Idén lett 10 éves az iGO Navigáció, melynek fejlesztője, az NNG, ott volt a navigációs eszközök minden fontosabb fejlődési állomásánál az elmúlt években, ezért története rálátást ad a piac egészének fejlődésére. 

A cég első fejlesztői a kétezres évek elején még játékokat készítettek PDA-kra egy garázscégben. Akkor valószínűleg még maguk sem hitték, hogy pont a videojátékos tapasztalatokból tudnak majd termékelőnyt kovácsolni a navigációs piacon, ami felé éppen a saját felhasználóik irányították a figyelmüket. A játékok felhasználóit ugyanis rendszeresen kérdezték, véleményüket vizsgálták azzal kapcsolatban, hogy mire használnák még szívesen a PDA-jukat.

Piaci rés

A felhasználók pedig navigációt akartak. Amikor a fejlesztők utánanéztek a témának, kiderült, hogy az akkori navigációkban Európa az osztrák határnál ér véget, Magyarország nincs is rajta a térképen. Fontos megjegyezni, hogy ekkor ők még nem üzleti lehetőségként, hanem szimpla kihívásként tekintettek erre a hiányosságra, tehát amikor 2004-ben fejleszteni kezdtek, akaratlanul tapintottak rá egy komoly piaci résre.

Akkoriban ugyanis csak saját hardveren működő navigációs eszközöket lehetett kapni, azaz meg kellett venni egy céleszközt, amit a navigáción kívül semmi másra nem lehetett használni. A PDA azonban egy Windows-zal működő, hordozható, többfunkciós miniszámítógép, tehát egy szoftvert kellett fejleszteni rá.

Felhasználói élmény

Elindult a munka, a játékfejlesztői múlt pedig azért jött jól, mert a fejlesztők egészen más szinten foglalkoztak a felhasználói élménnyel. A kiindulási alap a cég meglevő játékmotorja volt, szemben a kor navigációs rendszereivel, amelyek kartográfiai alapúak voltak: száraz, szürke, rácsos vonalakra húzott úthálózatok.

Ebben a közegben nagy dolognak számított a grafikus megjelenés, az irányt mutató mozgó nyíl, a navigáló emberi hang. Az NNG-nél a mai napig vallják, hogy a játék- és a navigáció-fejlesztés nem is állnak annyira messze egymástól, hisz mindkét esetben a kulcs az információ legjobb vizuális tálalása a felhasználó felé. A piaci rést betömő termék azonban önmagában még kevés lett volna a kitöréshez. Üzleti modell is kellett hozzá. 

Kell egy modell 

A cég eleinte SD-kártyákra töltötte fel a programját, és szaküzleteken keresztül árulta, azaz B2C (business-to-consumer) modell alapján, közvetlenül a fogyasztókat próbálta elérni. Ezzel a módszerrel azonban korlátozott számú terméket lehetett eladni.

Mára a navigáció szerves része lett az autók fedélzeti számítógépénekForrás: Origo

Az áttöréshez a 2006-ban megrendezett hannoveri tech-vásár, a CEBIT kellett, amin a cég – akkor még Nav N Go - az izraeli befektetők kezdeményezésére vett részt. A megjelenésbe mindent vagy semmit alapon beleölték minden pénzüket, sőt még egy kicsit többet is. Megérte az áldozat, mert kiderült, hogy több hardvergyártó is éppen egy ilyen hiánypótló szoftvert keres az eszközeihez. Ez adta a lökést a B2B (business-to-business) modellhez, azaz ezután nagyrészt hardvergyártó üzleti partnereiknek szállították a programjukat.  

PDA, majd PND 

A PDA-k aranykorában a cég szépen növekedett, majd amikor ezt az eszközt kiszorították a PND-k (személyi navigációs eszközök), arra is zökkenőmentesen sikerült átállni. A PND-piac 2008-ig, a válság kezdetéig jövedelmező volt. Bár mára nagyrészt hanyatlóban ez a technológia, a fejlődő régiókban (Dél-Amerika, India) még mindig sokat adnak el belőle, illetve meglepő módon Németországban is a mai napig népszerűek ezek az eszközök.

Irány az autóipar! 

Miután érzékelhető volt, hogy a PND-nek is leáldozik lassan, a cég az autóipar felé vette az irányt, azzal a céllal, hogy a járművek beépített fejegységeibe is bejutassák a navigációt. Az autógyártók eleinte kevésbé voltak nyitottak erre, mert az akkor általuk ismert technológiával nagyon drága lett volna a kocsikat navigációval ellátni. Az NNG-nek végül úgy sikerült meggyőznie egy autógyárat, hogy annak egyik közvetlen beszállítójával tett egy próbát, és olyan fedélzeti navigációs rendszert fejlesztett ki, ami nem számított luxusterméknek. A teszt bevált, a gyártó zöld utat adott a projektnek.

A munka gyümölcse 2011-re érett be. Addig három nehéz évet kellett átvészelni, amikor meg kellett húzni a nadrágszíjat, ám mégis a befektetésre fókuszálni. Az autóiparban ugyanis nagyjából 3 éves ciklusok vannak: általában eddig tart egy-egy új modell fejlesztése, majd a megjelenés után nagyjából ugyanennyi ideig árulják jobbára változatlan formában, ami esetleg egy ráncfelvarrást követően akár újabb 2-3 évvel kitolódik. Tehát az autók gyárból való kigördülését nyugodtabb, az eladásokról szóló évek követik.

Így jön a képbe a telefon

A legújabb fejlődési fokozat fontos része az okostelefon, ahova viszont kerülő úton jutott el a cég. Ez a szegmens ugyanis az ingyenes szoftvereket kínáló multinacionális cégek játszótere. Ők ráadásul a speciális szolgáltatások helyett a nagyobb elérésre és az egyszerűbb felépítésre hegyezik ki az üzletpolitikájukat. Az NNG azonban nem ezen a piacon akar versenyezni, hiszen autóipari cégként nem a mobilalkalmazás-fejlesztés a fő tevékenysége.

A telefonok azért kerültek mégis előtérbe, mert tökéletes eszközök többek között arra, hogy az autós térképeket frissíteni lehessen. Emiatt szervizbe hordani az autót vagy saját kezűleg installálgatni a szoftvert macerás dolog. Az okostelefonok viszont mostanra alkalmassá váltak arra, hogy kompatibilisek legyenek az autók fedélzeti számítógépével, és így egy mobilalkalmazáson keresztül könnyen lehet frissíteni a térképeket vagy más, online tartalomhoz (például forgalmi adatokhoz) juttatni az autók fedélzeti navigációját.