Egy magyar startupper kalandjai a Kickstarteren

2015.03.09. 08:49

Gulyás Sára az első magyar dizájner, aki sikeresen elindított és lezárt egy nagyobb összegű kampányt a Kickstarteren: több mint 20 ezer dollárt sikerült összegyűjtenie. A Pikkpack cipő tervezője arról mesélt az Üzletrésznek, milyen rejtett nehézségekre számítson, aki kalapozós kampányra adja a fejét, mit hoz az élet a Kickstarter után, és mi a jó a csináld magad öltözékben.

Forrás: http://www.pikkpack.com/

Miért döntött úgy, hogy szerencsét próbál az oldalon, ahol Magyarországról nem is lehet kampányt indítani?

Szűk két éve, miután lediplomáztam, kiutaztunk San Franciscóba a barátommal. Andris a Prezinél dolgozik, neki munka volt ez az út, én pedig úgy terveztem, benézek egy-két dizájnboltba, esetleg megmutatom a cipőt, hátha lesz belőle valami. Engem lepett meg a legjobban, de többen leszólítottak az utcán, köztük öltönyös, nyakkendős üzletember is a Wall Street Journal mögül kihajolva, hol lehet ilyen menő cipőt szerezni.

Átadta nekik a névjegyét?

Nemhogy névjegyem nem volt még, azt sem tudtam, hogy vállalkozni szeretnék. De azt lehetett érezni, hogy abba a légkörbe a cipő beletalál. Aztán egy amerikai barátunk, Callie javasolta a Kickstartert. Akkor nekiláttunk kutatni, és ez sokkal nehezebb volt, mint hittem. Hónapokig tartó kemény munka lett belőle.

Dizájnerekhez fordultak?

A Google-hoz. Akkor tényleg ő volt a mi barátunk. Megnéztem, milyen cipőmárkák vitték sikerre a projektjüket és mekkora célkitűzéssel. Rögtön kiderült, hogy másfajta bőrre lesz szükség, mint amilyet addig használtam. A videóhoz napokon át csak mások videóit nézegettem, hogy ráérezzek, mit szeretnek mostanában a felhasználók, mikor lép be és kezd beszélni a szereplő, milyen termékhez szól gitár és milyenhez zongora, mit mutasson a helyszín – és még ezer apróságot. Megszólalok a videóban, de Callie a narrátor, mert az fontos volt, hogy ne magyar akcentus meséljen a Pikkpackról. Mindent amerikanizáltunk, amit csak lehetett, hiszen fókuszálnunk kellett a célpiacunkra.

Eredetileg 17 ezer dollár támogatást kértek, 20 ezer lett belőleForrás: http://www.pikkpack.com/

A költségeit jól mérték fel?

Olyan apróra szorítottuk a büdzsét, hogy szabad szemmel már nem is láttuk, rengetegen segítettek barátságból, máig nagyon hálás vagyok nekik. Mindenkinek úgy meséljük, ez járható út milliók nélkül is, de jól gondolja meg, aki belevág, mert az csak a látszat, hogy könnyű. Mi egyik percről a másikra nagy hír lettünk Magyarországon, én egész nyáron egyik előadásról a másik meetupra és konferenciára jártam. Minden alkalommal hangsúlyosan kiemeltem, a Kickstarter abban remek, hogy nem kell várnod a bankra, a családtagjaidra, hogy egy ültő helyedben fel tudod építeni a kampányt – de legalább 8 hónapig két embernek napi 8 órában kell dolgoznia rajta. Az én termékem kézzel fogható, ez a pálya egy fokkal nehezebb is, mint a szoftvereké. Mindent handmade raktunk fel, senki segítségét nem kértük. Amikor beérkeztünk, attól kezdve állandóan kommunikáltunk a támogatóinkkal. Képeket küldtünk, hol tart a gyártás, szinte tudósítottuk, inspiráltuk őket, hogy minél jobban örüljenek, amikor majd kézhez kapják a csomagot. Szóval abszolút megvalósítható, de nem lehet félvállról venni, esténként vagy hétvégén 2-3 órában kicsit foglalkozni vele. Az első kérdés tehát az, mennyi időnk van rá. A második a célösszeg. Mondjuk a 20 ezer dollár körüli tétel már emberes feladat.

A Kickstarteren az indítson projektet, aki több hónapon át rá tud szánni napi 8 óra munkátForrás: http://www.pikkpack.com/

Az oldal maga segít bármiben?

Minden kampány nekilódul az elején, megtorpan a közepén, majd a finisben újra felfut. A közepén a miénk is megfeküdt, de ekkor egy-két megjelenés segített abban, hogy továbbhaladjunk, majd a cél előtt kicsivel kikerültünk a Kickstarter Staff Pick oldalára. Az hatalmas segítség volt, mert óriási láthatóságot adott. Minél előbb eléri egy projekt a célösszeget, annál valószínűbb, hogy a célösszeg fölött is támogatják, ugyanis biztosan meg akarják kapni a terméket.

Vannak csapdái a kickstarterezésnek?

Inkább rejtett trükköket említenék abban, hogy beüssön. Például óriási tévedés, hogy az ember a kampánnyal hírverést csinál a fejlesztésének, és majd ráér elkezdeni dolgozni, ha bejött. A nulladik perc előtt lépésről-lépésre ki kell dolgozni a gyártási folyamatot, a logisztikától a varráson át a sajtómegjelenésekig, hogy amikor elindul a kampány, csak le kelljen venni a polcról. Nagy szerencsémre Martfűn – mivel a teljes város berendezkedett annak idején a cipőgyártásra – találtam olyan remek beszállítókat és gyártókat, akiket fel tudtam tartóztatni. „Figyeljetek, itt van ez a modell, elképzelhető, hogy néhány hónap múlva raklapnyit kell csinálni belőle” – erre azért nem bólint rá akárki.

Milyen az élet a Kickstarter után?

A Kickstarter-állapotra nem lehet berendezkedni. Az izgalma egy idő után lecseng, de az üzletet folytatni kell. Tavaly novemberben elkelt a vállalt 200 pár utolsó darabja is. Az eladási számaink most nagyon szerények, talán heti négy párra kapunk rendelést. De ez egy nyári cipő, a tél inkább a háttérfeladatokra jó. Dolgoztunk a webshopon, a weboldalon, égetjük bele a saját tőkénket a vállalkozásba. Fejlesztjük a terméket, dolgozom kiegészítőkön. A legnagyobb célom most a vegán verzió, ha ezt meg tudom valósítani, akkor érem el, amit anno a diplomámmal szerettem volna. A fenntartható cipőt, fenntartható csomagolásban, csináld magad szemlélettel. És folyik a befektetőkeresés, mert enélkül nem tudunk szintet lépni, alkalmazottat felvenni, valódi startuppá válni. De a legpontosabban úgy mondanám, így is, úgy is startupként tekintünk magunkra, hiszen állandóan fejlesztünk. Ezért is kerülöm azt a divatban alkalmazott gyakorlatot, hogy minden méretből betárazok, majd ülök a dobozok mellett, és várom, hogy fogyjanak.

Mit kap, aki Pikkpackot vesz?

A bőr talp és bőr felsőrész két kiválasztott színű fűzővel vászontáskában, teljesen lapos csomagként érkezik. A csomag súlya az 500 grammot sem éri el. Az összeszerelési kézikönyv az IKEA füzeteire hasonlít, de persze videóról is meg lehet tanulni a technikát. Egy pár cipőt összeállítani körülbelül 45 perc, ehhez apró segítséget kap a vásárló: az egyiken meg van kezdve a fűzés.

Ki most a célcsoportjuk?

Megtartottuk a bohém kaliforniai, vélhetőleg környezettudatos és bringás, városi fiatalokat, a rendelések 60 százaléka az Államokból érkezik. Magyar vásárlóm tízből fél, legfeljebb egy van, és gyanítható, itthon nagyon gyorsan betelne a piac, hamar elérnénk mindenkit, aki egyáltalán ki tudja fizetni a 110 dollárt érte, ami azért ennyi, mert nagyon jó minőségű anyagokból és Magyarországon gyártunk. A marketingünk és a PR-ünk viszont ennek következtében nyugat felé néz.

A könnyű, lapos csomag, a csináld magad mint alapfeltétel, a vászontáska mind a fenntartható szemléletet hangsúlyozzaForrás: http://www.pikkpack.com/

Miért volt fontos, hogy a bőriparban éppen az innovatív vonatra szálljon fel?

Valószínűleg inkább a formatervezésben vagyok otthon, mint a divatvilágban, inkább az érdekeset választom, mint az öncélúan szépet. Én is visszanéztem, mi mindent csináltam korábban, ami idáig vezethetett, és rájöttem, az, hogy imádtam legózni, és máig izgalommal szerelem össze az IKEA bútorokat. Szeretem, ha valami változtatható. Erre sok korábbi megoldásom bizonyíték, az egyetemen készítettem cipőre kis felső kiegészítőt, amitől gyakorlatilag kapott a viselője egy második párt, terveztem állítható szíjú és méretű táskát. És ha nekem ennyire pezsgő a csináld magad, biztosan másnak is, hát miért ne adnék élményt is a termék mellé? Akinek nem kétkezi a szakmája, miért ne bíbelődhetne el 45 percig azzal, amit egész nyáron hordani fog? Nekem fontos, hogy bevonom a vásárlót. Ő választja ki a cipő és a fűző színét, azáltal pedig, hogy szükség van rá is a folyamatban, mert fűzés nélkül nem tudja hordani, ő teszi fel a pontot a cipő orrára. Ez is a fenntarthatóság egy állomása.