Az olaszok már nem hisznek igazán abban, hogy a kormányuknak sikerül beindítani a gazdaságot. A vásárlásokkal kivárnak, mert tudják, hogy hónapról hónapra minden olcsóbb lesz a boltokban. Az eladók egyre nagyobb és nagyobb akciókra kényszerülnek. Az elmúlt fél évszázadban nem volt rá példa, de a nyáron tényleg olcsóbban be lehetett vásárolni az olasz boltokban, mint a megelőző évben.
Nem csak a boltosok, minden más cég is bajban van. Egyetlen vállalkozás vezetőjének sincs más választása, mint hogy mérsékeli az árait, hogy ne menjen csődbe. A csökkenő profit ellen pedig költségcsökkentéssel próbálnak védekezni, ami sok helyen elbocsátásokat is jelenthet. Ez tovább csökkenti a fogyasztást, belehajszolva Olaszországot egy deflációs spirálba, amelyből nagyon nehéz lesz kilábalni. Európa harmadik legnagyobb gazdaságának további romlását pedig mi is megérezzük.
A szülők mindig is próbáltak félretenni Olaszországban, hogy a gyereküknek otthont tudjanak vásárolni, amikor majd megházasodik. Erre a gondoskodásra most még nagyobb szükség is van, hiszen az olasz munkajogi törvények miatt a fiatalok több mint 43 százaléka munkanélküli. Az olasz társadalom is egyre öregebb. Pedig a fiatalok lennének azok, akik költenének és kockázatokat vállalnának – mondta a Reutersnek Sergio de Nardis, a Nomisma elemzőközpont vezetőelemzője. Szerinte sok képzett fiatal el is hagyja az országot, és máshol vállal munkát – félő, hogy sokan közülük soha nem is térnek vissza. A maradók pedig egyre borúsabban látják a jövőjüket. Az olaszok magabiztossága eltűnt az elmúlt két évtizedben. A reményvesztett ember pedig spórolni fog a rosszabb időkre, tovább súlyosbítva ezzel a gazdasági recessziót.
Ha a gazdaság csökken, és az árak mérséklődnek, az meglátszik az állam adósságszintjén is. Ez az év végére az olaszoknál a GDP 132 százalékát is elérheti uniós becslések szerint. Ha nőnének az árak és a gazdaság, akkor az adósságot is könnyebb lenne visszafizetni. Túl sok esélyük azonban nincs. Az euró miatt nem tudják leértékelni a fizetőeszközüket, és az államháztartást is egyensúlyban kell tartani az uniós szabályok miatt. Remény lehet az olaszok számára, hogy már az Európai Központi Bank is nyitott arra, hogy a saját eszközeivel elősegítse a pénzromlást az eurózónában.
A csökkenő árak miatt a cégek, ahol csak tudnak, elbocsátanak. A lakossági fogyasztás így egyre csökken, ami miatt újabb vállalatok kerülnek veszélybe.
Matteo Renzi miniszterelnök elkeseredetten próbálja megakadályozni a gazdaság további csökkenését. De hiába csökkentette az alacsony keresetűek adóterhét, hiába nyújtott be javaslatot a foglalkoztatás megreformálására, a becslések szerint a GDP újabb 0,4 százalékponttal múlhatja alul idén az előző évit. A kormányfő lépései sokszor azért hatástalanok, mert az emberek már nem hisznek a változásban. Az adócsökkentés ellenére úgy gondolják, hogy újra nőni fognak a terheik. Vásárlás helyett tehát ezt a pénzt is félreteszik, hogy később, ha kell, legyen miből fizetni az államnak.
Nincs könnyű dolga Renzinek a munkatörvény reformjával sem. Olaszországban egy nagyobb vállalat jelenleg nem tud elbocsátani, amikor a gazdasági érdeke ezt kívánná. A túlságosan szigorú törvények miatt a cégek inkább rövid távra, ideiglenesen veszik fel a fiatalokat, akik így folyamatos létbizonytalanságban élnek. Az olasz gazdaságra mindig is jellemző volt, hogy a kisvállalkozásoknak óriási szerepük van. De sokszor azért nem nőnek a sikeres családi üzletek sem, mert nagyvállalatként már meg kellene küzdeniük a tradicionálisan erős szakszervezetekkel is. A fiatalok és a gazdaság miatt is szükség lenne tehát egy átfogó reformra. A kormány kész is lenne erre.
A benyújtott törvényjavaslat azonban hatalmas tüntetéseket szíthat a fővárosban. Az olasz szakszervezetek december 12-re hirdettek nagyobb megmozdulást, ez 2011 óta az érdekképviseletek legnagyobb erődemonstrációja lehet. Ahogy az elmúlt hónapok tüntetéseihez, várhatóan ehhez is többen csatlakoznak majd olyanok, akik már régóta dühösek a kormányra.