Magyar diplomások mennek angliai gyári munkára

Diplomaosztó, Magyar diplomások mennek angliai gyári munkára
Debrecen, 2005. június 26. Tanévzáró, diplomaosztó nyilvános ünnepi tanácsüléseket tartanak a Debreceni Egyetem karai. Az Állam és Jogtudományi Kar 120 végzett hallgatója a díszudvaron, eskütétel után kapta kézhez diplomáját. MTI Fotó: Oláh Tibor
Vágólapra másolva!
Fiatalok, jól képzettek, és az ország jövőjével kapcsolatban pesszimisták azok a magyarok, akik külföldön keresnek munkát ­– derült ki az Euwork munkaközvetítő kft. vezetőjével készült interjú során. Tanay Marcellel a Greencore brit szendvicsgyár elhíresült magyarországi toborzása kapcsán beszélgettünk.
Vágólapra másolva!

Főleg képzett fiatalok mennek Magyarországról Nyugat-Európába munkát vállalni, és jó részük ott is marad, annak ellenére, hogy többnyire csak fizikai munka jut nekik – mondta az Origónak egy budapesti munkaközvetítő cég vezetője, Tanay Marcell. Tanay cége, az Euwork Kft. a nagy-britanniai Greencore hazai munkaerő-közvetítő partnere – az ír tulajdonú Greencore szendvicsgyártó cég a napokban azzal került be a brit és magyar hírekbe, hogy bejelentette, Magyarországra jönnek, hogy 300 munkást toborozzanak az egyik gyárukba. A toborzás a héten el is indult, a munkában a brit céggel együttműködő Euwork vezetője szerint az érdeklődők összetétele tipikus, jellemzően diplomás fiatalok jelentkeztek a meghirdetett, egyébként rendkívül kemény, minimálbéres állásokra – igaz, komoly érdeklődés mutatkozott szegényebb és képzetlenebb emberek részéről is, ők azonban anyagi okokból és a nyelvtudás hiánya miatt nem tudnak külföldön sem munkát szerezni.

Tanay Marcell, az Euwork munkaközvetítő cég igazgatója Forrás: Mp

A napokban nagy visszhangot váltott ki a hír, hogy a brit Greencore szendvicsgyártó cég 300 munkást venne fel Magyarországról angliai munkára. Valóban példátlannak számít egy ilyen mértékű toborzás?

A brit és a magyar sajtóban több tévedés is megjelent a Greencore magyarországi toborzásáról. Nem igaz például, hogy a cég a 2016-ban nyíló új gyárukba keres 300 munkást. Az új gyárban valóban szükség lesz majd ennyi munkásra, azonban ezeket a pozíciókat még nem hirdették meg előre. Valójában még csak a régi gyárba keresnek embereket, így azok, akik most felvételt nyerhetnek, már az idén munkába állhatnak. Az sem igaz, hogy sokféle munkára keresnek embereket: egyelőre csak szalagmunkásokat vesznek fel, igaz, három hónap munka után mindenki előtt nyitva áll az előrelépés lehetősége.

A felvétel egyébként már lezajlott, összesen 55 ember vett részt az állásinterjúkon, még nem tudni, közülük hányan nyertek felvételt, de, mint mondják, a többségüket felvették. Bár ritka, annyira nem kiugró, hogy egyszerre ennyi embert vegyenek fel. Évek óta kapcsolatban állunk nagy-britanniai cégekkel, főleg raktárosokat szervezünk ki nekik, évente átlagosan 400 embert.

Hogyan jutott el addig a cég, hogy Magyarországon hirdesse ezeket az állásokat?

Az állásokat helyben is meghirdették, még állásbörzét is hirdettek, de nem volt elég jelentkező. Ami nem csoda, hiszen nem éppen könnyű munkát kínálnak: a munkaidő napi 8-12 óra, amit végig állva, a szalagok mellett kell végezni, az ottani minimálbérért. Ilyen állásokra nálunk is nehéz jelentkezőket találni. Például Miskolc környékén idén hirdettek meg több tucat betanított gyári munkási állást, az itteni minimálbérért, de nagyon nehezen tudták feltölteni a keretet, annak ellenére, hogy a környéken magas a munkanélküliség. Ilyen munkát ennyi pénzért nálunk sem szívesen vállalnak el az emberek, Angliában ugyanez a helyzet, mondjuk egy állástalan tanár ott sem fog az ottani minimálbérért szendvicseket csomagolni.

Angliai gépsorok: a helyiek nem vállalják a minimálbéres gyári munkát Forrás: Photononstop/Eurasia Press

Az otthoni hirdetés kudarca után az egyik brit munkaközvetítő céghez fordultak, akik velünk is kapcsolatban állnak, így meg is kerestek minket. A cég több országból is közvetít munkásokat, de egyelőre Magyarország volt az egyetlen, ahol hirdettek, és ahova kiutaztak a cégtől.

A héten le is zajlottak a brit részvétellel zajló állásinterjúk az önök irodájában. Kik és hányan vettek részt ezeken?

Az érdeklődés hatalmas volt, de csak kevesen jutottak el az állásinterjúkig. Legalább 200 érdeklődő volt, a többségüket azonban nem tudtuk fogadni, mivel kiderült, hogy nem tudnak angolul. A többiekkel először mi beszélgettünk, páran ekkor is fennakadtak a rostán, végül a valódi interjúkig 55-en jutottak el.

Érdekesség, hogy a jelentkezők fele diplomás volt, de mellettük nagyon sokféle ember jelentkezett, olyan is, aki csak nyolc általánost végzett. Életkor szerint viszont eléggé egységes volt a csoport, a többség 25–35 év között volt. Sokan a házastársukkal együtt jelentkeztek, olyan viszont nem volt, aki gyerekekkel együtt költözött volna ki, bár a brit sajtó a napokban azzal riogatott, hogy a munkavállalók családostul jönnek majd, hogy kihasználják a brit családtámogatási rendszert.

Általában ezek az arányok jellemzők a külföldi munkavállalókra? A diplomások, fiatalok eddig is ilyen nagy arányban jelentkeztek önöknél?

Igen is, meg nem is. Magyarországról tipikusan a tanultabbak és a középosztálybeliek vállalnak külföldön munkát, de leginkább azért, mert csak ők tudnak egyáltalán kijutni. Nálunk nagyon sok szegény ember is érdeklődött, de ők gyakran az állásinterjúig sem jutnak el, mert arra sincs 5000 forintjuk, hogy felutazzanak Budapestre – így arra sem lesz pénzük, hogy külföldre utazzanak, a munkáltatók pedig többnyire nem fizetik ki betanított- vagy szakmunkások utazási költségeit.

A diákok, friss diplomások többnyire még csak tervezik a kivándorlást Forrás: MTI/Oláh Tibor

A kivándorlók többségének van valamilyen végzettsége, de ennek nagyrészt megint az az oka, hogy leginkább az érettségizettek vagy diplomások tudnak nyelveket. A szakközépiskolákban olyan katasztrofális a nyelvoktatás, hogy az onnan kikerülők többsége hiába akar, nem tudna külföldön elhelyezkedni. Nemrég például Németországba kerestek asztalosokat, jelentkezett is nálunk 20 ember, azonban közülük 19 egyből alkalmatlannak is bizonyult, mivel nem tudtak németül.

Korosztály szempontjából érdekes, hogy nem a legfiatalabbak mennek ki dolgozni, ők inkább még csak beszélnek róla. Jellemzően 25 és 30 év közötti fiatalok keresnek meg minket, a friss diplomásokra inkább az a jellemző, hogy pár év munka (vagy munkakeresés) után döntenek a kivándorlásról. De egyébként minden korosztály képviselteti magát, tavaly például 6 százalék fölött volt az 50 évnél idősebbek aránya a külföldi munkavállalók között.

Többnyire hova, és milyen pozíciókba mennek ki magyarok dolgozni?

Ahhoz képest, hogy mennyi a diplomás a kivándorlók között, a többségük nem tud értelmiségi munkát vállalni, kivéve néhány keresett szakma képviselőit, például az ápolókat, orvosokat, mérnököket, informatikusokat. A többség viszont valamilyen fizikai, betanított vagy szakmunkát vállal. Igaz, ez a többség számára csak ugródeszka. Például ha valaki a vendéglátásban helyezkedik el, mosogatóként kezd, majd egy-két éven belül recepcióssá, majd irodai kisegítővé küzdheti fel magát. Ez különösen Nagy-Britanniában jellemző, ahol a munkahelyeken belül nagyon jellemző az előléptetés.

Nagy-Britannián kívül mi főleg Németország és Ausztria felé közvetítünk munkásokat. Főleg az elterjedt angol- és németnyelv-tudás miatt népszerűek ezek az országok. De a magyar munkaerő kifejezetten keresettnek számít egész Nyugat-Európában, különösen a szakmunkások.

Az önök tapasztalatai szerint miért döntenek sokan a kivándorlás mellett?

A többség egyébként eredetileg azzal a tervvel megy ki, hogy, csak egy-két évet töltsön külföldön, ez idő alatt félre tudjon tenni valamennyi pénzt, mondjuk lakásvásárlásra vagy a gyermekvállalás miatt. Sokan vannak olyanok is, akik devizahitel-törlesztésre szeretnének félretenni. De közülük nagyon sokan végül tartósan kint maradnak: azt látják, hogy külföldön is tudnak boldogulni, miközben az otthoni ismerőseiktől azt hallják, hogy ne gyertek haza, itthon egyre rosszabb lesz.

BMW-gyár Oxfordban: a mérnökök kint is könnyebben találnak munkát, a magyar fizetés sokszorosáért Forrás: AFP/Andrew Cowie

Emellett van egy kisebb, de egyre növekvő csoport, akik eleve ki szeretnének vándorolni. Ők többnyire a kilátástalanságot jelölik meg a döntés okaként, mint mondják, elkeserítőnek látják az itthoni gazdasági vagy politikai helyzetet, és úgy látják, a jövőben sem várható javulás Magyarországon.

Cégünk nyolc éve foglalkozik külföldi munkák közvetítésével, ennek a nyolc évnek a második felében indult el egy máig tartó kivándorlási hullám. Amikor elkezdtük, a régión belül még Magyarországról mentek ki a legkevesebben munkát vállalni. 2011-től azonban hirtelen megugrott az érdeklődés a külföldi állások iránt.

Ahogy a Greencore szendvicsgyár körüli viták is mutatják, Nagy-Britanniában egyre többen ellenzik a külföldi munkaerő beáramlását, a brit kormány is a munkavállalás korlátozását fontolgatja. Hogyan érintheti ez a magyar munkavállalókat?

Olyan terv szerencsére nincs, hogy a már kint lévő munkásokat elküldjék, legfeljebb az újonnan jelentkezőket nem engednék be. Szintén tervben van a külföldről származó munkanélkülieknek járó szociális juttatások csökkentése, ez azonban annyira nem érinti a magyar bevándorlókat, úgy tapasztaltuk, a többségük hamar munkába áll, nem jellemző, hogy visszaélnének a brit jóléti rendszerrel.

Egyébként a kevésbé befogadó légkör ellenére az ügyfeleink nem szoktak arról panaszkodni, hogy a helyiek zaklatnák őket, hogy diszkriminációnak lennének kitéve Nagy-Britanniában. Sőt, sokan arról számolnak be, hogy a munkáltatóktól és a közhivatalokban több segítséget kapnak, mint itthon. Ami jellemző, az egyfajta nyelvtudás alapú megkülönböztetés: minél jobban tud valaki angolul, annál több esélye van egy előléptetésre.