Kezdjük a tényekkel. A bikapiac alapvetően 2009 március 9-én kezdődött el, ez alatt pedig komoly hozamokra lehetett szert tenni akár kispapírok, akár nagyvállalatok részvényeinek (blue-chipek) vásárlásával. A különbség ugyanakkor szembeötlő volt, a Russel 2000 (kispapírokat tömörítő index) és az S&P 500 (legnagyobb 500 amerikai cég) teljesítménye elvált egymástól.
Ennek főleg az volt az oka, hogy a befektetők a kockázati étvágy (hajlandó vagyok többet kockáztatni a nagyobb hozamért) növekedésével párhuzamosan a kisebb részvényekre is egyre jobban rásúlyoztak, vagyis egyre többet vásároltak ezekből a cégekből. Ha a kereslet nő, akkor pedig az árfolyam is.
Az utóbbi időszakban viszont mintha megváltozott volna ez a kép, a Russell 2000 ugyanis elkezdte alulteljesíteni az S&P 500 indexet. Miközben utóbbi továbbra is szépen emelkedik, addig utóbbi nem igazán megy már sehová, inkább csak oldalazgat.
Mit is jelent ez?
Főleg azt, hogy a befektetők a kockázatosabb eszközökből (kispapírok) elkezdtek a defenzívebb eszközök felé fordulni (nagypapírok). Ez pedig azért jelzésértékű a piaci szereplők hozzáállására vonatkozóan, és tükrözi jövővel kapcsolatos várakozásokat.
Nem azt mondjuk ezzel, hogy drámaian csökken a kockázatvállalási hajlandóság, vagy hogy már forgatják a "Félelem és reszketés című filmet a Wall Streeten". Csupán azt, hogy az utóbbi hónapokban egyértelmű trenddé fejlődött ez a jelenség, ami nem kizárt, hogy következő hónapokban is érezteti majd a hatását.
Ha emellé még figyelembe vesszük azt is, hogy az értékeltségi szintek már igen magasan vannak, vagy éppen azt, hogy a minap jött tőzsdére 22 milliárd dolláros IPO keretében az Alibaba, akkor azért elég sok a figyelmeztető jel.
Persze nincs új a nap alatt, ezek azért ismert jelenségek. Ezzel együtt nem árt ezekkel tisztában lenni, mikor kialakítjuk a vagyonunk összetételét, vagyis hogy milyen típusú eszközökből mekkora részt tartunk a portfóliónkban.