A szomszéd fűje a te füved is?

Mind kíváncsian várjuk, mivé növi ki magát a megosztáson alapuló gazdasági modell

Mi a sharing economy? Meddig fejlődhet a megosztásra épülő gazdasági modell? Milyenek vagyunk mi magyarok a „sharing terepen”? Többnyire ezekre a kérdésekre keresték a válaszokat a közösségi gazdaságról tartott budapesti kerekasztal beszélgetésen.

Magyarországon egyelőre a bizalom hiánya és a birtoklási vágy akadályozhatja meg a sharing economy széleskörű elterjedését. A megosztásalapú gazdaságnak a világ számos pontján vannak már kézzelfogható sikerei: a skandináv államokban, Franciaországban, vagy éppen az Egyesült Államokban egyre jobban működik ez a modell. New Yorkban például már tiltakoztak a szállodák a megosztásalapú szobabérlés ellen, ez azt bizonyítja, hogy a sharing economy hatását már – ha úgy tetszik – érzékelik az egyes piacok. Mindez a Telekom szerdán megrendezett kerekasztal beszélgetésén hangzott el Budapesten.

A „Még mindig zöldebb a szomszéd fűje. De legalább bérbe veheted!” felütéssel megrendezett eseményen részt vett Berkovics Dalma, az OuiShare magyarországi alapítója, a Telekom termékfejlesztési menedzsere, Lévai Balázs újságíró, dr. Síklaki István, szociálpszichológus, az ELTE tanszékvezető docense, Kis Gergely, az eNet ügyvezető igazgatója, Szabó Zoltán, az Index tartalomfejlesztési vezetője, Török János, a Piqniq alapítója, valamint házigazdaként Rózsa Iván, a Telekom kommunikációs igazgatója.

Mind kíváncsian várjuk, mivé növi ki magát a megosztáson alapuló gazdasági modell Forrás: Bányász Árpád

Használni fontosabb, mint birtokolni

Ezzel a mondattal voltaképpen össze is lehet foglalni a modell helyét az életünkben. A sikere kulcsát is. Szükségünk nem a fúrógépre van, hanem a lukra a falban. A hozzáférés fontosabb, mint a tulajdon. Úgy tűnik, a közösségi kölcsönzés egészen ősi emberi szokásokig nyúlik vissza. A szoba, a kocsi, a fúrógép kölcsönzésében alapfeltétel a bizalom, ezt a légkört teremti meg és biztosítja a sharing economy minden platformja. Kis Gergely kiemelte, szó sincs arról, hogy az Über forradalmian új volna, Németország már a hetvenes években ismerte a telekocsi műfaját. A minőségi váltást az elérhetőség, a mobileszközök, a peer-to-peer rendszerek, a megosztás lehetősége hozták el.

Kontroll, együttműködés, reciprocitás

Dr. Síklaki István szerint a magyar társadalom tekintetében különösen érdekes a bizalmi faktor. Nem erősségünk az ilyesmi, sokat kell még tanulnunk arról, mikor és hogyan mondjunk le az irányításról, hogyan ismerjük fel, hogy egymásra vagyunk utalva, illetve a kölcsönösség erejét. Sok szociográfiai változás gyakran az ilyen típusú gazdasági és technológiai folyamatok eredménye. A kis közösségekben mindenki ismer mindenkit, ott messze aránytalan kockázat a becsapás, csak negatív és hosszantartó következményekkel, nagyon nem éri meg. Magyarországon az elmúlt évtizedekben bármelyikünknek alapos oka volt nem bízni a másikban. A net azonban megkönnyíti a kommunikációt, és ezekkel a közösségi platformokkal visszajöhet a bizalom is.

A kalózkodástól a mainstreamig

A beszélgetés több résztvevője kitért a Napster és a Netfix történetére. Hiába valósították meg kezdetben a kalózkodás legfejlettebb formáját, hiába minősültek üldözendőnek a jogtisztaság szempontjából, ahelyett, hogy a vereség szinonímájaként megsemmisültek volna, átalakították a teljes szcénát. Jó eséllyel ez fog történni a sharing economy platformjain is. Berkovics Dalma kifejtette, az Airbnbnek most azért van szüksége jelentős befektetésekre, mert ők vannak leginkább szem előtt a szereplők közül, ők viszik a zászlót, nekik lesz oroszlánrészük abban, hogy a rendszer hamarosan átalakuljon. Hozzátette, idén nyáron a riói világbajnokság alatt mintegy 120 ezer turistának hozott megoldást az Airbnb – olyan megoldást, amely nélkül nem tudták volna tető alatt tölteni az éjszakát. Szabó Zoltán azonban ezzel az esettel támasztotta alá azt a feltételezését, hogy a modell nem fogja érintetlenül hagyni a hagyományos adórendszereket. Senki nem tudja, mennyi folyt be a brazil államkasszába a hivatkozott 38 millió euróból, de gyaníthatóan nem sok. Ez hosszú távon bizonyára nem tartható, ezt támasztja alá a már említett példa New York-i szállodák méltatlankodásáról is. Kis Gergely ehhez kapcsolódóan hozta fel, hogy az Unió 2015. január 1-jétől szeretné az országhatárokon belülre szabályozni az áfát, ami viszont nagy hatással lesz majd az e-kereskedelemre.

A kulcs a kommunikáció

Rózsa Iván kiemelte, hogy a magyarokban nagyon erős a kontroll vágya, sehol Európában nem olyan magas a lakástulajdonlás aránya, mint hazánkban. Szerinte ezt bizonyos értelemben egyensúlyozza a sharing modellje. Az mindenesetre, mint mondta, „kifejezetten cool”, hogy lehetséges irodát bérelni néhány órára vagy hétre akár, „ez trendi, ez jóérzéssel tölt el”, így Rózsa Iván, a közösségi vonatkozásából pedig mindannyian sokat tanulhatunk. Most, a 4G-vel jutottunk el odáig, hogy a hálózat bárhol elérhető, és bármelyik művelethez rendelkezésre áll. A lakosság többsége még mindig butatelefont használ, de a technológia létezik, és már desktop sem kell hozzá. A telekommunikáció lehetőséget teremt, ezáltal a kereslet és a kínálat egymásra talál. Kis Gergely a nyitottságról szólva egy felmérést említett, a magyar netezők 23 százaléka szerint értelmetlen mindent birtokolni, 27 százalék viszont radikálisan elzárkózik a sharing economytól. A Rukkola a könyvek közösségi megosztó felülete, a megkérdezettek csak 3 százaléka használja, de már 10 százaléka ismeri. Török János elmondta, hogy maguk is elvégeztek egy felmérést, amelyből például az derült ki, hogy a válaszadók többsége minden további nélkül teljes egészében megmutatná a konyháját, nem pedig részben vagy egyáltalán nem, a jelenség társadalmi hozama tehát markánsan pozitív. Dr. Síklaki István újra hangsúlyozta, minden megosztás alapja a bizalom, bizalomhoz azonban kommunikálni kell, ezért jelent nagy potenciált, hogy ebben a modellben a közösség, a párbeszéd a kulcs. Ezáltal erősödik a felhasználókban az együttműködés és a problémamegoldó hajlandóság a versengéssel szemben.