Munkaidőnek minősül az az idő, amelyet a munkavállalók a lakóhelyük és a munkáltatójuk által kijelölt első és utolsó ügyfél között mindennapos utazással töltenek: így döntött az Európai Unió Bírósága, a döntés az EU minden tagállamára, így Magyarországra is kötelező.
Az ítélet sajnos nem vonatkozik minden munkavállalóra, és különösen nem az állandó munkahelyre ingázókra,
csak azokra, akik több helyszínen dolgoznak ("állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel nem rendelkeznek" - a teljes szöveg itt olvasható). Ilyenek lehetnek például a villanyszerelők.
Az ítélet alapos tisztulást hoz a magyar viszonyokban. A munka törvénykönyve szerint (86. paragrafus) nem számít munkaidőnek a "tényleges munkavégzés helyére" való eljutás. A munkára való felkészülés (a törvényben "előkészítő tevékenység") viszont a munkaidőhöz tartozik, mondta el az Origónak Ivány Judit munkajogász, az ELTE jogtudományi karának adjunktusa. A munka helyére való eljutás pedig tekinthető felkészülésnek. Vagyis
értelmezés kérdése, hogy egy villanyszerelőnél a munkaidőhöz tartozik-e, amíg eljut az első címre, vagy sem.
Az uniós bírósági döntéssel ez a helyzet letisztázódott. Ezután a magyar bíróságoknak is az EU-s döntéshez kell tartaniuk magukat.
A legjobb persze az lenne, ha az Országgyűlés bevezetné a módosítást a munka törvénykönyvébe,
véli Ivány Judit, de ez nem kötelező. A munka törvénykönyvének változásait ugyanis jobban követik az emberek, mint a bírósági döntéseket, ráadásul a jogszabály szövege most nem egyértelmű, nem pontos, ezen érdemes lenne változtatni.
Amikor a villanyszerelő egyik címről a másikra megy, az munkaidőnek számít, e tekintetben a munka törvénykönyve egyértelmű. A kérdés eddig is csak az volt, hogy akkor kezd-e dolgozni, amikor elhagyja otthon a küszöböt, vagy esetleg több órával később, amikor kiér az első helyszínre. Ugyanez áll a műszak végére, amikor hosszú idő telhet el a tényleges munka befejezése és a hazaérkezés közt.
Az Európai Unió Bírósága szerint a munkaidő küszöbtől küszöbig tart.
Ugyanez igaz nem csak a szerelőkre, de például a szociális munkásokra is, akik otthonaikban keresik fel a rászorultakat.
Az ítélet egyébként a spanyol Tyco cég ellenében született, derül ki a bíróság közleményéből. A Tyco biztonsági rendszerek telepítésével és karbantartásával foglalkozik, Spanyolország nagy részében. 2011-ben viszont bezárta területi irodáit, ezt követően
volt olyan szerelő, akinek alkalmanként több mint három órát kellett utaznia az első címére.
A bíróság indoklása szerint ezek a szerelők az utazások során dolgoznak, a munkáltatójuk rendelkezik velük.
A döntésnek nagy hatása lesz az olyan cégekre, amelyek mobil munkaerővel dolgoznak, mondta Sarah Henchoz munkajogász a CNN-nek. Néhány cég épp ezért valószínűleg meg fogja próbálni megkerülni a szabályt úgy, hogy elvárja majd a dolgozóitól, hogy mielőtt kimennek az első címre, egy ahhoz közeli irodában vegyék fel a munkát, figyelmeztet a jogász. Az irodáig megtett út ugyanis továbbra sem számít bele a munkaidőbe.