Kirúgták? Ne keseredjen el!

A munkaviszony vége nem szakítás. Akkor sem, ha az önbecsülést ripityomra töri, ha depressziós napokat hoz, ha lehangoló, hogy megint keresgélni kell az igazit – ennyi hasonlóság akár még elég is lehetne a párhuzamhoz. De ez csak egy mérgező gondolat, ideje megszabadulni tőle.

Csak egy beszélgetés, nem több

Ma, amikor a gyerekeink még azért nem tudják, mik lesznek, ha nagyok lesznek, mert a munkájuk még nincs feltalálva, amikor olyan alternatív megoldásokkal járunk vagy nem járunk be, amilyet a szüleink még el sem tudtak képzelni, az utolsó beszélgetés a főnökkel nem sorsforduló. Csak egy beszélgetés, nem több. Nem jogi státusz, csak állapot. Egy vállalatnak nem lehet nagyobb hatása az életünkre, mint az embereknek.

A legjobb családban is előfordul

Ha teljesítménybeli problémák miatt küldenek el valakit, annak közvetve lehet következménye – mondja Tóth Ágnes szenior toborzási kiválasztási tanácsadó. – Hivatalosan talán nem kap rossz referenciát, de ha a megpályázott cég HR-ese felhívja az előző céget, sokminden kiderülhet. És bár a jelölttől kérjük az ehhez rendelt személyt, mindig több nevet kell megadnia. Azt pedig senki nem tudhatja 100 százalékra, hogy valamennyien teli tüdőből dicsérik majd. De ha minden rendben, ha csak azért küldik el, mert megszűnik a pozíció, esetleg a csapat, annak semmiféle negatív hatása nem lehet a karrierjére. Utcára kerülni manapság ráadásul már csak azért sem ciki vagy megbélyegző, mert a legjobb munkaerőnek tartottakkal is bármikor előfordulhat.

Nem felhőzi a jövőt

A munkaadónk biztosan nem fog negatív referenciát írni rólunk, és arra is kicsi az esély, hogy más vezetőknek elújságolja, mennyi mindent eltoltunk. De ha valamilyen kiszámíthatatlan kanyarral mégis megelőz minket a hírünk az állásinterjún, még akkor is fogalmazhatunk úgy, "nehéz helyzetbe kerültem, és ebből csak a békés válás mutatott kiutat", ha egyébként ajtók csapódtak és kávéscsészék repkedtek.

És hogy ezt a nehéz helyzetet elhiszi-e a leendő vezetőnk, vagy a HR-es? Nem biztos. De mivel a munka alapja a bizalom, mindenkinek úgy könnyebb, ha még az elején kiderül, építhetünk-e rá. Aki ezt a tényszerű állítást is kétkedve fogadja, annak talán nincs is keresnivalónk a csapatában.

Csak egy helyzet, nem sorscsapás a munkaviszony vége Forrás: Thinkstock

Nem stigma

„Kirúgtak” – ez így tényleg elég keserűen hangzik. Még mindig. De nagyon fontos tudni: az ember nem válik bűnözővé attól, hogy elküldi a főnöke. Még csak rosszabb munkaerővé sem. Találkozott két ember, elhatározták, hogy közös részcélokba vágnak bele, valameddig eljutottak, de az odavezető úton annyi volt a kudarc és a rossz indikáció, hogy rájöttek, nem passzolnak egymáshoz. Ezért megszüntették a helyzetet. Nem találkoztak a rezgéseik. Aki felnőtt, ezen normálisan túl tud lépni. Aki nem felnőtt, azzal mindig fárasztó együtt dolgozni.

Ez mind segíthet

Minél később osszuk meg széles körben, mi történt, először csak a családnak és a legközelebbi barátainknak mondjuk el.

Magunkat kíméljük meg, ha bekészítünk egy rövid, valós, bármikor elsüthető kis történetet, mi történt. A történet legyen személytelen és optimista.

Írjuk össze, min fogunk tudni spórolni. Ez egészségesebb, mint minden egyes vásárlásnál a fogunkhoz verni a garast.

Frissítsük a LinkedIn profilunkat.

Válasszunk ki egy remek eredményt, ez legyen a zászlóshajónk a cv-ben és az interjúkon.

Képzeljünk el egy új jövőt magunknak.

Ha az állásinterjún úgy fogalmazódik meg a kérdés, „Miért hagyta ott a Fokhagymás Lángos Műveket?” – az más, az lehetőség. Ott történetet lehet mesélni. És a személyes történetünk a mi saját márkánk.

„Az első két évben remekül éreztem magam – mondhatnánk erre –, aztán beláttam, ideje továbbállni, új kihívásokra volt szükségem.” Ha épp az a probléma, hogy túl kevés időt töltöttünk ott, fogalmazhatunk úgy, rosszul mértük fel a helyzetet, amikor beléptünk. „Azt hittem, a kapcsolati háló lesz a csatornaépítés alapja, de sajnos ehelyett rendes sales-es munkát végeztem, az pedig nem az én asztalom. Nekem sokkal inkább a mikromenedzselés és a hosszú távú kapcsolatépítés való, mint hogy utasításokat kövessek, amit valahogy nagyon bírnak a Fokhagymás Lángosnál.”

Kitartóan kell próbálkozni

Magyarországon nem divat önérzetből vagy virtusból felmondani, mert a felmondási időt ki kell fizetni, esetleg még végkielégítést is kaphat a távozó – tájékoztat Tóth Ágnes. – A felmondási idő akkor is ketyeg, ha a munkavállaló mond fel. A munkaadó általában a közös megegyezést forszírozza, mert azt nagyon nehéz perre vinni. Érthető, ha megviseli azt, akit elküldenek, de a munkaerő piac az elmúlt évben kicsit megmozdult, van remény. Kitartóan kell pályázni, fel kell iratkozni az álláskereső weboldalakra, értesíteni kell az ismerősöket. Ajánlott elmenni indirekt interjúra egy fejvadász céghez, ahol fontos kérdésekre kap választ az ember az adott iparág jelenlegi állapotáról, így az új esélyekről. Célszerű beiratkozni egy tanfolyamra, még új készségeket is magára szedhet az illető, a nyelvtudás meg egyenesen sokkal több lehetőséghez juttatja. Ezen kívül nagyon fontos a sport, azzal szinte kivédhető, hogy két pozíció között lebegve depresszióba essen az ember.

Bár mindenkit sokkol, amikor megtörténik – azt is, aki számít rá –, a kirúgás semmiképpen nem sorscsapás. A sokk pedig jótékony is lehet. Például mert új irányba tereli a karrierünket. Építsünk új izmokat, tartsuk szárazon a puskaport, bízzunk magunkban, és hozzuk ki a legjobbat a helyzetünkből. Lehet, hogy hamarosan úgy tekintünk a váltásra, mint az elmúlt tíz év legjobb fordulatára a karrierünkben.