannak a cégnél, a Tresorit szinte nagyvállalati szervezetben működik, elkülönül a PR és a marketing, a sales és a pénzügyek, több divízióban dolgoznak a fejlesztők, ezenkívül külön csapatot alkot a compliance és a minőségbiztosítás.

A siker, Lám István optimista válasza szerint, csak idő kérdése. Volt már cég, amelyik hasonló cipőben járt, és jóval előbb volt ismert Amerikában, mint itthon.

A cikk első részét itt olvashatja el.