Bár a hivatalos statisztikák szerint tavaly a negyedik negyedévben 2 százalékkal csökkent a bázishoz képest, a teljes évben átlagosan 343 ezer volt Magyarországon a munkanélküliek száma. Ez 171 ezer férfit és 148 ezer nőt érintett. Fontos részlet, hogy csaknem minden második álláskereső már legalább egy éve folyamatosan marketingelte az önéletrajzát a munkaerőpiacon.

A nehéz napok összeszorzódnak

Minél hosszabban facér és tétlen a potenciális munkavállaló, annál többet árt az esélyeinek. A munkanélküliség állapota ugyanis elég hamar elkezdi rombolni a személyiséget. Aki nem képes forrást biztosítani a saját és családja megélhetéséhez, elszigetelődik a társadalomban, innen pedig nagyon gyorsan elindul a folyamat, amely felfalja az önbecsülést, a hatékonyságot, a teljesítményt és a jókedvet.

Ez a tanulmány arra jutott, hogy aki huzamosan nem kelendő a munkaerőpiacon, annak éppen azok a személyiségjegyei sérülnek, amelyek értékessé tehetik egy új állásban, a kollégái és a vezető szemében. A kutatók szerint a lézengés hónapjait a leginkább a lelkiismeretesség, az együttműködési készség és a nyitottság sínyli meg.

Mégis hogyan maradjunk épelméjűek?

A tartós munkakeresés egyszerre egész napos elfoglaltság és folyamatos kudarc. Az álláskereső reggeltől-estig azzal foglalkozik, hogy nekifusson – összeszedi magát, hogy megírjon egy mutatós motivációs levelet, hogy ropogósra vasalt ingben üljön az állásinterjún, hogy rászánja magát egy burkoltan kuncsorgó telefonhívásra. Feszülten várakozik, remél, válaszul pedig újra meg újra elutasítást kap, esetleg a nagy, üres hallgatást. Ennek bizony borzalmasan sok idegsejt az ára. Ezért mutatunk néhány tippet arra, hogy minél inkább ép maradhasson a személyiségünk akkor is, ha lassan már felkelni sincs kedvünk reggelente.

Forrás: Thinkstock

Áldott rutin

Az egész napot pizsamában tölteni, ténferegni a lakásban, céltalanul lógni a neten csak látszólag nem fáj senkinek. Az időtöltés kedvéért vásárolgatni pedig még a pénzt is mossa kifelé a családból olyan időszakban, amikor hiányzik a bevétel. Ha azonban van napirendünk, tevékenynek és produktívnak érezzük magunkat, sőt gyakran ez az érzés elég ahhoz, hogy valóban tevékennyé és produktívvá váljunk. A valódi feladatok és a rendszeresen ugyanabban az időpontban betartott rutin strukturálja a gondolatainkat. Ez vonatkozhat az étkezésekre épp úgy, mint klubösszejöveletekre és meetupokra, a ház körüli teendőkre vagy a nyelvtanfolyam óráira – ez utóbbi még az esélyeinket is növeli. Ebbe a rutinba illesszük bele az álláskeresés óráit. Előre meghatározhatjuk például, hogy az erre szánt két órából az elsőben a hirdetéseket böngésszük végig, fél órán át bombázzuk emailekkel a HR-eseket, majd újabb 30 percen át a LinkedInnel foglalkozunk.

Az élő motiváció

Próbáljunk minél több időt tölteni sikeres emberekkel. Abban sincs semmi szégyellnivaló, ha eben az időszakban rendszeresen faggatjuk azokat a barátainkat, akiknek jól megy a szekér. Sosem lehet tudni, melyik infómorzsát mikor hasznosíthatjuk.

Sportoljunk

Lehetőleg naponta. Tiszta marad a fejünk, élesebben vág az eszünk, javul a memóriánk, és sokkal jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Ez mind segíthet. Ha pedig időt szeretnénk optimalizálni, semmi akadálya, hogy a futópadon vegyük elő a telefont és böngésszünk az ajánlatok között. Ha pedig ebéd előtt megyünk futni, megmenekülünk a déli-kora délutáni slamposságtól is.

Jól jöhet az átmeneti munka

Akár határozott idejű projektről, akár jótékonykodásról van szó, bár anyagilag egyiktől sem leszünk sínen, sokat segíthet mindkettő. Nem számít, hogy pár hónapról van szó, hogy ingyen csináljuk. Hasznosnak érezzük magunkat. Új kapcsolatokat szerzünk. Networkingelünk. Magabiztosabbá válunk. Olyan lágy készségeket sajátíthatunk el, amelyekért később még nagyon hálásak leszünk.

Aki akar, rengeteg okot találhat arra, miért van szerencsétlen helyzetben, az európai gazdasági mutatóktól a rossz gyerekkori beidegződésekig. Talán még azt is könnyen levezeti, hogy ő nem tehet semmiről. De ha az ember elhagyja magát, azt nem foghatja másra. Mint ahogy arról sem fog gondoskodni helyette senki, hogy felkészülten, jó fizikai, szellemi és lelki állapotban várja a találkozást az új lehetőséggel. Aki tevékenyen tölti és tudatosan, ép ésszel túléli a várakozást, attól előbb-utóbb a siker sem marad el.