Ez neked bizonyítvány?! Elveszem a zsebpénzed!

iskola, diák, gimnázium, iskola pad, jelentkezés, diáklány
Vágólapra másolva!
Az iskolai félévhez közeledve a szülő gyakran nagyobb stresszben van, mint a gyerek. Ideális esetben a felnőttek tudják, milyen irányba haladnak az események az iskolában, de gyakran előfordul, hogy a bizonyítványosztáskor derül ki: mégsem olyan jó tanuló a fiunk vagy a lányunk, mint azt gondoltuk.
Vágólapra másolva!

A szülői jutalom sok esetben pénz formájában jelenik meg egy kiugró teljesítmény esetén, így már akár kisiskolás korban jutalmazó eszköz lesz a fizetőeszközből. Ezért nagyon fontos, hogy a gyerekek tisztában legyenek a pénzkezelés alapjaival.

Forrás: Thinsktock

A zsebpénzre meg kell érni

A nevelési tanácsadó szerint 8-10 éves korra alakul ki az az absztrakt gondolkodás, amellyel a gyermek képes megérteni és tudatosan kezelni a pénz fogalmát. Ekkortól lehet megengedni, hogy a gyermek önállóan kezelje a zsebpénzét. „A tanulás lényege igazából nem a jó jegy megszerzése, hanem a személyiségfejlődés, a kíváncsiság kielégítése, a kompetencia megszerzése. Ezt veszítheti el a gyermek, ha nincs a helyén kezelve, miért és mennyi anyagi ellenszolgáltatás vagy jutalom jár” – állítja Bánki László pszichológus, a 11. kerületi Nevelési Tanácsadó munkatársa.

Növekvő nyomás a szülőn

A pénz fogalmának magyarázatát, a tudatosságra nevelést korán el kell kezdeni. Ma már a technikai eszközök, okostelefonok, tabletek világában a gyermekek másra vágynak, mint tíz évvel ezelőtt. Ráadásul egyre nagyobb nyomás hárul a szülőkre a gyerekek részéről, akik társaikhoz akarnak hasonlítani. Ezért fontos, hogy a szülők felállítsanak szabályokat, amelyeket aztán következetesen betartanak.

Egyetért ezzel a K&H Vigyázz, Kész, Pénz! pénzügyi vetélkedő meghirdetője, a K&H Bank is. „A gyerekeket tudatosan fel kell készíteni a pénz kezelésére. Először magyarázzuk el nekik a pénz fogalmát, majd vonjuk be őket azokba a mindennapi tevékenységeinkbe, ahol láthatja, elsajátíthatja a pénzkezelést, legyen szó vásárlásról vagy banki ügyek intézéséről” – mondta Horváth Magyary Nóra, a K&H Csoport kommunikációs ügyvezető igazgatója, a K&H Vigyázz, Kész, Pénz! pénzügyi vetélkedő zsűritagja.

Fontos tehát, hogy a gyermek „megdolgozzon” a pénzéért, de figyelembe kell venni az életkori adottságait, ezért nem érdemes fél éves, egy éves távlatnál hosszabb időben gondolkodni. Olyan megállapodást kössünk gyermekünkkel, amivel ennyi idő alatt elérheti az áhított dolgot. Lehet valamilyen eredményhez is kötni a jutalmazást, ám ne az legyen a kizárólagos cél. Például ha egy laptopra gyűjt gyermekünk, mondhatjuk neki azt, hogy egy évig gyűjtenie kell rá a zsebpénzét, és ha letette a nyelvvizsgát, akkor kiegészítjük úgy a pénzét, hogy megvehesse a kiszemelt laptopot. Figyeljünk arra is, hogy egyszerre csak egy cél lebegjen a gyerek szeme előtt, és ne túl gyakran állítsunk fel neki újabb célokat.

A pszichológus szerint a gyermek belső érettségét jelzi, ha már van igénye a zsebpénzre, érzi a tervezés örömét, és felfogja az elvégzett munka és a megszerzett pénz arányát.

Korlátok nélkül visszaüthet

Sokan egy-egy feladat elvégzését vagy egy jó jegyet bizonyos összeggel jutalmaznak – de a szülőnek arról sem szabad elfeledkeznie, az ő felelőssége, hogy korlátokat is szabjon. Ha ugyanis minden egyes jó jegyért pénz jár, akkor a gyermek hamar elveszítheti a természetes érdeklődését a tanulás iránt, és csak az anyagiak miatt fog tanulni. A felnőtteknek kell ezért megszabni a kereteket: melyik az elvárások minimális szintje, és mi az, amiért erőfeszítéseket kell tenni. Ha pedig célba ér, kapjon érte jutalmat.

Ha gyermekünk az előző évben egy tárgyból közepesen teljesített, felajánlhatunk neki egy összeget arra az esetre, ha idén sikerül egy vagy két jegyet javítania. Jutalmazhatjuk kisebb összeggel akkor is, ha a kötelező házimunkán felül végez el valamit, például nemcsak leviszi a szemetet, de elmegy bevásárolni is.

„Nekünk még a nagyobbik gyermekünk is túl kicsi ahhoz, hogy zsebpénzt kapjon, elvétve, de nem rendszertelenül jutnak forintokhoz. Kifejezetten törekszünk arra, hogy a jutalmazó-nevelő gesztusaink ne legyenek köthetők a pénz fogalmához, sokkal inkább az élményekéhez. Nekik egyébként százszor nagyobb büntetés, ha nem kapnak esti mesét, mint ha nem veszünk meg valamilyen drága játékot. Ezzel együtt a nagyobbik már most tudja, hogy ha ritka, drága tárgyra vágyunk, az úgy normális, hogy keményebben is dolgozzunk meg érte. Ilyenkor ő maga kérdezgeti, mit tegyen, miben segítsen, hogy félretehessen valamennyit a kis vágyott játékára. Adunk neki lehetőséget, elmondom, hogy aktívabban kell segítenie a vásárlásban, visszaviheti a bevásárlókocsit. Ha vállalja, megkapja érte a 100-200 forintot. De nagyon ügyelünk arra, hogy ez ne nyomja el, ne írja át benne a segítőkészséget, a közös programok hangulatát. Amikor együtt gyúrunk kókuszgolyót, abban nem az a lényeg, hogy jár-e érte jutalom. Hanem hogy együtt vagyunk.”
Bóné Tímea, Magró.hu

Tévedés csak pénzzel motiválni

Horváth Magyary Nóra úgy véli, a gyerekek ugyan már fiatal korban kapcsolatba kerülnek a pénzügyekkel, de nem minden esetben szerencsés, ha pusztán a zsebpénz összegével próbáljuk őket motiválni. Célszerűbb inkább konkrét tárgyakhoz, eseményekhez, élményekhez kötni a tanulással kapcsolatos jutalmat, például az év végén jó jegyek esetén megkaphat egy rég áhított ruhát, cipőt vagy utazást. A kisebbek ugyanis még nem tudnak hosszabb távon tervezni, nekik szükségük van a kézzelfogható eredményre, jutalomra. A nagyobbaknál ugyanakkor már távlati célokat is ki lehet tűzni, ha például szeretne külföldön tanulni, egy távolabbi országba elutazni, egy drága tabletet megvásárolni, nyithatunk neki egy számlát, amire a tanulmányi eredmények függvényében elhelyezünk kisebb-nagyobb összegeket azzal, hogy az iskola befejeztével megkapja azt. „Ezzel motiváljuk a gyereket arra is, hogy figyelje, mennyivel nőtt a pénze a kamatok révén, megtervezze az összeg elköltését. Így észrevétlenül is sokat teszünk azért, hogy felnőttként is tudatosan kezelje pénzügyeit” – mondta a szakember.

Ne akkor szabályozzunk, amikor meglátjuk a bizonyítványt

Horváth Magyary Nóra szerint a félévi bizonyítványosztás – főleg, ha nem mindegyik tantárgyat sikerült a lehető legjobban teljesíteni – arra is lehetőség, hogy a család együtt állítson fel új szabályokat a második félévre vonatkozóan. Fontos, hogy ne csak a szülők mondják el, mik az elvárásaik a gyerek felé, de a diák is tűzzön ki célokat maga elé, amiket el szeretne érni és ezeket lehet különböző jutalmakhoz kötni.

„Harmadikos korukban kezdtünk zsebpénzt adni a gyerekeknek, főként azért, hogy tanuljanak meg gazdálkodni – de benne volt az is, hogy addigra annyi osztálytársuktól hallgatták, ki mit kezd a zsebpénzével, hogy engedtünk az enyhe nyomásnak. Ebben kezdetben segítségemre volt egy azóta megszűnt weboldal, amelyik kifejezetten olyasmit árult, ami a gyerekek helyes pénzügyi gondolkodását formálta. Annak nagyon örültünk, hogy azonnal spórolni kezdtek, erre bátorítottuk is őket. Így nemcsak csokit és kakaós csigát vettek a büfében, hanem ki tudtak gazdálkodni áhított Legókat is születésnapon vagy karácsonyon kívül. A kisebbik ásványmániás, minden évben készül az iskolai börzére, ott elkölti, amit arra félretett. Ez egy harmadikostól nagyon biztató. Ami a bizonyítványt illeti, rossz jegyre semmiképp nem reagálnék megvonással, szerintem egy-egy kiugró esettel nem megyünk semmire. Ha elbeszélgetünk velük arról, miért fontos, hogy kijavítsák, azzal ők is, mi is jobban járunk.”
Duma László, Returpack Kft.

A szabadsága legyen nagyobb, ne a zsebpénze több

A K&H szakemberei arra biztatják a szülőket, lépjenek eggyel tovább, összeg helyett gazdálkodásban gondolkozzanak, és ebben segítsék a gyerekeket is. Ha rossz jegyekkel vagy gyenge bizonyítvánnyal jön haza, ne a zsebét ürítsük ki. Hasznosabb, ha ehelyett abban korlátozzuk, mire költheti a pénzét. Így kialakul benne, hogy ha jól teljesít, magasabb összeg helyett több bizalmat, nagyobb felelősséget, nagyobb döntési szabadságot kap. Bizonyított tény, hogy ha valaki kiskamaszkorban ismerkedik meg a felelős döntés súlyával, gazdaságosabban költ akkor is, amikor a saját keresetéről van szó, pazarlás helyett számol és mérlegel. Ezt pedig kis lépésekben kell megtanítani – és a szülőnél indul a folyamat.