18 hiba, amelytől földbe állhat egy kezdő startup

startup, hiba
Vágólapra másolva!
Ahogy egy kezdő vállalkozás sikerére nincs kész recept, a lehetséges hibalista sem garancia semmire. De ha azzal tisztában van egy startup alapítója, mit kerüljön el mindenképp, egy kicsit biztosan közelebb jut ahhoz, hogy növekedjen és piacra léphessen.
Vágólapra másolva!

Paul Graham amerikai programozó és befektető gyűjtött össze 18 végzetes hibát, amely már az indulásnál megtépázhatja a kezdő startupot. Graham tudja, miről beszél. 1998-ban maga a Yahoo vásárolta meg három év után a szoftverszolgáltató vállalatát, 2005 óta inkubációval is foglalkozik, amely azóta több mint 800 startupot indított el, köztük a Dropboxot és az Airbnb-t. Az alábbiakban az ő gondolataival találkozhatunk, az infografikát pedig itt nézheti meg életnagyságban.

Forrás: Founders and funders

Amikor az alapító egyedül kezdi el

Nagyon rossz jel, ha nincs társtulajdonos: arra utal, hogy az alapító egyetlen barátját sem tudta meggyőzni az ötletéről. Ami azért nyugtalanító, mert az embert általában a barátai ismerik a legjobban. De a szingli alapító akkor is hátrányba kerül, ha a barátai mind tévednek: egy kezdő startupnak rettenetesen nehéz dolga van, ezt egyedül vinni óriási teher. Akkor kivel fog ötletelni, ki győzi meg, ha téved, ki vidítja fel, ha valami nem sikerül? Paul Graham szerint ez utóbbi a legfontosabb. A startupépítés mélypontjait nagyon kevés ember képes egyedül elviselni. A társak szeme előtt ugyanis az lebeg, hogy nem hagyhatják cserben az alapítót. Az emberi tényezőt nem pótolja semmi.

A rossz helyszín

Minden iparágra igaz, hogy bárhol legyen is az első hat legfrekventáltabb csomópontja, a hatodik már nagyon messze lesz az elsőtől. De minden iparág azért virágzik egyes városokban vagy térségekben, mert oda gyűltek össze a szakértők. Egy startup esetében ez egyértelműen a Szilícium-völgy, és nagy a nyüzsgés Bostonban, Seattle-ben, Austinban is. Magasabbak az elvárások, támogató és értő a környezet, jelen vannak a támogató iparágak, és jó eséllyel olyanokkal ismerkedik meg az ember, akik hasonló üzletben utaznak.

A marginális piac

Bár könnyebb legyőzni a konkurenciát ott, hol kisebb a tolongás, a nagyon szűk mezsgye egyben problémás is – általában alig ismeri valaki. Pedig amit el lehet adni, annak versenytársa is lesz. A versenytársakat nem lehet megkerülni a remek ötletek megkerülése nélkül. Csak a játék kedvéért: próbálja elképzelni azt az ötletet, amelyből valaki más sikerre visz egy startupot.

Az utánzás

Sok applikáció egy már létező vállalkozás létező alkalmazásából merít. Ez is ötletforrás, de talán nem a legjobb. Ha megnézzük a sikeres startupokat, nagyon kevésre jellemző az utánzás. Az viszont a zömükre igaz, hogy azonosítottak egy specifikus problémát, majd megoldást kínáltak rá. Ahelyett tehát, hogy megpróbálná azt, amit a Facebook csinált 2004-ben, a startupalapító fókuszáljon létező problémákra, és válasszon ki egyet, amelyre konkrét válasszal áll elő.

A makacsság

A kitartás nagy erény, de ha a startupnak nem jön be az eredeti koncepció, sanszos, hogy valami nem stimmelt vele. De ez normálisabb, mint gondolnánk: valójában nagyon kevés vállalkozást visz sikerre az eredeti ötlete. Készüljünk fel arra a lehetőségre, hogy egyszer csak sokkal jobb gondolatunk támad, mint amivel nekivágtunk az üzletnek. Persze hetente belekapni valami újba épp ily félrevezető lehet. Hallgassunk a tesztelőkre. Ők már felhasználók, ha koraiak is, a tapasztalataik pedig garantáltan a gyakorlati teendőket érintik.

A nem megfelelő programozó, a nem megfelelő platform

A legtöbb startupalapító IT-s, ha tehát mellényúl abban, kit alkalmazzon, az esetek többségében a hibákat gyorsan helyrehozza ő maga. De ha üzletember választja ki a fejlesztőt, elég egy mutatós diploma vagy projekt, hogy felvegye. Itt elég bizonytalan Graham gyakorlati tanácsa, talán elég egyetlen jó programozót találni, és hagyni, hogy ő hívja oda a céghez többit. Ami a platformokat illeti, elég megtévesztőek tudnak lenni. A Windowsra épülő szerveralapú applikációk például Graham szerint mindenkit hazavágtak, aki hitt nekik a 90-es években.

A lassú indulás

Minden szoftver mindig csak 85 százalékig van kész. A 100 százalékos állapotot várni ugyanolyan halogatás, mint amilyen az élet minden területén visszaveti az indulást. Várjuk meg, amíg még jobb lesz? Fordítva érdemesebb. Induljunk el, és ez rá fog kényszeríteni arra, hogy befejezzük a félkész folyamatokat. Mindig minden indulás kapkodó, akármennyire kész vagy nem kész a termék. Ha a felhasználókat is bevonják a folyamatokba, fontosabb hiányzó puzzle-darabok tudnak előkerülni.

A túl gyors indulás

Ennek azonban az ellenkezője is probléma lehet, ha jóval ritkábban is. Ennek az a veszélye, hogy a cég még piacra sem lépett, máris tönkretette a hírnevét. A korai felhasználókat annyira elijesztheti a még nem elég magas minőség, hogy soha többé nem jönnek vissza. Az alapító tartsa szem előtt a nagy célt, és dolgozza ki legalább egy gyakorlati részletét. Ez utóbbi előbb-utóbb úgyis elkerülhetetlen lesz, a legrosszabb esetben tehát nem vesztegette az idejét. De általában mire azzal elkészül, a nagy egészet is tisztábban látja.

Ha nem tudják, kinek szól a termék

Aki nem érti meg, mire vágyik a felhasználó, az nem fogja tudni megszólítani. Aki olyan problémákra keres megoldást, amelyeket nem ért és nem lát át, az elakad. Ehhez képest messze túl sok startupalapító indul ki abból, majd csak kell valakinek az a termék, csak ő nem egészen tudja, kinek. Ez pedig nem a valóságból kiinduló fejlesztés. Nem elég találgatni. Felhasználókat kell találni, aztán mérni és elemezni kell a reakcióikat.

Ha nincs pénz

A startup előbb-utóbb tőkét von be. Mindenkinek rendelkezésére áll valamennyi idő, mielőtt elfogy az indulóösszeg. Ezt az intervallumot gyakran kifutópálya néven említi a szcéna. „Mennyi kifutópályátok van még?” – A kérdés már csak azért is segít, mert a metafora működik: ha elfogy a repülő alól a betoncsík, vagy a levegőben hasít, vagy leáll a motorja. Akkora befektetést kell elérni, amennyi a következő fázisig elegendő, bármelyik legyen is az.

A költekezés

Nem mindig világos, erről van szó, vagy az előző pontról. Ha elfogy a pénz, bármelyikkel meg lehet indokolni. Igaz, startupot indítani ma nem olyan drága mulatság, mint néhány évvel ezelőtt. Az azonban biztos, aki túl sok alkalmazottat vesz fel akkor, amikor még alig működik, az kétszer érez éles fájdalmat: a bérköltség mellett le is lassítja a vállalatot. Graham szerint három dolgot érdemes észben tartani. Csak azt vegye fel az alapító, akit tényleg muszáj. Inkább üzletrészben fizessen, mint készpénzben, mert aki ebbe belemegy, van olyan elkötelezett, hogy kitartson mellette. Végül lehetőleg olyat vegyen fel, aki vagy tud programozni, vagy tud ügyfelet szerezni. Az elején ugyanis erre a két dologra van szükség.

A túl sok pénz

Egyáltalán létezik ilyen? Igen is, nem is. Nem a tetemes összeg a probléma, hanem amivel jár: abban a pillanatban, hogy milliók kerülnek képbe, elindul a stopper. A befektetők a saját szemükkel akarják látni, hogy dolgozik a pénzük. Döntéseket hoznak, nagyobb irodába költöztetik a céget, bővítik a csapatot. Mindez megváltoztatja a hangulatot, és nem biztos, hogy a jó irányba. Attól kezdve az alapítók társalapítók helyett alkalmazottakkal fognak együtt dolgozni. Utóbbiakban már nem lesz akkora fanatizmus, mint bennük: „Amikor egy cég sok pénzt tud összegyűjteni, akkor kiköltözik a kertvárosba és gyerekei lesznek.” Ráadásul a tőkeinjekció rengeteg időt is elvesz. A kockatőkések ritkán mondanak igent vagy nemet, érdemesebb soha véget nem érő beszélgetésekre készülni. Ez gyakran több energiát emészt fel, mint amennyit a startup munkafolyamatai. A startup sokkal inkább mindent vagy semmit-játék, mint alkuvadászat.

A nem megfelelő befektető-kezelés

A befektetőkkel foglalkozni kell. Az alapító nem veheti semmibe a tanácsaikat, nekik is lehetnek jó meglátásaik. De azt sem engedheti, hogy átvegyék a vállalat irányítását. Bár a kettő közül még mindig az utóbbi a sokkal veszélyesebb. Ha az alapítók tudják, mit csinálnak, mindenki jobban jár, ha legalább félig a termékre fókuszálnak, mint amikor teljes figyelmüket a befektetőkre áldozzák, akiknek viszont sejtelmük sincs, mitől meg a kisautó. Amelyik startup halad, azt békén hagyják a befektetők.

Feláldozni a felhasználókat a (gyakran elképzelt) haszonért

Kitalálni, mire vágynak a felhasználók jóval nehezebb, mint megtalálni a megfelelő üzleti modellt, de azért ez sem utolsó. Csak éppen hagyjuk későbbre. Azok a cégek, akiknél a felhasználó az első – lásd Google – megnyerik a csatát. Graham szerint hatalmas felelőtlenség nem foglalkozni az üzleti modellel, de tízszer akkora felelőtlenség nem foglalkozni a termékkel.

Ha a startupos nem piszkolná be a kezét

Majdnem minden fejlesztő csak programokat szeretne írni, más meg törődjön a piszkos munkával, lásd pénzszerzés? Pedig senki nem bízik meg egy magányos jó ötletben, ha nem egy konkrét termékben mutatja meg magát. Senkinek ne derogáljon felkelni az asztaltól és felhasználókat találni. Ez a munka nemszeretem része, ha tetszik, de meg fog térülni.

Ha összevesznek az alapítók

Megdöbbentően gyakori eset. Minden ötödik startupból kiszáll az egyik alapító. Ettől nem feltétlenül megy le a függöny, már csak azért sem, mert általában az hagy ott csapot-papot, akinek egyébként sem voltak érzelmi részvényei a startupban. Ha hárman kezdték, és távozik egyikük, aki csak langyosan viszonyult az ügyhöz, nincs nagy gond. Valamivel súlyosabb, ha két alapító közül a profibb programozó távozik, de nem megoldhatatlan. A legtöbb konfliktust nem helyzetek, hanem a személyek okozzák. A startup legfontosabb összetevője az ember. Akik nem jönnek ki jól, ne vágjanak bele.

Ha félgőzzel megy

Általában nem azok a startupok állnak földbe, amelyeknél bukta a termék, sőt ez éppenséggel az elit hibacsoport, véli Graham. A legtöbb startupbukásról nem is hallunk – mert magát a nevet sem tudtuk megismerni. Olyannyira félvállról vették, akik kitalálták. Természetesen nem reális elvárás, hogy minden startupalapító azonnal hagyja ott a bejelentett állását, bár tisztán elméleti alapon ez vezetne a célra a leggyorsabban. De annyi ezekből a gondolatokból is világos, hogy első a termék. Csak nagyon-nagyon nehéz kitalálni, mire vágynak a felhasználók. És akinek nem szívügye a startup, annak erre még kisebb az esélye. Akkor pedig minek az egész?