Abból adakozz, amihez értesz

2014.12.09. 08:54

Czapovics József, a Prezi egyik fejlesztési vezetője egy TED előadás után ismerkedett meg a Cókmók dizájnerével, Kovács Borival. Ő az, akinek kézműves vállalkozásban minden tranzakció alapfeltétele, hogy egy mozdulattal két iskolatáskát fizet ki a vásárló: a másikat egy állami gondozottnak ajándékozza, akit ráadásul össze is ismertet a saját fiával vagy lányával. A TED előadás részben arról szólt, a Cókmók elakadt az IT-teendőkkel: nincs normális honlapjuk és webshopjuk, ráadásul milyen jól jönne egy kiszállítást logisztikázó alkalmazás is.

Mindenki életében jól jön a jótékonykodás

„Azonnal átláttam a helyzetet, én itt tudok segíteni” – kezdi Czapovics József. – „, mert nagyon sok szakembert ismerek. Húsz mérnöknek volt kedve és ideje segíteni, tartottunk egy hackathont, egyetlen nap alatt megoldottuk a Cókmók minden vonatkozó problémáját, ők pedig le voltak nyűgözve a gyorsaságtól, a szakértelemtől, a jószándéktól. Nekem innen egyetlen logikus ugrás volt a gondolat: rendszeresíteni kellene a módszert, mert igény van rá.”

Czapovics József szerint azt a gondolkodásmódot kell megújítanunk, ahogy a jótékonykodáshoz viszonyulunkFotó: Bielik István - Origo

 

Hol van az az online piac?

A félkész tervek csak úgy elárasztják a netet, gondolta az ötletgazda, mi lehet annál könnyebb, mint rájuk bukkanni. „Ehhez képest még csak hasonló felületet sem találtam” – mondja Czapovics József. – „A Kickstarteren és az Indiegogón azért gyűjtesz pénzt, mert csapatot akarsz venni. De mi volna, ha ezt a lépést átugranánk, és azonnal szaktudással felszerelt csapatot kapna a cég? Kellett tehát építeni egy online piacteret, ahol azáltal jótékonykodsz, hogy pénz helyett tudást adsz. Mert nagyszerű dolog IT-sként játszóteret felújítani, de ha azt nyújtod, amihez értesz, azzal minden vállalat, minden projekt többre megy” – mondja, és hozzáteszi: – „Mostantól – végre – a bölcsészeknek, mérnököknek, jogászoknak is lehet startupjuk.”

Teljesen elhibázott elképzelés

A jótékonykodás egy mozgalma szerint a jelenlegi modell szükségszerűen zsákutca. Minden ajándékcentnél többet ér, ha átformáljuk a gondolkodásmódunkat. „A köztudatban és közbeszédben jelenleg élő forma nagyon nem hatékony” – így Czapovics. – „Pillanatnyilag a filantrópia két iránya a pénz és a munka. Még ez utóbbi is felvet két problémát: olyasmit kell csinálnod, amihez nem értesz, és nincs közöd ahhoz, hatásod arra, ahogy folytatódik. De a reformot el lehetne kezdeni azzal, hogy a képzeletbeli megújult perselybe inkább szakértelmet dobálunk be. És mivel online bonyolítjuk, a világ minden részéről lehet csatlakozni.”

Pillanatnyilag elsősorban projektmenedzsert, a marketingest, pénzügyest keres a hashtagcharityFotó: Bielik István - Origo

www.hashtagcharity.org

Ez a webszájt azzal a céllal épült, hogy minden szereplő számára világos legyen, egy-egyfajta szaktudás tárt karokkal várja a feladatot, és vica verza. Kizárólag nonprofit vagy jótékony projekteket lehet majd feltölteni, pénz nem cserélhet gazdát, még beszédszinten sem téma: „A jótékonykodást általában az a pillanat szokta tönkretenni, amikor belép a pénz, ezért fontos, hogy kihagyjuk. Itt nincs más, csak emberi segítségnyújtás. Mi most azokat a vállalkozásokat várjuk, akik korábban zátonyra futottak. És tudják, hogy itt nem újabb lehetőség, nem „egyszer majd” várja őket, hanem kézzelfogható segítség. Minél inkább lokális az ügy, annál esélyesebb, de az online eléréssel valójában bármit diszpécselünk: ha valaki épp egy angliai kisvárosban lakik, adhat órákat délután a helyi iskolában. Az is megtalálja a kézre álló problémát, akinek azon a héten csak másfél órája van az önzetlen munkára. A platform roppant egyszerű és felhasználóbarát. Három kattintás, és meg is történt a találkozás.” Pillanatnyilag a legkeresettebb szakértelem a projektmenedzsment, a marketing, a pénzügyi tudás, az üzleti, a jogi ismeretek, a webes megjelenés, a mobilfejlesztés, a dizájn, a tartalom-előállítás. A lista azonban a végtelenségig bővíthető.

Egy szemléletes példa

Képzeljük el, hogy egy nagyvállalat minden évben komoly összeget tud allokálni a jótékonykodásra. El is határozzák, hogy 100 ezer dollárért fejlesztenek oktatási applikációkat afrikai gyerekeknek. A hashtagcharity alternatív megoldása ez: a fejlesztést megoldják az ő IT-mérnökeik szakértelmi jótékonyságból, cserébe annyit kérnek a vállalattól, hogy ugyanebből az összegből vegyenek 1000 gyereknek egy-egy tabletet – 100 dollárból a célra épp megfelelőt lehet kapni.

Egyszer lehet első benyomásod

Közben nem állt meg a befektetőkeresés sem: az az osztrák-magyar csoport, amely a hashtagcharity mögé állt, kimondottan Közép-Európában keresett feltörekvő vállalkozást. Ez a cikk eredetileg egy vadonatúj ötletet akart bemutatni, de menet közben egy vadonatúj startup portréjává alakult. „200 ezer eurós invesztmentet kaptunk, ebből 5-8 főt tudunk főállásban foglalkoztatni” – így Czapovics. „Ez már csak azért is nagyon komoly dolog, mert nem Amerikában vagyunk. Nálunk a charity mint olyan nem sok jóra számíthat. Egyelőre nagyon kevesen értik. És mivel az első benyomásra nincs két lehetőség, nem engedhetjük meg magunknak, hogy csalódjon a felhasználó a honlapban. Jelenleg mintegy tucatnyi projekt áll a startvonalon, valamennyi fajsúlyos, értékes, kis és nagy szervezetek egyaránt. Később is ilyeneket szeretnénk támogatni.”

Fordított sorrendben indít a cég: nem pénzt kér a bemutatkozó emailben, hanem választ arra, miben segíthetnének teljesen ingyenFotó: Bielik István - Origo

 

Van miért, van mi ellen küzdeni

Az első bemutatkozást virtuális házalással oldották meg az ügyvezetők, meg egy rendhagyó emaillel. „A jótékonykodó szervezetek logikus módon azon szoktak tűnődni, hogyan környékezzék meg melyik nagy céget adományért” – meséli Czapovics József. – „Velünk a másik oldal szólalt meg. Kiválasztottunk néhány ügyet egy gyűjtőoldalon, és küldtünk nekik egy mélt arról, kik vagyunk, hogyan működünk. Szeretnénk nekik segíteni, legyenek kedvesek, mondják el, mivel tehetjük ezt meg. Így találtunk egymásra egy Actions Against Hunger nevű szervezettel, amelyik 600 millió dollárral gazdálkodik évente. Az egyik fő céljuk a tudatosítás, és már az első skype beszélgetés alatt 5-10 ötletet zúdítottak ránk. És ez csak a kezdet: felvettük a kapcsolatot az American Red Crosszal, a Charity:Water nevű nagy szervezettel, arról nem is beszélve, hogy nagyon várjuk a magyar projekteket is.”

Fél lábbal mindig a jövőben

A hashtagscharity egyik közeli terve, hogy egyetemi gyakornokprogramokba beépüljön. A friss diplomások többsége szembesül a huszonkettes csapdájával, gyakran már az első munkahelyük megköveteli a szakmai tapasztalatot, olykor ez az állás feltétele. A hashtagcharity fordítana ennek iróniáján: az a végzős, aki itt tölti a szakmai gyakorlatot, olyan nagy nevekkel működhet együtt, akiktől egyébként tíz évvel és öt diplomával később sem sok esélye lenne tanulni. Az is fontos, hogy mások sikere újrahasznosítható: ha valaki feltölt egy projektet, és volt már ahhoz hasonló, a rendszer felkínálja a korábbit, azt listázza, mi mindennel valósult meg az ügy. „Egy jól működő világban mindig több a teendő, mint az erőforrás” – mondja Czapovics József. – „Ha fölösleges körök nélkül a lényeg jön felszínre, gyorsabban talál egymásra feladat és lehetőség.”